A hagyományos hiedelmek szerint a férfiak a testiségre, míg a nők az érzelmekre esküsznek. Ez azonban korántsem ennyire különválasztható/behatárolható. Egyrészt elvárásaink személyenként változnak, másrészt totálisan eltérő igényekkel egy emberi kapcsolat sem működőképes, márpedig férfi és nő a kezdetek óta vágyik a párjával való egyesülésre testi és lelki szinteken.
Személyes véleményem, hogy a különböző igényekből fakadó problémák elsősorban a kommunikáció hiányán alapulnak. Az ösztönkésztetéseinkből és neveltetéseinkből fakadó eltérő szeretetnyelveink kisebb-nagyobb félreértésekhez vezethetnek.
Női igények
Az ösztönök szerepe
Szeretünk hinni benne, hogy a párválasztásaink tudatos döntés eredményei. Választásaink alapja valójában nem a tiszta szerelem, hanem az emberiséggel egyidős ösztönök: Ezeknek az ősi beidegződéseknek köszönhető, hogy a férfi és női párválasztási preferenciák a mai napig eltérőek.
A fogamzásgátlók korában a szex reprodukciós tevékenységből élvezeti tevékenységgé alakult át, így a köztudatból is kikopott a párválasztás, mint „leendő szülőpár-választás” Ez azonban nem írta felül az évezredek alatt belénk ivódott párválasztási preferenciáinkat, tudattalan igényeinket. Akár hosszútávra tervezünk aktuális partnerünkkel, akár csak egyéjszakás kalandról van szó, választásaink a szaporodási stratégiáink, evolúciós örökségeink által motiváltak.
Eltérő „ízlésünk” oka nem más, minthogy a férfiak a törzsfejlődés során rövidtávú, a nőknek pedig hosszútávú stratégiákban kellett gondolkozniuk, hogy reprodukciós esélyeiket növeljék.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A férfiak számára az egészséget sugárzó, vonzó (arányos, szimmetrikus, fiatal, stb.) azaz reprodukciós szempontból tudat alatt értékesnek ítélt nők látványa a sikeres szaporodás lehetőségét hordozta magában: minél több nővel háltak együtt, annál nagyobb esélye volt a génjeik továbbörökítésére. És minél egészségesebb nővel lehettek együtt, annál valószínűbb volt, hogy utódaik is megfelelő génállománnyal rendelkeztek.
A női párválasztás egyik alappillére szintén a megfelelő „örökítőanyag” és jó genetikai rátermettség, de az utódok védelmében a párválasztási igényeknek ki kellett egészülnie egy merőben más elvárással is: a gyermekek felnevelését segítendő, az apának elkötelezettnek, törődőnek és megbízható társnak kell lennie. Ezért váltak meghatározóbbá a partner belső tulajdonságai, kvalitásai és elkötelezettsége, aminek próbája az udvarlás, a nő lenyűgözése.
(Ha a nők is hasonlóképp izgalomba jönnének a férfitest puszta látványától, nem biztos, hogy olyan előnyös tulajdonságokkal rendelkező partnert találnának maguk mellé, aki megbízható társ, és a gyermeknevelés szempontjából is megfelelő, „jó apa” lenne.)
Ergo a nő várhatóan a testi szinteken kívül érzelmi elköteleződésre is vágyik, míg a férfi a női test látványára automatikusan izgalomba jön, az lelki oldalt jellemzően a hosszútávú kapcsolatokra tartogatja, de érzelmeit ekkor is inkább befelé éli meg.
Női és férfi igények
A neveltetés szerepe
Kezdetben a családi körben látott viselkedésmintázatok, majd a kortársak, és idővel egyre több csoport, elvárás és norma segíti szerepeink és identitásunk kialakulását.
A gyermekek szocializációjában nagy szerepet töltenek be a szülői intelmek, szabályok, melyek már kora kisgyermekkortól jelen vannak. Mindannyian hallottuk már a nemenként különböző szülői tanácsokat, mint például „a fiúk nem sírnak”, vagy, hogy „ezt egy lánynak nem illik”.
A női szerep velejárója tehát többek között a passzivitás, és a vágy, hogy a választott férfi mindent megtegyen érte, gyengéden szeresse, ezzel szemben a fiúgyermek kezdettől az „igazi férfi kemény és nem enged bepillantást a lelkébe” elv szerint nevelődik bele a társadalomba, miközben leendő partnerének folyamatos megerősítésre és a szeretet szavakban való kifejezésére is szüksége lenne.
A két nevelési elv merőben különbözik, a két nem közti kommunikáció közé már a kezdetektől akadályokat gördítve: a férfi szeretetnyelve jellemzően inkább gesztusokban nyilvánul meg, a nő pedig olyan módon babusgatja a férfit, ahogyan ő várná el fordított helyzetben.
Szex és lélek
Rengeteg nő neveltetéséből fakadóan gátlásos a szexben. Amikor egy kisfiú felfedezi magát, a szülők gyakran mulatságosnak találják a jelenetet, de az önmagával játszó kislányt indoklás nélkül megszidják, netán a kezére is csapnak, ezzel már csírájában bűntudatos tevékenységgé bélyegezve minden „puncival kapcsolatos” tevékenységet. A szexuális örömérzettel kapcsolatos szégyenérzet sokakat felnőtt nőként is kísért, főleg ha a kamaszkorban is tabusítás vagy tiltás övezte a nemiség kérdését. Ha egy kamaszlány gyakran hallja a „férfiak csak a testedet akarják”-szerű intelmeket, a későbbiekben nehezen fogja magát elengedni, a testi kapcsolatot bűnösnek, önmagát pedig mocskosnak, kihasználtnak érezheti. Sok nő ilyen és ehhez hasonló okok miatt utasítja el a hevesebb szexet, vagy a szex egészét, helyette pedig „tiszta”, lelki kapcsolatra vágyik.
A férfinak az erekciójához nincs feltétlenül szükség erős stimulus hatásra, sem hosszas előjátékra. A nő „bemelegítése a viszont akár egy napot is igénybe vehet, kezdve a napközben őt érő nem-szexuális ingerektől, a kapott sms-ektől kezdve a kedves, vagy épp frusztráló szavakig. Ha az éppen vágyott légkör nincs megteremtve, vagy a negatív gondolatok eluralkodnak, a nemi vágy kevés eséllyel bukkan fel spontán módon.
Szex és test
Pornó vagy erotikus jelenetek láttán a két nem testi reakciói között nincs számottevő különbség, ám az agyi területen lényeges eltérések mutatkoznak. Habár a test ösztönösen izgalomba jön az erotikus jelenetek látványára, a nőknél bizonyított, hogy „minden fejben dől el”. Habár a libidó megnő, gondolati síkon megjelenhetnek a negatív gondolatok (féltékenység, szégyenérzet, düh, önbizalomhiány stb.) Ebből következik, hogy nők szexuális érdeklődése, vagy a nemi vágya nem alacsonyabb a férfiakénál, csupán idegrendszeri szinten másképp dolgozzák fel a látottakat/tapasztaltakat. Emellett a látványon kívül más „aktivátorokra” van szükségük az izgalom eléréséhez, például lelkükre ható ingerekre is: zene, hangulatos környezet, vonzerejük éreztetése. Megfelelő ingerek hatására mindkét nem viszonylag gyorsan képes elérni az izgalmi állapotot.
A vizualitás más helyzetekben is eltérő igényeket szül: a női test látványát izgatónak tartó férfiak szívesen szeretkeznek világosban, míg a nők előnyben részesítik a „jótékony” félhomályt, hiszen kevés a külsejével maradéktalanul elégedett nő, és az önmagunkon látott vélt vagy valós hibák látványa szorongást okoz.
A férfi és a női test eltérő sajátosságai is okozhatnak félreértéseket az ágyban: a nők bőre érzékenyebb, a simogatásra jobban reagál és a gyengéd érintést jobban igényli a kevésbé érzékeny bőrű férfinál. A férfiak jellemzően a határozottabb érintést preferálják, például a markolást, vagy a hevesebb mozdulatokat szex közben. Az érzékenység a nemi szerveknél is jelen van: a csikló apró csúcsa körülbelül 8000 idegvégződést tartalmaz, míg a nagyobb felületű makk ennek a felét. A makkra gyakorolt erős hatások élvezetesek, de a csiklónak ennél jóval finomabb érintésekre van szüksége, máskülönben a kéjesnek szánt közeledés fájdalmassá válik. Azonban mindenki magából indul ki, és kellő iránymutatás híján saját vágyainak megfelelően ér párja testéhez: a férfi durván, a nő túl finoman.
A kommunikáció szerepe
A kapcsolat elején mindenki az előnyeit hangsúlyozza, legjobb arcát mutatja. Ez első pillantásra szimpatikus lehet, de a „kampányidőszak” kisebb csalásai, – mint a „nem nézek pornót”, „”nem vagyok féltékeny”, vagy a szexuális igényekkel kapcsolatos – túlzások úgyis hamar kiderülnek. A működőképes hosszútávú kapcsolatok kulcsa a megfelelő kommunikáció. A partnerünk igényeivel nem teljesen egyező elvárások összehangolása időbe telik, sok türelmet és elfogadást igényel, de mindenképp kifizetődő. Szexuális és emberi szinten is meg kell tanulni egymás tudomására hozni igényeinket, szégyenérzet és tabuk nélkül. Egy testi-lelki szinten összecsiszolódott kapcsolat minden téren kielégítőbb lehet, a harmonikus párkapcsolat pedig mindennapjainkra is pozitív hatást gyakorol.
„Férfi és nő … hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.”
/Karinthy Frigyes/