„Egy óra hosszat szeretni – állati dolog.
Egy évig szeretni – emberi dolog.
Egy egész életen át szeretni – angyali dolog.
Egy életen át csak egyet szeretni – isteni dolog.”

/Henri Lacordaire/

A szerelmet idilli érzésként éljük meg a maga szépségével, fájdalmaival, döntéseivel, aktuális partnerünkkel.

Minden kapcsolatunk különleges, megismételhetetlen pillanatokban és tapasztalásokban gazdag. Az egyediség ellenére kapcsolataink íve gyakran hasonló lehet – talán sokban hasonlít a körülöttünk élők szerelmi történeteihez is -, és tengernyi tapasztalattal a hátunk mögött ugyanolyan hőfokon vagyunk képesek lángolni, ahogyan kamaszként tettük.

A változatosság mögött megbújó tudattalan forgatókönyv a belénk ivódott viselkedésminták, vagy otthonról hozott elvárásaink mellett egy sokkal mélyebbről fakadó, ősi okból kifolyólag is ismétlődik. Ha létezik valami, amit nem tudunk befolyásolni a kapcsolatunkban, az ez: a kémia magasiskolája.

Hányszor halljuk az alábbi mondatokat: Szikrázik köztük a levegő; Nem volt meg a kémia; Érzem azt a bizonyos pluszt; és így tovább…

Megmagyarázhatatlan érzések, amiket sokszor magunk sem értünk. A puszta testi vonzalom megléte az ismerkedés első pillanataiban kiderül. Ha szerelem nem is, vonzódás létezik első látásra, pontosabban szaglásra:

Dolgozzon helyetted a Zsírégetőd! A Munka Ünnepére: 33% OFF a Peak Zsírégetőidre!

A párválasztásban és szexualitásában oroszlánrészt szerepet játszik a szaglás. Az MHC-gén jelzi, hogy genetikailag mennyire különbözőek a pár tagjai. Minél eltérőbb a két fél génállománya, annál vonzóbbnak tartják egymást szexuálisan, mindezt tudat alatt, kizárólag szaglás alapján.

Ez a jelenség az evolúció egészen kezdeti szakaszára nyúlik vissza, mikor a szaporodás sikerességét a minél egészségesebb utódok jelentették. A genetikailag sikeres, erős utódok nemzéséhez jó „örökítő anyag” szükségeltetik, a túlságosan hasonló gének pedig rokonságot is feltételezhetnek. Ez akár mutációkhoz is vezethet, ezzel veszélyeztetve az utódok egészségét. Hiába élünk a fogamzásgátlók és a szabad szexualitás korában, evolúciós örökségeinket nem törölhetjük ki magunkból, ezért évmilliók távlatából is dominálnak az ilyen és ehhez hasonló tudat alatti motivációink.

Amennyiben az MHC-teszten túljutott választottunk, és a vonzódáshoz szükséges, tudatos elvárásaink is megfelelnek, jó esetben ránk telepedik az a bizonyos lila köd, ami kortól függetlenül egyaránt hatalmába keríthet mindannyiunkat újabb és újabb kapcsolatainknál is.

Természetesen ez egyénenként változhat, de nagyjából 18 hónapig tart ez a szexualitástól és idealizálástól túlfűtött állapot, melynek okozója egy fenil-etil-amin nevű vegyület. A fenil-etil-amin az amfetaminok családjába tartozik, voltaképpen egy természetes kábítószer, ami az agyban termelődve eufórikus állapotot idéz elő, „függővé” téve az adott személy iránt.

Amikor a rózsaszín köd és az ezzel járó felfokozott érdeklődés enyhülni kezd, a kötődés fenntartása érdekében szükség van egy újabb vegyületre, ami betölti a fenil-etil-amin után maradt űrt. A kapcsolatok elmélyülésében, egy mély szeretetet eredményező anyag játszik nagy szerepet.

Az oxytocin nem csak a párkapcsolatokban, de minden erő kötődésen alapuló viszonyunkban jelen van. Termelődésének kezdete az anya és csecsemője közt történő első szoptatás, emellett várandós nőknél a méhösszehúzódást is ez a vegyület okozza. Amennyiben a korai anya-gyermek kapcsolat elégtelen, és az oxytocin-termelődés nem indul meg, az egyénnek később akár kötődési-elköteleződési problémái is lehetnek későbbi élete során.

A szeretett személy ölelése és az orgazmus is serkenti az oxytocin termelődését, ergo ez egyfajta szerelmi ragasztó: az érintés és a kielégítő szexuális aktusok egyaránt fokozhatják a társunkhoz való ragaszkodásunkat.

A szerelmi koktélban továbbá jelen vannak az ópiumhoz hasonló, eufóriát okozó, boldogsághormon néven ismert endorfinok, illetve a serkentő hatású dopaminok, amik az idegrendszert erősen aktivizálják, stimulálják. A kokain és különféle gyorsító szerek szintén dopamin felszabadulását idézik elő az agyban, a szerelem tehát egyfajta természetes drog, ha az idegrendszerre való hatását nézzük.

A szerelem, ahogy mi magunk is, az idők során rengeteg átalakuláson megy keresztül. A„szerelem elmúlik” közhely helyett egy, számomra sokkal kedvesebb versrészlettel zárnám soraimat összefoglaló gyanánt:

„Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett lesz.
Szavak nélkül is mindent tudó,
Pillantásból is értő
Messzeségből is megérző
A lélekrezdülést is fölfogó
Bizonyosság.”

/Pákolitz István: Nem múlik el a szerelem/

Akár Te magad is képes vagy a napi tevékenységeiddel csökkenteni a saját tesztoszteron termelődésed.

Hogy hogyan és mivel itt elérd!

Szerelem

Szerelem és kémia

Vidd bátran, örülünk, hogy adhatunk neked!