Kedves Izabella!
Az én próblémám elég hosszadalmas...és talán picit bonyolult.A megértés végett talán az alapoknál kellene röviden vázolnom a helyzetet.
45éves nó vagyok,párom 40 éves.Két éve élünk együtt...ebből az első év maga volt a borzalom.Párom alkohol függő volt (decemberben múlt 1 éve,hogy nem iszik alkoholt).Édesanyjával élt együtt már hosszabb ideje,és számára az volt a pihenés és a kikapcsolódás,hogy este munka után 6 sörrel felvértezve,leült a számítógép elé,és különbőző online játékokkal mulatta az időt a 6 sör társaságában.Ez függőséget okozott nála...rendszeres programjává vált.Korábbi baráti társaságával néha kirugtak a hámból,és bizony a drog is előkerült.Mikor én megismertem állítólag már ez utobbi nem volt.Kedves,ragaszkodó,szeretetreméltó ember amugy.Az első évünk viszont cudarul sikeredett...az alkohol,és egyebek miatt.Számtalanszor kitettem a szűrét...és számtalanszor visszafogadtam,mire sikerült elérnem,hogy lemondott az alkoholról.Úgy nézett ki,hogy rendben van minden...habár ez idő alatt sem éltünk hatalmas szexuális életet, (havonta 2-3 alkalom) de ezután ami történt szerintem nem normális.Egyszer -kétszer gyanus jeleket találtam a ruházatán,de akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki.Az alkoholmentes időszakban aztán ezek az alkalmak ritkábbak lettek.Volt,hogy hónapokig semmi! :( Akkor is csak akkor ha én kezdeményeztem.Egy idő után ez már zavaró volt,és elkezdtem "nyomozni".Amire rájöttem borzalommal töltött el...és a rendszeres rábukkanásaim különböző jelekre,arra késztettek,hogy számon kérjem.Ezzel azt értem persze el,hogy körültekintöbben járt el az ilyen alkalmakkor...de a szexuális életünk nem változott.(Ezek a jelek a számítógépen való kutakodásom által kerültek elő...rendszeres pornó oldal nézegetés!) Több alkalommal próbáltam beszélni,beszélgetni vele erről..mire nagy nehezen annyit megtudtam tőle,hogy ő "arra indul be,ha a nő kezdeményez"...egy meztelen női test látványa,egy simogatás...tapogatás...semmi nem indítja be.Magát a jelenetet látván kívánja csak meg a szexet.Olvasgatni kezdtem különbőző oldalakat,hogy tudnék segíteni a próblémán,és arra jutottam,hogy ő mivel rendszeresen önkielégítést végzett,már csak igy tud szexuális életet élni...tehát ismét egy függőség.Igen itt jön az,hogy türelmesen kell kezelni...és igenis úgyis lehet szexuális életet élni,hogy a nő kezdeményez.Megpróbáltam...de már azt vettem észre,hogy különbőző dolgokkal hárít mielőtt még elkezdtem volna közeledni.(elaludt véletlen...nagyon nagy fáradtságra panaszkodott...meg,hogy ő este nem szereti a szexet csak reggel,akkor meg persze rendszerint elmaradt egyéb elfoglaltságok miatt) Én már ott tartok,hogy fájdalommal tölt el...megalázottnak...semmit érőnek...nem érzem nőnek magam mellette.Flusztrált,ingerült és mosolytalan lettem,gyanakvó,és állandóan nyomozó."Bőkőlődő",mondogató...és fapofa! :( Más nővel nincs kapcsolata,abban biztos vagyok,mert azt észrevettem volna.(Eléggé kialakult ez idő alatt a nyomozói oldalam.) Mindezek ellenére ő váltig állítja,hogy szeret,sőt szerelmes belém,és ha nagy ritkán szexre kerül a sor,normálisan mükődik.Persze én is szeretem..és szeretném,ha meg lehetne menteni a kapcsolatunkat.Gondolom felmerül a kérdés,hogy miért is vagyok vele?Nem tudok rá válaszolni...úgy érzem mellette a helyem a sok rossz ellenére...nekem bekellett lépnem az életébe,hogy megmentsem..az őrangyala vagyok,mindig ezt mondogatta.Egy picit hosszúra sikeredett levelem után felteszem a kérdést...Izabella Ön szerint van rá esély, megmenthető még a kettőnk kapcsolata valamilyen módon...érdemes a "drága" időnkből egymásra pazarolni még...és mérgezni tovább egymás életét?..én mondogatók,számonkérek...ő hárít,titkolozik,és egyre ingerültebb ....vagy a legtisztább az lenne,ha elengednénk egymást...és külön utakon folytatnánk tovább az életünket...mert már ott tartunk,hogy amennyire szeretjük,annyira gyűlőljük is egymást!
Előre is köszönöm válaszát! Egy nagyon elkeseredett nő! :( (Nő?) Szilvia

Kedves Szilvia,
Ön úgy érzi, meg kell mentenie a párját… Tegye fel magának a kérdést, hogy érdemes-e, ha ennek az az ára, hogy önmagát teljesen háttérbe szorítja, és elfelejt élni?
Sajnos a legnagyobb jószándék sem segít, ha a kapcsolat fenntartására való törekvések egyoldalúak. Ha a kapcsolata fontos, párjának fel kellene keresnie egy szakembert a függőségei leküzdésére. Ám ehhez neki kell belátnia a probléma súlyosságát.
40 évesen már nem valószínű, hogy az élete során beidegződött szokásokon képes lenne/akarja jelentősen változtatni, ha netán mégis, akkor is adott a kérdés:
Ha minden optimális lenne, Ön képes volna felülemelkedni a korábbi sérelmeken? A megtépázott önbecsülését, az önnön nőiességébe való hitét vissza tudná adni az az ember, aki mellett a sebeket kapta?
Minden 3. INGYEN, hiszen JÖN a tavasz - bármit bármivel kombinálhatsz, 550 féle német és japán termék közül + 3 Kollagén Mini is a Tiéd! Tankolj be KORÁN!

Ne magában keresse a hibát. A szíve mellett az eszére is hallgasson, hogy őrangyala szeretne-e lenni egy “nagy gyereknek”, vagy inkább teljes értékű nő egy érzelmi biztonságot adó férfi oldalán.
Üdvözlettel: Izabella