Kedves Izabella!
Eléggé kétségbe vagyok esve. Lassan 3 éve vagyunk együtt a párommal, aki közel egy éve időközben a vőlegényem lett. Kicsit több mint fél év után vallotta be nekem, hogy konkrétan pornón nőtt fel és minden nap muszáj magát kielégitenie különben úgy érzi nem tud gondolkodni. Elfogadtam, türelmes voltam és támogattam, hogy vissza találjon hozzám. A kapcsolatunk elején szinte minden nap szeretkeztünk, képesek voltunk hamarabb felkelni vagy később lefeküdni miatta. Sosem volt olyan lánnyal akit elmondása szerint igazán szeretett, igy eléggé nehezen kapcsolta össze a nemi vágyat a szerelemmel. Máig ez odáig fajult, hogy hónapokig nem ér hozzám. Nyár végén egy nagyobb vitát követôen ahogy meggyanúsitottam, hogy biztosan van valakije bevallotta, hogy nagyon régóta nem èlvezi igazán a szexet, megunt és nem lépett félre de megtenné és gondolt már rá. Ez nekem hatalmas törés volt, hiszen addig mindig volt valami kifogás, hogy fáradt, itt fáj vagy ott fáj, szóval nem volt velem őszinte. Titokban a mai napig végez önkielégitést, amivel nekem semmi problémám nem lenne, ha nem hanyagolna el mellette. Ezeket hetekkel később szégyenkezve bevallja de èn mindig megérzem, és megkérdezem hogy van e valami amit szerinte el kellene mondania, de olyankor hazudik. Tetszem neki, mindig dícséri a külsőm, és rengeteget fogdossa a fenekem illetve a melleim, naponta többször de ez a maximális intimitásunk hónapok óta. És még csak a 20-as éveink elején járunk. Mi lesz később? Nagyon rosszul érzem igy magam és nem lehet vele erről a problémáról beszélni, mert azonnal ideges lesz. Már arra is gondoltam, hogy különköltözöm egy időre. Segitsen kérem mit tegyek, hogyan támogassam jobban, miként törjem meg ezt a rémálmot!
Köszönöm!

Kedves Kérdező,
A valódi kérdés valóban az, hogy mi lesz később, és ezen a vőlegényednek is el kellene gondolkodnia, főleg, hogy nagy döntés előtt álltok. Márpedig kétségekre és döcögős kommunikációra nem lehet építeni egy házasságot. A kapcsolatotokban elsősorban nem a szexet kellene megreformálni, hanem a kommunikációt! Bármennyire is kényes témák a szexbeli problémák, az önkielégítés, és ezekhez kapcsolódó témák, a jó és kiegyensúlyozott kapcsolat fontos eleme, hogy ezekről tabumentesen, szégyenérzet és számonkérés nélkül lehessen róluk beszélni.
Hiszen kivel is osztaná meg ezeket az ember, ha nem azzal, akivel a saját testét és életét is megosztja? Több dolog is megoldásért kiált: a túlzott pornófogyasztás is, pláne ha valóban “ezen nőtt fel”, torzíthatja a valódi, hús-vér erotikához való viszonyt. Ha nem csak egy rossz beidegződésről, hanem valódi függőségről van szó, az sajnos külső segítségért kiált. A kialakult helyzet tarthatatlanságát a párodnak is fel kell ismernie, a struccpolitika csak tovább ront a dolgokon. Most mindketten érzitek, hogy gond van, ő titkolózik vagy hárít, te hallgatsz, és eközben mindketten szenvedtek. Az átmeneti szünet legfeljebb annyiban javítana a dolgon, hogy a párod talán ráeszmélne, hogy ha nem hajlandó közösen megoldást keresni, akkor ezáltal el is veszíthet. Bizonyára magad is érzed, hogy a fő gond nem maga a szex, hanem hogy a párod falakat húz maga köré.
Mivel csak a te nézőpontodat ismerem, arra, hogy vajon mi játszódik le a párodban, nem tudok választ adni, így sajnos a válasz sem evidens. De annyi bizonyos, hogy el kell kezdenetek nyíltan beszélni, arról, hogy mi történt, és miben láthatok a megoldást. Igyekezzetek higgadtak maradni, de a sírás, vita velejárója lesz a tiszta lapoknak. Hogy a legkevésbé beszéljetek el egymás mellett, megfontolandó egy párterapeuta közreműködése, már csak azért is, hogy segítsen a sérelmek helyetti, új alapok lehelyezésében.
Üdvözlettel: Izabella