A lányok futama szombat délután 14.00-től kezdődött, ami az utolsó futam is volt egyben. 20 akadály és 8+km-es futás várta őket. Márti így kezdi a mesélést: „Elképesztően nagy és dermesztő szél fújt egész nap, 12 fokot jósolt az időjárás jelentés. A futamunkat én magam 2 nadrágban, 2 pulóverben és egy atlétában vártam, fázva.”

Spartan Race

Maga az indulás gyors volt, alig fogtam fel, hogy na most indulunk, most ezt végigcsináljuk. A gumis akadály nem volt durva, csak ugrabugrálni kellett közöttük, gondolom 38-asnál pár számmal nagyobb talpakkal kihívás lehet ez is.

Timi: A majomlétra – amitől már a verseny előtt féltem – kifogott rajtam, sajnos büntető burpee-t kellett csinálnom kétszer is, mert duplán volt ez a jellegű feladat! Viszont a vizes akadályok számomra nem voltak olyan ijesztőek, mint első látásra gondoltam! Az akadályoknál az önkéntesek segítőkészek voltak, biztattak bennünket! Az egyetlen negatív dolog az erős szél volt, ami talpig vizesen „kissé” kellemetlen volt, a célnál kapott vizet meg sem tudtam inni, annyira remegtem!

Andi: Hogy volt-e pillanat, amikor feladtam volna? Volt egy-két megingás, például a vizes árok előtt, ahol teljesen a víz alá kellett lebukni. A 3 fokos vízbe, ami tiszta sár is volt. Viszont a csapatszellem és az akaraterő továbbvitt! Egy ilyen versenyt csapatban jó „játszani”, örökre szóló élményt ad. Hogy megyek-e a következőre? Az legyen a jövő titka! De kell az összes érem!

Tudtad? A versenyen 170 önkéntes dolgozott.

Hajni: Milyen volt?! Hihetetlen mega-szuper élmény! Mi hajnali 4 órakor értünk a Hungaroringre – mivel a férjem önkéntesként vett részt, tehát aludtunk másfél órát. Az adrenalin annyira felpörgetett, hogy azt is elfelejtettem, hogy álmos vagyok. Az első két akadály után jött egy hosszabb táv, amit futni kellett, itt pár másodpercig beugrott, hogy futással is kellett volna készülnöm (tavaly futottam utoljára, akkor a maximum táv 3 km volt). Ezután az első vizes akadály; a sáros, koszos, 3 fokos vízbe belemenni az még buli, de hogy le is kell merülni a palánk alá, brr! Első félelem legyőzve… Ezek után a homokzsák cipelése dombnak felfelé már-már pihentető feladat volt!

Ica: Hogy milyen volt? Egyszerűen fantasztikus! Szavakkal nem is lehet leírni ezt az érzést! Este, mikor lefekszel aludni még mindig a verseny szellemében vagy, lepörög újra az egész pálya. Kimondhatatlan büszkeség tölt el, hogy igen, megcsináltam! Teljesen elégedett vagyok a teljesítményemmel, felülmúltam önmagamat! Volt olyan feladat, amit soha életemben még csak nem is próbáltam, mint pl.: a majomlétra, azt hittem, hogy nem tudom megcsinálni, de az akarat legyőzte az észt! Simán megcsináltam, amitől hatalmas löketet kaptam a verseny folytatásához. A csapat fantasztikus húzóerő volt, senkit sem hagytunk hátra, végig figyeltünk egymásra.

Márti: Megérkeztünk az első szögesdrót pályához, hatalmas pocsolyák az erdőben, boka fölé érő retekkel, combközép magasságban szögesdrótok, kb. az én magasságommal négykézláb átmászható volt. Emlékszem szemben egy fotós röhögcsélve fotózott minket (de azokat a képeket még nem találtuk meg), ez jó 50 méteren át, aztán vádliközépig érő sár. A cipőmet is majdnem úgy kellett visszaszereznem. Majd erdőfutás majd 1-1,5 km-en át, szép táj és még a nap is kisütött, nem is fáztunk a verseny alatt szerintem egyszer sem, csak egymásnak mondogattuk, hogy a másiknak milyen szép vörös színűek a karjai/lábai. Egy zsebkendőért az egész birodalmam! – közben megint erről diskuráltunk.

A majomlétra (is) nagy mumus volt!

Hajni: A majomlétrától rettegtem, mivel soha nem próbáltam eddig, amikor viszont teljesítettem, akkora löketet adott, hogy elfejtettem minden fáradtságot, csak mentünk boldogan tovább mosollyal az arcunkon. Olyan feladatoknál buktam el, ami egyszerűnek tűnt, de kiderült, hogy mégsem voltak azok… jöttek hát a burpeek.

Eszti: Fantasztikus élmény volt számomra a Spartan Sprint! Sikerült olyan akadályt legyőznöm, amit nem is gondoltam volna (majomlétra)! Persze volt olyan akadály is ami engem győzött le, a kötélmászás sosem ment, de a következő versenyen célom azt is megcsinálni!

33% OFF a stressz elleni termékekre!

Márti: Majd a vizes árkos részhez értünk, nagy homokrakásról, mellig érő hideg mocsárba, egymás után 3-szor, az utolsónál rámpa alatt átúszva ebben a lében. A víz a speaker szerint 3 fokos volt, a szél megmaradt és a nap is csak néha- néha bújt elő. Jobb túlesni rajta gyorsan és röhögve.

Tudtad? 3000-en indultak a versenyen, valamint a gyerek versenyen 300 gyerkőc!

Néhány versenyszám, a teljesség igénye nélkül: zsákfelhúzás, szögesdrót alatti kúszás, tűzugrás, szalmabálázás, majomlétra, kerekeken átfutás, rámpán átmászás, zsákcipelés, háló-rácson átmászás, kötélmászás, dárda dobás.

Spartan Race akadályverseny

Bőven akadtak nehézségek!

Márti: A 2 méteres rámpához érve egyrészt a vádlinyújtással voltam elfoglalva, másrészt az önkéntes fotósunktól lejmoltam zsebkendőt. A rámpa csajoknak könnyített, a szélén van 3 db piros fatégla, fellépőnek, így a tetejére könnyű feljutni, ám arról kecsesen lejönni? Na, az nem egyszerű. Emlékeim szerint Hajni puffant először, de semmi baja nem lett, én a végén másztam át, nekem szurkoltak, de ennek ellenére elég “antinőiesen” lecsúsztam a palánkon, mint egy parizer. Látszik is a helye, tenyérnyi lila a könyökömön. A lányokkal befutottunk végül a súlyemeléshez, ahol a lányoknak külön zsák volt. Felhúzni könnyen feltudtam, leengedésnél viszont a betámasztott lábam annyira begörcsölt, hogy teljesen előrecsúsztam és nem tudtam a spiccből a lábam kihozni, a segítő srác kérdezte is angolul, hogy „everything is ok?” Of course…

Tudtad? A versenyen ott volt a Spartan Race amerikai minőség biztosítási menedzsere is, futamrésztvevőként, beolvadva a versenyzők közé!

És ekkor jött az újabb vizes akadály. Elvégre közben ránkdermedt lassan a ruhánk. Egy nekem mellig érő (166cm vagyok) medence szerűség, benne mocsárral átúszásra. A mellúszás közben húzta be először mind a két vádlimat úgy a görcs, ahogy még sosem, de talpra állással az még simán javítható volt. A családunk és a barátaink közben hangosan röhögve biztattak és filmeztek minket. A medence végén még közös csoportfotót is kértek.

Végül ismét hosszas futás jött, előttünk a bokrok közt egy lány kétségbeesve ugrabugrált, hogy verjünk le róla egy böglyöt, megtettük, mentünk tovább, hosszas futás, domboldalban elképesztő erejű szél. Elértünk az egyensúlyozós gyakorlathoz, 8 gerendaszerűség emelkedő pózban, azon átjutni leesés nélkül. A gerendák cirka 3-4 cm szélesek voltak, szerencsére sikerült az elképesztő szél ellenére is. Köszi Jóga!

Timi: Szereztem pár zúzódást és izomláz is gyötör, de bármikor – akár már holnap – újra belevágnék!

Andi: Amint felépültem az iszonyatos izomlázból és a kék foltjaim is elmúltak a szöges drót alatti kúszástól, folytatom a futást, trx-ezem, jógázok és saját testsúlyos edzést fogok edzés gyanánt végezni.

A célhoz érkezvén:

Márti: A tűz előtti 2-3 métert tettem meg futva, és ugrottunk át 3-asával kézen fogva 1:46 óra szintidővel. Jöttek az érmek a nyakunkba, engem meg már rég nem érdekelt, csak fáj a lábam, remegett a kezem, a banánomat akartam, és a végén egy kényszeredett vicsorú közös fotót, aztán ágyat és meleget.

Tudtad? A versenyen 600 kg banán, 3000 doboz sör és 2500 liter víz fogyott.

A lányok imádták a versenyt, és vannak további tervek is a tarsolyukban!

Timi: Hihetetlen, felejthetetlen élmény, amit ez a verseny ad! Félelmetes, hogy az ember mire képes! Hogyan tudja önmagát legyőzni és csak menni, menni! Nagyon sokat segített a csapat jelenléte és küzdése is! Alig várom a következő megmérettetést, amivel újra együtt küzdhetünk meg.

Andi: Hogy milyen volt? SZUPER!!! Egyfolytában vigyorgok, ha visszagondolok az egyes akadályokra, a csapattársakra, azokra a pillanatokra, amik örökre beégtek a retinámba! Mindenkinek ki kellene próbálnia magát egy ilyen versenyen! Leírhatatlan érzés!

Ica: Természetesen szeretnék részt venni további hasonló versenyeken! Ez olyan, mint amikor elkap a hév és csak mész, csak mész tovább és nem tudod abbahagyni! Egy olyan élmény, amit senki nem vehet el tőled! Ez csak a Tiéd! A célba érés után végtelen nyugalom és elégedettség lesz úrrá rajtad. Kapsz egy visszaigazolást magadról, amit szavakkal nem is lehet megfogalmazni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer induljon el egy ilyen megmérettetésen, garantálom, hogy soha az életben nem fogja elfelejteni!

Hajni: Összesítve egy életre szóló élmény volt a verseny! Igazi csapatként küzdöttünk, egymást segítve. Hálás vagyok a csajoknak, hogy velem jöttek a versenyre, büszke vagyok rá, hogy csapatként indultunk, nem utolsó sorban pedig hatalmas köszönet, hogy az utolsó kilométernél tartották bennem a lelket! A következő verseny júliusban Donovaly, majd októberben Eplény. Mától a futás heti kétszer szerepelni fog a crossfit edzéseim mellett! Mindenkinek ajánlom, ezt az életben egyszer ki kell próbálni!

Eszter: A lányok csodálatosak voltak, egy percre sem hagytunk hátul senkit, figyeltünk egymásra! Azért persze volt, amikor megfordult a fejemben, hogy mit keresek itt, amikor a palánkot a víz alatt kellett megkerülni, na, az borzalmas volt! De megcsináltuk, és akár már ma mennék újra! És nincs megállás, kell az érem többi része is!

Márti: Persze 30 perc fürdőzés után visszagondolni mindenre egy élmény volt. Akkor már rájöttem, hogy mit csináltunk meg, mire voltunk képesek, és, hogy újra akarom csinálni, csak tényleg beszedve a vitaminokat, és tényleg rákészülve a versenyre. Kell az érem mind a 3 szelete! Menni akarok a következőre is a kis csapatommal. Mert jók voltuk. A legjobbak.

Gratulálok a Csajoknak, és mindent bele a Trifectához!!!

30 napon át minden napra jut 1 fitt recept - ami 5 perces elfoglaltságot kér CSAK Tőled!