Kedves Izabella!
Kérdésem annyira összetett, hogy nem is tudom, honnan induljak, de talán a kezdetektől vázolnám a problémámat. Nem biztos, hogy a kérdés teljesen egészében ide tartozik, de talán tud segítséget nyújtani. Kisgyerekkoromtól problémát okozott a szocializáció, a társas interakciók, aztán elkerültem egy középiskolába ezelőtt 20 évvel (most 35 vagyok), ahol nem tudtam beilleszkedni teljesen más habitusom miatt. Abban a közösségben sokan eljártak bulizni, ráálltak a drogra, alkoholizáltak. Ez az életmód mindmáig távol el tőlem, soha életemben nem éltem semmivel, még csak nem is próbáltam. Ugyanakkor, mint a legtöbb kortársaimat, elkezdett érdekelni a nőkhöz fűződő viszony, az intimitás, hatalmas étvágyam kezdett lenni, de nem mertem a lányok felé nyitni, mert egyrészt más típusok voltak, másrészt valami belülről nem engedte. Mindig amikor férfitársaságban szóba került a szexualitás, akkor lesütöttem a szemem, elfojtottam a meg nem élt vágyaimat. Tovább rontotta a helyzetet, hogy rendkívül romantikus, mélyérzésű, odaadó valakinek gondolom/gondoltam magam, aki szereti a meghitt, csöndes programokat. Inkább otthon vagyok és olvasok egy könyvet, mint egy buliban a társaság közepe legyek. Sajnos azt tapasztalatom, hogy ezek miatt is nehezebb párt találni. Harminc éves koromig állandóan foglakoztatott a meg nem élt szenvedély, a nemiség. Próbálkoztam társkeresőkön is, voltak találkozók, de nem mertem nyitni. Többször éreztem, hogy közelítenem kellene, mégis képtelen voltam bármit tenni. Amikor már belülről szétfeszített a vágy arra, hogy megérintsem, akkor is valami eltántorított, már nagyon akartam, de nem tudtam lépni, verbálisan kifejezhetetlen félelem költözött belém. Mindemellett gátolt az is, hogy kisebbségi érzéseim vannak, mindig azt hiszem, hogy annyira rosszul nézek ki, aki nem tetszhet senkinek. Tovább rontja az esélyeimet a rendkívüli határozatlanságom, a félénkség, az akaratgyengeség. Sosem sikerül keresztülvinnem, amit szeretnék, mert nehezen mondok nemet. Ön szerint, az előbbiekben felsorolt dolgok mire vezethetőek vissza?
Aztán 30 éves koromban lett barátnőm, akivel úgy éreztem ki tudok teljesedni. Ő kért először, hogy csókoljam meg, magamtól nem mertem kezdeményezni az önbizalomhiány és egyéb definiálhatatlan dolgok miatt. Utána aztán minden ment, abban az évben vesztettem el a szüzességem, aztán rendszeresen éltünk szexuális életet. Egy évig minden rendben volt, azt hittem, végre megtaláltam az igazit. Fél évig elvoltunk egymás mellett, aztán minden rosszra fordult. Ő nem érezte nőnek magát mellettem, hiányoztak neki a társas kapcsolatai, amelyeket fel is rótt nekem. A barátnői szerint ő többet érdemelt volna. Az én önbizalmam ismét csökkent. Ekkoriban egyre többet hozta elő a barátnőm, hogy szeretne megélni dolgokat a szex terén, amelyek a szokásostól eltérőek. Főként a perverzió bizonyos formái vonzották, amit én nem tudtam megadni neki, így másnál kereste. Kiderítettem, hogy több férfival is volt kapcsolata mellettem. Hamarosan közös döntés eredményeként külön utakon folytattuk. Kérdésem lenne, hogy Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy egy nő vágyik a perverzióra, nem áll a háttérben valami pszichológiai, esetleg pszichiátriai diszfunkció? A másik, hogyan lehetne a határozatlanságomon, az introvertáltságon, a nyitásra való képtelenségen változtatni? Illetve, el tudja -e fogadni egy nő, hogy határozatlan férfi a partnere? Ha el is tudja fogadni, akkor csak egy nagyon domináns nő? Az elképzelhetetlen, hogy két szerény, nem túl domináns valaki között legyen kapcsolat?
Elnézését kérem a részletgazdagságért, de szerintem csak így lehet belelátni a másik személyiségébe, illetve tanácsot adni. Lassan három éve nincs kapcsolatom, mert félek a kinézésem miatt (nem elég markáns az arcom), a többit már fentebb említettem. Vágyom arra, hogy legyen valakim, ugyanakkor a karakterem szinte teljesen ellehetetleníti a nagy szerelmet, a szexualitás megélését.
Válaszát és segítségét előre is köszönöm.
Üdvözlettel
András

Kedves Kérdező,
a szocializáció és személyiségfejlődés legfontosabb bázisa a korai anya-gyermek, majd szülőpár-gyermek kapcsolat, majd a család mikroközössége. Ha nem érte lelki trauma fiatalkora során, úgy általánosságban elmondható, hogy a problémák gyökere nagy valószínűséggel a neveltetés során keresendő, például túlkövetelő, vagy túlféltő családi légkör, túl közeli vagy épp távoli szülő-gyermek viszony, és így tovább. Mivel a problémája nem csak a párkapcsolatot érinti, hanem általánosan kiterjed a társas kapcsolataira, érdemes lenne felvenni a kapcsolatot egy pszichológussal és feltárni a szemérmessége és extrém visszahúzódó természete okát.
Attól, hogy két fél szexuális igényei eltérőek, még nem feltétlenül minősül egyik fél sem perverznek. Perverziónak a parafiliák, azaz a normaszegű szexuális magatartások, vágyak számítanak. Ha az igények között összeférhetetlenség van, az valóban ellehetetleníti a kapcsolatot, de ettől még egyik személy sem hibáztatható, pusztán nem passzolnak össze.
Egy jól működő párkapcsolatban a felek egyenrangú félként szerepelnek, nem alá-fölérendelt viszonyban. Véleményem szerint épp ezért, némi határozottság alapfeltétele a kapcsolatoknak mindkét oldalról, hiszen ennek hiányában az egyik fél ledominálhatja a másikat, ami az egységet megborítja, hosszútávon ellehetetleníti. Fontos, hogy a felek fel tudjanak nézni egymásra, biztonságot kapva és nyújtva egymás számára. Első lépésként önmagával kell kibékülnie, szeretnie magát és felnőtt, életerős férfiként tekintenie magára. Egy kapcsolat, egy csalódás még nem predesztinálja magát további sikertelenségre, de a pozitív változáshoz a beletörődés helyett muszáj lépéseket tenni, amikhez sosincs késő! Első lépésként,ahogy fentebb írtam, bátran vegye fel a kapcsolatot egy pszichológussal, akár a területileg illetékes szakrendelésen.
Minden 3. INGYEN, hiszen JÖN a tavasz - bármit bármivel kombinálhatsz, 550 féle német és japán termék közül + 3 Kollagén Mini is a Tiéd! Tankolj be KORÁN!

Üdv: Izabella