Köszönöm szépen a választ! Nem tudom sajnos h kezeljem az ügyet.. Amikor kirobbant(egy éve) természetesen (az első döbbenet után.. Mert az ember az utolsó percig bízik.. Nem azért mert te, mint anya nem érted őt meg..tudod jól mint anya.. H az emberek java nem elfogadó.. Gondolkodás nélkül törli beléd a lábát..) Vázolod neki mire számíthat.. Felkészíted.. Közben biztosítod h ott állsz mögötte.. Ha kell elmegyünk másik városba.. Érte bármit..Eltelik fél év.. Nem kérdezel.. Türelmes vagy.. Kívülről.. Vársz.. Csend.. De csak ebben a témában.. Amúgy hangadó.. Jó fej.. Mindent megadsz neki.. Talán többet is mint kéne.. Ó közben éli a kis életét a világhálon.. A levelező társsal.. Már hónapok óta.. Én meg egy idegent nevelek.. Aki nem akar engem.. Hiába teszem ki a lelkem.. Köszönöm a választ még egyszer! Minden jót kívánok!

Kedves Kérdező,
Biztos vagyok benne, hogy a türelmetek és az elfogadásotok hamarosan kifizetődik és a fiad visszatalál hozzátok. Egy serdülőnek mindig nehéz a lelki, szerelmi életéről, vágyairól beszélni a szüleivel. Ritka a kivétel, aki nem szemérmes az anyukája előtt, még akkor is, ha másokkal vadabban kommunikál. Sajnos a bántásoktól nem fogod tudni megóvni, de gondolj arra, hogy a társadalom egyre elfogadóbban viszonyul a különbözőségek iránt. Ha valahogy szóba lehetne hozni a levelezőpartnerét, felvethetnéd, hogy szívesen megismernétek, találkoznátok vele. Ez olyan mérföldkő lehetne, ami segítene megtörni a jeget.
Minden 3. INGYEN, hiszen JÖN a tavasz - bármit bármivel kombinálhatsz, 550 féle német és japán termék közül + 3 Kollagén Mini is a Tiéd! Tankolj be KORÁN!

Üdv: Izabella