-+=

Kedves Izabella!

Azért fordulok Önhöz a kérdésemmel, mert úgy gondolom egy pszichológus más empátiával, meglátással viszonyul egy-egy kérdéshez mint a környezetemben lévők. 26 éves nő vagyok, de még nem közösültem. Ennek oka, hogy észen eddig kivártam, kerestem a megfelelő embert. Jelenleg megismertem egy nős férfit(39), van egy 1 éves gyereke is. Ha nem lenne családja, tulajdonképpen teljesen megegyezne "álmaim" pasijával. Ő is felfigyelt rám, ezt egy nő észreveszi. Kesőbb flörtölt is, egyértelmű, hogy benne lenne egy kis kalandban. Kezdetben azt gondoltam felejtős, viszont az utóbbi napokban azon kaptam magam, hogy állandóan ezen jár az agyam. Nem szerelem hajt, ezt egyértelműen érzem, hisz tudom, sose hagyná el a családját, házas férfi amúgy is tabu nálam komoly kapcsolatra. Ami úgymond "löketet" adott, az az volt, hogy minap volt szerencsém beszélgetni egy beteg idős emberrel és elmondta (teljesen véletlen) hogy élvezzem az életet és ragadjam meg a lehetőségeket mert az élet eltelik. Még aznap este néztem egy filmet, ott épp egy megcsalásos jelenet ment, amiben azt vallották, hogy az önző ember boldogabb társainál. És ezek milyen igazak. Sajnos ez a két szituáció teljesen igaz, és mivel épp dilemmában vagyok, olyan furcsa, hogy pont most, pont hozzám futott be ez az információ, egyazon napon. És őszintén megmondom, nem tudom mit tegyek, de egyre jobban hajlok afelé, hogy kapok az alkalmon. Mivel még egészen pici a gyermek, de apuka máris kacsingat, ha nem velem, majd valaki mással amúgy is megcsalja a feleségét. Eddig mindig a jókislány szerepébe bújtam, és ennek az lett a vége, hogy még sosem éreztem jól magam. Nem szeretnék még 30 évesen is szűz lenni, vágyom most már a testi kontaktusra, és mikor éljek ha nem most?! Nagyon kíváncsi vagyok mit gondol erről a pszichológus nő, illetve felmerült még bennem a kérdés, hogy egy nős 30-as (nem több!) korosztálynak imponálna-e egy szűz hölgy, mik a statisztikák? Az érzéseimet kordában tudom tartani, szerelmet nem érzek iránta csak vonzalmat és ez a házassága miatt nem is fog változni egyik részről sem. A barátnőim szerint ez gerinctelenség, hová lett az erkölcs, stb. De valahol az én életem is számít. Mit tanácsolna nekem? (Pszichológusra nem költök, nem szenvedek önbizalomhiányban, nincsenek szorongásaim, ez az egy alkalom ami ilyen kivételes.)
Nagyon hálás vagyok hogy fogalkozik a kérdésemmel!
Helga

Plecskó Izabella
Plecskó Izabella
Tanácsadónk

Kedves Helga,

Önámítás a saját felelősséget azzal elbagatellizálni, hogy “ha nem velem, majd mással úgyis megcsalja a nejét”. Nem tudhatod, mi zajlik a házasságukban, érzelmeikben, de csúnyán mondva, nincs is igazán közöd hozzá, hogy a kapcsolatuk milyen helyzetben van éppen, hogy próbálják megtalálni a balanszot a szülői-házastársi szerepkörökben. Ahol segíteni nem tudsz (nem is kell!), ott legalább ne árts, legalább a női szolidaritás miatt.. Inkább igyekezz úgy cselekedni, ahogy te is elvárnád fordított esetben. Az egészséges önzőség és a másokon való átgázolás között azért hatalmas különbség van, egy család szétrobbantásának kockáztatása egy puszta aktusért pedig valóban távol áll az etikus magatartástól.

Minden 3. CSAK 1 FT + Totálisan INGYENES kiszállítás a Peakshopban, Valentinra! Szép Valentint!

Ami a szüzesség elvesztését illeti, bármikor is történik meg az első együttlét, mindig meghatározó marad a későbbi szexuális életre nézve. Érzelmi töltet és bizalom nélkül szinte biztos, hogy nem épp olyan élmény lenne, mint amire érdemes lett volna ennyit várni… Te nem véletlenül nem ugrottál bele korábban sem bárki karjaiba. Kár volna beledobni magad egy ilyen méltatlan helyzetbe, amiben előbb-utóbb valaki biztosan sérülne.

Üdvözlettel: Izabella

Töltsd le most Dávid Kornél étrendjét és életmódtippjeit!
Kérd el INGYEN a tudásanyagot!