Vonzódás egy régi lányhoz

-+=

Kedves Izabella,

Körülbelül 5 éve ismertem meg egy lányt, aki akkor egy hosszabb kapcsolat utáni szakításon volt túl. Akkori megismerkedésünk gyors, talán kicsit felszínes, de örömteli volt. Azt hiszem, ő csak arra vágyott, hogy valaki “gyógyítsa a lelkét” míg én egy kedves, aranyos és számomra rendkívül vonzó személyt láttam benne. Azt hiszem bele is szerettem egy kicsit. Kapcsolatunk futónak ígérkezett, mert pár hónap múlva haza költözött a szüleihez.
Úgy gondolom neki a család biztonságára volt szüksége ahhoz, hogy a szakítását feldolgozza.
Én rendkívüli csalódással vettem tudomásul, hogy ő azt választotta hogy mindent és így engem is hátra hagy.
Próbáltam maradásra bírni, sőt még le is utaztam utána. De ez nem vezetett sikerre.
Miután haza költözött az elején még chat kapcsolatban maradtunk. Intenzíven és sűrűn beszélgettünk egymással. Aztán ahogy teltek az évek nyilván mindkettőnknek lett saját párkapcsolata és emellett a mi kapcsolat tartásunk intenzitása is hullámzott. Én a jelenlegi párommal már közel két éve együtt vagyok és imádom. Nem rég költöztünk össze és élvezzük minden percét. A párom nagyon odaadó, gondoskodó, csinos és szeretni való.
Ennek ellenére van bennem egy hiányérzet. Ez a lány a múltból sokszor eszembe jut. Sokat gondolok rá vagy akár álmodok és fantáziálok róla. Amennyire örülök neki, hogy a mai napig jókat tudunk vele beszélgetni, ugyanakkor bánt az is, hogy nem vagyok őszinte a párommal. Ez nem kevés feszültséget okozz bennem, mert azt gondolom a párom többet érdemel, nem a hazugságot.
Próbáltam vele nem pontosan erről az esetről, de a témáról beszélni. Puhatolózni, hogy mit gondol a párhuzamos kapcsolatokról.
Természetesen mindennemű megcsalást, stiklit, félrekacsingatást elutasít. Így nem is merem neki szemtől szembe megmondani, hogy milyen érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban.
A másik próblémám, hogy nem tudom mit kezdjek a lánnyal akire ilyen sokat gondolok.
Férfi létemre van, hogy megnézek csajokat, vagy egy bókot elejtek egy csinos hölgynek, de azt gondolom ez természetünkből adódóan “normális” dolog. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, hogy mind lelki és mind szexuális érzelmeket táplálok valaki iránt akit alig volt időm megismerni és azóta is csak minimálisan kommunikálunk. Azt gondolom vele kapcsolatban egy idealizált kép élhet bennem akihez valamilyen módon, de szenvedélyesen vonzódom.

Mi tévő legyek?
Hogyan tudnám megoldani a helyzetet? Helyre tenni magamban a gondolatokat és érzelmeket?

Segítségét és tanácsát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
R.

Plecskó Izabella

Tanácsadónk

Kedves R,

egyet kell értsek, valójában egy illúzióba kapaszkodsz. Az egykori lány, talán az elérhetetlensége miatt hagyott benned mély nyomot, viszont az a néhány hónap, bármilyen intenzív is volt, nem véletlenül ért véget. Mondhatni, kéznél voltál, vigaszt nyújtottál. Az akkori személyiségéből csupán egy kis szeletet kaptál, ám azóta eltelt fél évtized és nagy valószínűséggel már ő sem ugyanaz az ember, aki anno fellobbantotta benned a lángot. Mindenképpen érdemes lenne tudatosan elterelned a figyelmed a lányról, elvonni róla a fókuszt és oda helyezni a figyelmedet és energiáidat, ahol valóban gyümölcsöző lehet: a saját, hús-vér kapcsolatodra. Mivel az exeddel már nincs tétje a beszélgetéseknek, kapcsolattartásnak, javaslom a finom leépítést, hiszen a titkolózás csak éket ver és konfiktusokat okoz a párod és közted. Gondold át, mit keresel a múltban, mi az, ami hiányzik? Valóban a lány, vagy az az életszakasz, az izgalom, az élmények?
Próbáld megközelíteni más szemszögből a dolgot: mit tartanál megoldásnak, ha a párod nem tudná elengedni a múltja egy átutazó szereplőjét? Biztos vagyok benne, hogy a kedvesedre is van, aki jó szívvel – netán szenvedéllyel – gondol a távolból. A nosztalgia édes dolog és a néha elkalandozó gondolataiért senkit nem lehet elítélni, megróni, hiszen a fantázia még nem jelenti azt, hogy a való életben is félrekacsintana az ember. Azonban ügyelni kell rá, hogy a valódi hangsúly a realitáson maradjon…