“A szokásaink és a viselkedésünk ugyanaz marad, ha nem teszünk semmit, hogy megváltoztassuk őket.” – Alexandre Jollien, Christophe André, Matthieu Ricard, egy szerzetes, egy pszichológus, és egy filózófus közös könyvéből
Mindnyájan halllottuk már azt a hozzáállást, amikor így nyilatkozunk: “Én ilyen vagyok, és nem akarok ezen változtatni.”
Ez az, amikor kilépünk a versenyből még mielőtt a startvonalhoz állnánk. Ez a megközelítés abból adódik, hogy alulbecsüljük az elménk átalakító erejét. Mit jelent ez a mondat?
Azt hogy még nem vettük észre, hogy a külső világot nem tudjuk irányítani, de a belső világunkkal bizony szabadon rendelkezünk, és képesek vagyunk arra, hogy módosításokat hajtsunk végre a viselkedésünkön. Ez a belső változtatás okozza azt, hogy a külső világ is átalakulhat.
Mindenki képes arra, hogy a bejáratott idegpályákat, amelyek ugyanazokat a reakciókat adják le, ugyanazokra a helyzetekre – teljesen átírja. Minderre az igényünket csak akkor ismerjük fel, ha észrevesszük egyáltalán a saját viselkedünk korlátait, amin változtatni szeretnénk.
Minden ember gondolkodását és érzelem világát leírja az a helyzet és életkörülmény, amiben éppen él. Amennyiben túl akarunk ezen lépni, vagy fejlődni szeretnénk, akkor a saját magunk belső világán kell változtatásokat eszközölnünk.
De hát hogyan lehet tehát másféle működésre bírni az elmét?
A legtöbben azt hisszük, hogy túl hosszú és túl nehéz ez a projekt, és csak lassan lehet az elmeműködésben változást elérni. Furcsa mód azonban évekbe telik, hogy megtanuljuk tanulni, foglalkozni egy szakmával, vagy mesterséggel vagy elsajátítsunk egy sportot. Ebben azonban tök türelmetlenek vagyunk. 🙂
Az agy jó kondícióban tartásához új dolgok tanulása szükséges. Az idegsejteink számának növelése és a már meglévő sejtek élettartamának meghosszabbítása gyakorlatilag is lehetséges.
A testmozgás és a tanulás egymást kiegészítő módon hatnak: az első új őssejteket hoz létre, a második pedig növeli az élettartamukat.
A testmozgás új idegsejteket hoz létre, fokozza az oxigén felvételt, így táplálja az agyat. Fokozza a BDNF nevű, az idegek növekedését serkentő vegyület termelését és felszabadítását, s ez indítja be a plasztikus változásokat is. A mozgás serkentő hatást gyakorol az agy érző – és motoros kérgére, s így tartja karban az egyensúlyi rendszert. (Javaslom ehhez a Curcumint, ami a BDNF nevű anyag termelődését fokozza az agyban.)
Minden ami jó kondícióban tartja a szívet és az ereket, az az agyra is igaz, ezért az egészséges táplálkozás nagyban hozzájárul e változásokhoz.
Miért eddzük tehát az idegpályáinkat, és az elménket?
Ha nyíltabbá, adakozóbbá, és kevésbé zavarossá akarunk válni, akkor belső békét kell találnunk, és ehhez mutatnunk kell egy bizonyos szintű kitartást.
A sportban, a sportolók törekvései, gyors ütemben találkoznak az újabb és újabb felülmúlhatatlan tűnő határokkal. Az edzések révén néhányan megtanulnak gyorsabban majd még gyorsabban futni. Csak néhány századnyi vagy néhány centiméternyi nyereséget érnek el, de egyáltalán nem kérdéses, hogy ezért a kicsinek tűnő eredményért is edzeni kell.
Ha jobbak akarunk lenni, a mai állapotunknál, akkor gyakorolnunk kell.
Ahogy Jigme Khyentse Rinpoche szokta mondani: Ha a meditációban unatkozol, az nem a meditáció hibája.
A régi szokásainkal, a saját figyelmünk elterelésével és a változásokkal szembeni ellenállásunkkal kell foglalkoznunk.
Jobb, ha rövid, de gyakori meditációs szekciókat csinálsz, mint ha túl hosszú ideig egyáltalán nem végzed. Az idegtudományok egyértelműen azt mutatják, hogy a rendszeres meditáció megváltoztatja az agyunk működését. Ezt nevezik neuroplaszticitásnak, és ez a CÉLUNK.
Több évtizedes kutatások kimutatták, hogy az agy minden egyes tevékenysége során megváltoztatja önnön szerkezetét, és folyamatosan tökéletesítgeti áramköreit, hogy az adott feladatokat jobban tudja elvégezni.
Ha bizonyos részei meghibásodnak, akkor néha más részek veszik át azok feladatait, ekkor kompetitív plaszticitásról beszélünk.
A neurológiai kutatások igazolták, hogy a gondolkozás, a tanulás és a cselekvés képes lehet a gének be- és kikapcsolására, és ezen keresztül agyunk fizikai szerkezetének és viselkedésünknek a formálására.
Tehát hogyan lehet fenntartani meditációs gyakorlatunkat az élet napi tevékenységei közepette? Napi 10-15 perce mindenkinek van. Ennyi egy megnyugtató meditáció időtartama naponta.
Mit értünk el ezzel az egésszel? Mi köze van ennek a fogyáshoz?
Továbbra is minden összefügg mindennel, azaz ha valaki elhízott, annak igenis erős köze van az érzelmi és intellektuális állapotához. Tehát mondhatjuk, hogy itt az új étrended, de ebben a helyzetben, NEM csak ezen kell változtatni, hogy FENNTARTHATÓ legyen a testi változás.
Írhatnék arról, hogy hogyan tartsuk meg az alakunkat az ünnepek alatt, de nem ez a nyerő. Az a férfi, aki kapcsolatban van önmagával, miért enne túl sokat? Szeretettel és együtt találjuk meg önmagunkat.
Végeredményben pedig mit kapunk?
A szeretet és a belső béke nem korlátozható, és nincs olyan, hogy elfogy vagy kevés van. Az élet iránti szeretetünk elérhet egy magas szintet, de innen nincs semmi, ami megakadályozná, hogy egyre nagyobb és mélyebb legyen. És ez gyönyörű. 🙂
A mennyiségi jellegre vonatkozó természetes korlátozások, semmiképpen nem alkalmazhatók a minőségi szempontokra az Életben, és ezt nagyon jó megtapasztalni. A szeretet nem fogy el, bármennyit adunk belőle.
A jó cél, a szokásos sikerességet érintő célok helyett: a belső nyugalom elérése.
neuroplaszticitás
idegrendszeri változtathatóság
Referenciák:
Norman Doidge- The Brain That Changes Itself, Stories of Personal Triumph from the Frontiers of Brain Science (2007)
https://www.soundstrue.com/store/in-search-of-wisdom.html
BDNF mRNA is decreased in the hippocampus of individuals with Alzheimer's disease. Neuron Volume 7, Issue 5, November 1991, Pages 695-702