-+=

Kedves Izabella!
17 éve élünk együtt a párommal, 4 gyermekünk van és a kezdetektől fogva számomra probléma van a szexuális életünkkel. Mindig is kevésnek találtam az együttlétek mennyiségét (bár számomra a heti egy-két alkalom elégséges lett volna) és mindemellett borzasztóan hiányoltam a kezdeményezést a részéről. Nem volt spontaneitás, nagyon sok korlátot állított a szexben. A legtöbb esetben napokat kellett rá várni, hogy ágyba bújhassunk, mert elaludt vagy nem volt kedve. Ennek ellenére, ha eljutottunk az ágyig, mindkettőnknek jó volt. Erről a problémáról sokat beszéltünk, de megoldást nem találtunk. Az is nagyon aggasztott, hogy az én tanácsomat minden esetben elvetette, hogy próbáljunk meg kísérletezni, újdonságot belevinni, bármi módon javítani a szexuális életünkön, ami hátha az Ő érdeklődését is kimozdítaná. Sajnált engem, magát okolta, hogy én szenvedek ettől, de nagyobb hangsúlyt nem fektetett rá. Számára ez nem volt igazán probléma, szőnyeg alá söpörte. Sok év telt el így, ez állandóan foglalkoztatott és lassan felőrölt. Egyedül éreztem magamat a problémával. Az amúgy is gyenge önbizalmam még inkább a padlóra került. Szenvedtem a szex hiányától, és hogy nem érzem azt a testi vonzalmat a részéről, amit én érzek iránta. Mindemellett tudtam/tudom, hogy borzasztóan szeret, felnéz rám és ragaszkodik hozzám. De ez nem volt számomra elegendő. Bármennyire megtett mindent az életünk egyéb területein, óriási űr tátongott bennem és hiányérzet gyötört. Bizonytalanság, kétségbeesés, álmatlanság, és depressziós hullámok kezdtek megjelenni rajtam az utóbbi években. Ingerlékeny és türelmetlen lettem vele és a gyerekekkel, rossz hangulat uralkodott el az egész családi életünkön. Éreztem, hogy itt a kapcsolatunk legmélyén van a probléma. Rengeteg töprengéssel és agyalással felállítottam két elméletet: vagy egy fajta aszexualitás áll a háttérben, vagy –ettől tartottam a legjobban- csak egyszerűen barátként ment bele ebbe a kapcsolatba 17 évvel ezelőtt, ami nem volt teljesen alaptalan feltételezés a részemről: neki több sikertelen és rövid életű kapcsolata is volt előttem, és megbízható kapcsolatra vágyott. Nekem pedig Ő volt az egyetlen és a tapasztalatlanságom hozzájárulhatott egy ilyen félreértéshez. Ezt is feltártam előtte, de már heves viták alakultak ki ezekből a beszélgetésekből. Számára már nagyon terhesek voltak, hogy én visszatérően ilyenekkel gyötröm.
Egy hónapja eljutottam egy olyan mélypontra, hogy kijelentettem, én ezt így képtelen vagyok folytatni. Döntse el, hogy ki is vagyok én számára valójában és vagy elindulunk, akár szakember segítségét kérve, hogy megoldjuk a problémát, vagy engedjük el egymást. Rettenetes időszak következett, nem lehetett kommunikálni. Csak arra volt szüksége, hogy hagyjam békén, adjak neki kis időt. Hetek teltek el. Ő is gyötrődött valamin.
A tegnap komoly vitákat követően sikerült megnyílnia és bevallania, hogy éveken keresztül magát is becsapta, de valóban az irántam érzett szerelem (?) minősége az, ami miatt nem vonzódik olyan módon, olyan gyakran hozzám. Mert a korábbi kapcsolataira gondolva, volt pár olyan partner, akivel napi szinten érdeklődött és nyitott volt a szexre (bár ezek kivétel nélkül pettingről szóltak).
Szóval közel két évtized után sikerült felszínre hozni a kapcsolatunkat lassan mérgező probléma gyökerét. A heves viták (még ha fájó is volt a szembesülés) rögtön csendes és megértő beszélgetésekké szelídültek. Ő nagyon megkönnyebbült, bár nagyon sajnál engem és fél, hogy nem fogja tudni nekem ezek után sem megadni pont azt, amire én annyira vágyom/ vágytam mindig, és megértené, ha úgy döntenék, hogy új életet kezdek és keresek egy olyan társat, aki ezt meg tudja adni nekem.
Nem tudok rá haragudni de mindenféle kegyetlen érzés kavarog bennem: becsapottság, megcsaltság, megsemmisültség, kilátástalanság. És hiába, hogy mellettem van, olyan betölthetetlen űrt és egyedüllétet érzek, mint még soha.
Kedves Izabella – elnézésedet kérem a hosszúra sikerült leírásért, de úgy érzem a helyzetünk pontosabb megértéséhez mindezekre a részletekre szükséged lehet.
A kérdésem az lenne, hogy egy ilyen alapokon álló kapcsolatból mit lehet kihozni. Ha együtt maradunk, ezt a bennem tátongó űrt fel fogom tudni számolni? Tényleg úgy érzem, hogy egy boldog harmonikus élettől mindig csak az választott el, hogy nem éreztem ezt a vonzalmat irányomba. Meg fogja tudni adni Ő valaha nekem?
Válaszodat előre is köszönöm és további szép napot kívánok!
Üdvözlettel:
Dénes

Plecskó Izabella
Plecskó Izabella
Tanácsadónk

Kedves Dénes,

Köszönöm a hosszú és részletes levelet! Először is, engedd meg, hogy nyugtatásként írjak pár szót a párválasztás tudattalan indítékairól. Evolúciós örökségként évmilliók távlatából is hozunk magunkkal olyan ősi ösztönöket és programokat, amik az állatvilágban is megjelennek. Nézzük a férfi és a nő szexuális reagálását, ami szinte minden élőlényben hasonlóan kódolt: mivel a férfi szaporodását, génállománya továbbörökítését az segíti elő, ha minél több aktusra képes, így a szexuális reagálása szinte automatikus,de legalábbis gyors. Ezzel szemben, ha a nők minden szexuálisan vonzó partner láttán “férfi módra” reagálnának és nyitottak lennének a szexre, növekedne a teherbe esés lehetősége, akár egy habár tetszetős, de potenciálisan rossz/megbízhatatlan/csapodár partnertől, hiszen a külső nem minden. Ezért a női szexuális reagálást az érzelmek és a racionalitás is kissé gátolják. Érdekes módon, a nőstények és az emberi hölgyek jellemzően nem amellett a partner mellett állapodnak meg akikkel a legnagyobb testi szenvedélyt élték meg, hanem azzal a partnerrel, akik mellett az érzelmi biztonságot és szövetséget érzik. Röviden összefoglalva a jó társ, jó apajelölt hosszútávon ideálisabb partner, mint csak kívánatos, érzékekre ható férfi.

Minden 3. CSAK 1 FT + Totálisan INGYENES kiszállítás a Peakshopban, Valentinra! Szép Valentint!

Tudom, mindez nem kisebbíti a csalódottságodat, de talán érthetőbbé teszi a párod nézőpontját. Hozzáteszem, hogy ez a döntés általában egyáltalán nem tudatos, hanem kódolt viselkedés, amivel az érintett felek sincsenek tisztában!

17 év hosszú idő, 4 gyerek vállalása és felnevelése pedig igazán szép dolog. Ezért úgy gondolom, hogy a kapcsolatotok mindenképpen megérne még sok beszélgetést, lehetőleg párterápiát is, hogy az eddig szőnyeg alá söpört gondolatok és érzések napvilágra kerülve ne okozzanak további károkat, feszültséget és konfliktusokat. Szomorú, hogy közel 2 évtized kellett ahhoz, hogy igazán őszintén beszéljetek a helyzetről, de tekinthettek a jelenre úgy, mint egy új kezdetre. A házasságotok ezután nem lesz olyan, mint volt, lehet jobb is! Az általad most bizonytalannak érzett alapra 17 évnyi közös életet építettetek és kétlem, hogy mindez ne lenne egy stabil kapocs. Hiszen a mérleg másik oldalán sok olyan közös érték lehet, ami kompenzálhatja a szex döcögősségét. Ez utóbbit pedig hiszem, hogy meg lehet reformâlni, ha mindketten akarjátok. A kapcsolatotokat új alapra kell építeni most, valóban új fejezetet kezdve.. Őszintén drukkolok!

Üdvözlettel: Izabella

Töltsd le most Dávid Kornél étrendjét és életmódtippjeit!
Kérd el INGYEN a tudásanyagot!