Kedves Izabella! Válaszolt a kérdésemre, ami úgy szólt, hogy "nem vagyok neki elég jó?" Ott írta nekem, hogy a problémákat beszéljem meg a párommal. Erre szeretnék reagálni, és segítséget kérni Öntől úgy, hogy leírok néhány konkrétumot. Kérem segítsen. Ezt ezerszer megtettem, és szinte semmi változás. És belepusztulok már. A lovaglást, meg nem önszántából csinálta, hanem tanítottam, mondtam neki, és úgy. És pont ez esik rosszul. Nincs spontán szex sem, ami jó lenne. A lassan 10 év alatt, szinte sosem, au utóbbi 1-2 évben talán egyszer sem kezdeményezett úgy ahogyan szerettem volna, ahogyan a romantikus filmekben van. Nem jó ez így. Ha ő mondd valamit,én egyből ugrok, de fordítva nem így van. Én úgy képzelem el a boldog párkapcsolatban a szex részét, hogy mind a ketten odafigyelünk a másikra, és nagy örömet szerzünk neki. De itt úgy érzem, hogy csak én vagyok ilyen. Már rongyosra könyörögtem magam, elvagyok keseredve, mert semmilyen önálló lépése nincs felém, amit megad nekem azokat én értem el. Egy kapcsolat hogy működhet így? És amikor elmondom hogy ez rosszul esik, akkor ő vádaskodik, előjön a hibáimmal, és sosem a megoldást keresi, pedig tényleg nem mondok rosszat! Tudom itt a másik felet és meg kell hallgatni, de tényleg így van. De a szex nélküli része is ilyen, hogy én sokkal többet ajnározom, mint ő engem. Kényeztetem, és úgy érzem, hogy egy bunkó nem törődő pasi sokkal többet ér el a lányoknál, mint én aki kedves és figyelmes vagyok. De nem csak a szex része nincs rendben. Külsőleg sem ad magára, ápolatlan és nem fésülködik, nem igényes, ebbe is belefáradok teljesen. Mondom neki, eleinte mindig szépen, aztán mikor a falnak beszélek már összeveszünk, mert én sem bírom idegekkel. Egy dolog ami miatt inkább én megyek tönkre és belefáradok, az az, amit írtam, hogy szellemi szintje tizenévesé, ez jelenleg nincs megállapítva, de egyértelmű, régi leletek viszont megállapították ezt. Csak ezért még türelmesebb vagyok vele, na és meg szeretem. Úgy érzem a megoldást csak én akarom. És az a tudat, hogy ezeket az idegeskedéseket mind megspórolnám, ha egy rendes igényes lánnyal élnék együtt, akinek alap hogy ad magára, és pl ha valaki szeretetből lefekszik velem, vagy én vele, ott teljesen normális lenne az, amit nálunk nem az, úgy érzem alap és normál dolgokért könyörgök. Ez a válaszom Önnek, és a kérdésem, hogy ezek után, hogy leírtam a konkrétumokat, mit tud nekünk segíteni, amivel jobbá tehetnénk a dolgokat? Ha mindent lenyelek én pusztulok bele, beszélek, kérem őt, ő nem teszi meg, ha meg teszi, akkor meg nem látok rajta olyan boldogságot, mint én állok hozzá! Gondolkodtam azon, hogy visszább veszek, és kevesebbet fogok vele törődni, ha már ő nem tesz meg mindent értem, én miért tegyek? De nem bírom ki, mert imádom, és ő is tud nagyon ragaszkodó és aranyos lenni! A gond viszont az, hogy mivel egyáltalán vagy csak ritkán ad magára, és egy olyan kép alakult ki bennem, amire én nem vágyom, ezért gondolkodtam azon, hogy más kapcsolatot kéne keressek, és megmondom őszintén tetszenek is lányok, akikben meglátom azt amit a páromban nem. Adnak magukra, szép a hajuk, vonzóbbak! És mégsem léptem le, próbálom még mondani a dolgokat. A barátnőm egyébként nagyon aranyos lány. Kérem segítsen! Köszönöm!

Kedves Kérdező,
Sajnos a szellemi visszamaradottság nem kinőhető, nem kinevelhető az érintettből. A testiség valódi élvezete és a mély, érett, szerelmi érzelmek megélése a felnőttek priviléiuma, amihez kellő testi-lelki érettségre van szükség. A barátnőd hiába érett testileg, ha lélekben gyermeki. Hiába tanítod, terelgeted, ha szellemileg nem ér fel a párkapcsolat lényegéhez. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de a közös 10 évetek dacára valószínűleg mindketten boldogabbak lennétek egy számotokra szellemileg megfelelő partnerrel, akivel közös nyelvet beszéltek, hasonló igényeitek vannak és a szülő-gyermek viszonyt idéző hierarchikus kapcsolat helyett egymás valódi társai lehetnétek.
Minden 3. INGYEN, hiszen JÖN a tavasz - bármit bármivel kombinálhatsz, 550 féle német és japán termék közül + 3 Kollagén Mini is a Tiéd! Tankolj be KORÁN!

Üdv: Izabella