Kedves Izabella!
37 és 42 éves pár vagyunk, 10 éve ismerjük egymást a feleségemmel. Van két gyerekünk, 7 és 4 évesek. Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy a szexuális fantázia, a kreativitás mitől függ vajon, illetve fejleszthető-e. Nálunk viszonylag minden rendben van, kb. ezt az egyet leszámítva, de ez igencsak zavar engem, (és mivel már sokszor beszélgettünk erről, már nyilván őt is, de változás soha nincs). A feleségem nagyon passzív a kezdeményezés terén, saját véleménye szerint is gyenge a fantáziája a szexben. Én viszont éppen ennek az ellenkezője vagyok, szeretem a vágyat minden szellemi és fizikai eszközzel fokozni, szeretem a meglepetéseket, az újdonságokat, és igényelném, hogy ő is ilyen legyen. Mindig nekem kell lennem a kezdeményezőnek, ő pedig csak benne van a dolgokban. Ez számomra gyakran olyan érzéseket generál, hogy kételkedem, hogy ő egyáltalán akarja-e a szexet, néha az önérzetemet is sérti. Nem, nem frigid; szerencsére azt nem mondhatjuk, hogy csupán némán fekszik alattam, mint egy kivágott mamutfenyő. Amikor belelendülünk, tudja élvezni a dolgot, nem is csendben, de nekem ez az aktivitás vajmi kevés tőle. Havonta két hónapot külföldön töltök a munkám miatt, távol vagyunk olyankor egymástól. Én sokat fantáziálok a szexről távollétem alatt, és mindig türelmetlenül várom a hazaérkezésem utáni együttlétünket. Neki viszont semmi érzéke nincs ahhoz, hogyan lehetne feldobni, feltüzelni engem, illetve az együttléteket. A félig-meddig távkapcsolatunk ellenére az ő részéről a mindent elsöprő vágyat nem érzem, pedig nagyon szeret engem, a testemet is kívánja, és én is nagyon gerjedek őrá, mert mondhatom, mindketten igen fittek vagyunk a nem éppen 18-20 éves korunk ellenére. A kapcsolatunk első két éve csak amolyan "együtt járunk" jellegű volt, akkor még nem is éltünk együtt, tehát az első gyermekkel való terhesség előtt gyakorlatilag nem is ismertük egymást. Így a gyerekek előtti rövid időszakból ilyen problémák még nem mutatkoztak. A két gyermekünk utáni szoptatási időszakokat viszont igen megsínylette a kapcsolatunk, mert akkor számomra majdnemhogy elviselhetetlen mértéket öltött a szexuális passzivitása minőségileg és mennyiségileg is. Ahhoz képest szerencsére (sok beszélgetés, vita és a szoptatások elhagyása után) javult a helyzet, de az egyensúly ebben a dologban nincs meg. Én alapvetően egy kezdeményező típus vagyok a szexben, de az, hogy ő semmit nem kezdeményez, nem tesz hozzá semmit a színezéshez, zavar, olykor frusztrál. Mi a teendő ilyenkor? Sok beszélgetésen túl vagyunk már, de változás semmi. Előre is köszönöm a tanácsát!

Kedves Kérdező,
Az alap hozzáállást és kezdeményezőkészséget egy szendébb személy esetében nagyban megváltoztatni nem igazán lehet, de azt gondolom, nem is feltétlenül szükséges. Természetesen értem, hogy izgatná a változatosság, de úgy tűnik, hogy az eddig kialakult dinamika és szabályrendszer többé-kevésbé megfelelt mindkettejüknek és a szexet a leírása alapján mindketten élvezetesnek találják, és kívánja is a feleségét. Tehát miért is érezne a felesége nagyobb szándékot a kezdeményezésre, ha enélkül is működik a vágy és kielégítő a szex mindkettejük számára 10 év után is? Ha a beszélgetések nem vezetnek sehova, más oldalról is meg lehet közelíteni a témát, az érzékekre hatva: meglephetné erotikusabb apróságokkal a párját (erotikus olvasmány, fehérnemű, masszázsolaj,stb) ez talán felébresztené benne a vágyat, hogy ezúttal ő csábítson. Próbálkozhat a hangulatteremtéssel,valódi kezdeményezés nélkül, illetve ha kicsit leszedi a napirendi pontok közül a szexet, úgy a felesége számára is izgalmasabbá válhat a dolog, mint mikor kimondva-kimondatlanul elvárt tevékenység az aktus. Azért abba is érdemes belegondolni, hogy két hónapnyi egyedüli háztartásvezetés, gyereknevelés és magány után újra viszont látja Önt a felesége, akkor valószínűleg előbb van igénye feltölteni az “érzelmi tankját”, mint azonnal vadmacska-üzemmódba kapcsolni.
Üdv: Izabella