Tisztelt doktornő!
Tanácstalanul állok a reakcióimmal szemben és nem értem mi lehet a baj. Miután a párom több hónapon keresztül kerülte a szexet majd egy hirtelen dühroham keretén belül kijelentette, hogy megszokott és már sosem lesz a szexuális életünk olyan mint azelőtt, valami megváltozott bennem. Próbáltam elmagyarázni nekem mennyire fontos az intimitás a kapcsolatunkban de mintha sosem értette volna meg. Most pedig hallottam tőle azt, amitől a legjobban féltem. Megunt. Ezek után nem tudok neki csókot adni, nem szeretem ha hozzám bújik, a nyakamat állandóan "rejtegetem" előle: fogom a kezemmel, ha közelebb jön, elhúzódok.. gyomoridegem van ettől a helyzettől, állandóan csak sírnák és a szexre még csak gondolni sem tudok.... Nem hagytam őt el, de nem nyugodtam megmiután megbeszéltük. Mi lehet a baj velem? És visszafordítható? Ha igen, hogyan?
Előre is köszönöm!

Kedves Kérdező,
A reakciód teljesen érthető és logikus. A párodnak nem csak a mondanivalója okozott benned törést, de a mód is, ahogyan ezt gyakorlatilag minden átmenet nélkül rádzúdította. Azzal, hogy kultúrált megoldáskeresés helyett egyszercsak a fejedhez vágta a sérelmeit és leminősítette a szexuális életeteket, megingatta a kapcsolatotokba vetett hitedet, a hozzá fűződö bizalmadat és megtépázta az önértékelésedet. Egy ilyen “párbeszéd”után az volna a meglepő, ha ugyanolyan lelkesedéssel vágynál az érintésére.
Ha valóban komolyan gondolná, hogy “megunt”, valószínűleg nem közeledne hozzád, nem próbálna megérinteni, ezért nem vagyok biztos benne, hogy valóban eltávolodott. Muszáj lesz megbeszélnetek, hogy miért érzi ezt, miben látná a megoldást, valamint azt, hogy te mit vársz tőle. Amíg nem sikerül tisztáznotok, hogy hányadán is álltok egymással, van-e még közös jövőtök, addig nem elvárható tőled, hogy nyitott legyél a kezdeményezéseire, és azután is tennie kell azért, hogy a kimondott dolgok által okozott fájdalmon túl tudj lépni.
Üdv: Izabella

