XXVI. eXtremeMan beszámoló egy nem mindennapi sportoló, ámde hétköznapi apa és férj szemszögéből!

IronMan

Nagyatád, hosszú távú triatlon OB 2015. július 25. “Az év leghosszabb napja”

Több embertől hallottam már ezt az elnevezést, de csak most tudtam meg, mit is jelent ez valójában! Az elméleti része egyszerűen fest: 3800 méter úszás után 180 km kerékpározás, majd 42,2 km futás. És mindezt versenytempóban teljesíteni. Még mielőtt fejest ugranánk a versenybe, térjünk vissza kicsit a felkészülés elejére!

15 éves karatés, és 1-2 éves futó – bringás „múlttal” tavaly nyáron jelentkeztem a PEAK átalakító programjára, mivel úgy éreztem, hogy az elmúlt évek állóképességi edzései ugyan levitték rólam a felesleges kilókat, de jelentős mennyiségű izmot is veszítettem közben! Érzésem szerint ezt a sokkal tudatosabb táplálkozással és a komoly erősítő edzésekkel sikerült visszaépíteni kb. fél év alatt – utólag is köszönet érte a PEAK csapatának, akik azóta is minden formában támogatnak!

Mindeközben már egy ideje motoszkált bennem a gondolat, hogy egyszer – számomra elfogadható eredménnyel – teljesítsek egy IRONMAN versenyt. Mivel egy volt főiskolai csoporttársam már több éves tapasztalattal rendelkezett a triatlon sportban, az ő tanácsait követve tavaly ősszel elkezdtem úszó edzésekre járni, hogy a harmadik sportban is legyen némi rutinom. És az úszással kiegészítve nekikezdtem a kb. 9 hónapos felkészülésnek. Életem leghosszabb edzéseinek néztem elébe, de végig ott lebegett előttem a cél, hogy IronMan legyek! Általában heti 10-15 órát töltöttem edzéssel, de volt amikor a 18 órát is elértem.

A verseny helyszínére már csütörtökön délután megérkeztünk, hogy legyen idő mindenre; utolsó átmozgató edzések a leendő pályán, technikai értekezlet meghallgatása, felszerelések átvizsgálása, stb. Minden a terv szerint zajlott, és pillanatok alatt el is érkezett a verseny reggele! Az utolsó éjszakán már nem sokat tudtunk aludni, mivel ilyenkor már elkezd dolgozni az adrenalin és nem hagyja pihenni az embert. Így, hamar reggel 5 óra lett, amikor elkezdtünk készülődni, fél 6-kor már az autóban ültünk – a reggeli eszegetve – minden szükséges felszereléssel felfegyverkezve.

IronMan Nagyatád

Gyékényesre, a tóhoz érve már óriási kocsisorral találkoztunk, a parkolók kezdtek megtelni a kb. 700 egyéni és több mint 1000 váltóban induló sportoló valamint a kísérők és szurkolók autóival. A gyors bedepózás után (a kerékpár és a „hozzávalók” elhelyezése az úszás utáni átöltözéshez) jött a becsekkolás az úszáshoz, majd kezdődhetett a bemelegítés. Utolsó csók az én hű segítő Feleségemnek, és beálltam az úszásra váró tömegbe. Nem kellett sokat várni a rajtra, Vangelis–Conquest of Paradise száma után (amitől szinte mindenki libabőrben „úszott”!) eldörrent az ágyú, ami a rajtot jelezte, és a sok száz ember megindult a víz irányába. Itt mindenkinek érdemes az úszótudása szerint beállni a „rajtzónákba”, mivel így is nagy lökdösődés, csapkodás zajlik, és senkinek nem jó, ha túl sokan úsznak át rajta. A víz hőmérséklete 29 fok volt, ami igencsak meleg egy ilyen hosszú úszáshoz, de tudtam, hogy közel sem akarok a maximumon úszni – mivel ez még csak az előétel a mai menüből – így kicsit sem zavart a meleg víz! Próbáltam minél inkább a szélen úszni, hogy elkerüljem a dulakodásokat, de az első bójánál így is kaptam a jobb vádlimra egy kemény rúgást! A kétkörös úszás alatt minden rendben zajlott, később már egyre kevesebb emberrel érintkeztem, és érzésem szerint a tervezett tempót is tudtam tartani.

extrememan-ironman-beszamolo

Gyors átöltözés, közben egy kis evés-ivás és irány a bringapálya. Az első kilométerek mindig az információgyűjtéssel telnek; minden megvan, minden rendben működik, fáj-e valami, stb. Majd a tervezett tempó felvétele után kezdődhet a mai főfogás elfogyasztása, átvitt és valós értelemben is! Ugyanis egy ilyen hosszú távú versenyt csak úgy lehet végigcsinálni, ha megfelelő mennyiségű tápanyagot (főként szénhidrát) adagolunk a szervezetünknek, erre pedig a kerékpározás a legalkalmasabb (úszás közben nagyon nehéz bármit enni, és talán akkor „még” felesleges is, mivel előtte feltöltjük a CH raktárainkat, a futás során pedig megint csak nehéz tápláló, főként szilárd ételt fogyasztani). Erre nagyon fontos tudatosan odafigyelni, és rendszeresen enni-inni. Az folyadékpótlásnak igen nagy szerepe van, főként ilyen melegben. A verseny napján a 35 fokot is elérte a levegő hőmérséklete. A kiváló szervezésnek hála, minden frissítőponton hideg vizet és iso italt kaptunk, a banán, az energia szeletek és egyéb „finomságok” mellett!

A bringázás kellemesen telt, tartottam az eltervezett tempót és pulzusértéket. A négy kör kerékpározás során háromszor is elhaladtam a saját egyéni frissítőmnél, ahol a saját iso italom mellett a biztató csókból is kértem minden alkalommal! A bringa utolsó tíz kilométerét gondoltam kicsit erősebbre veszem, de a combjaim jelezték, hogy ne tegyem, így maradtam az addigi tempónál. És biztonsági megfontolásból megittam egy magnézium italt (ezt később megbántam…).

A futó depóhoz érve a kerékpárt elveszik a segítők (az órám hőmérője ekkorra már 37 fokot mutatott!). Irány az öltözősátor, ahol néhány ruhadarabot ledobva elszaladtam letusolni egy kis hideg vízzel, majd felvettem a futócipőt és nekikezdtem a napi desszertnek, azaz a maratoni futásnak! A futás nyolc köréből már az elsőben éreztem, hogy a gyomromban valami nagyon nem stimmel, így – még egészen jó tempóban futva – feltérképeztem a terepet, szükség esetén mit-merre találok. Természetesen minden kör fordítója után aggódva várt az én drága Feleségem, és próbált mindenben segíteni, amiben csak tudott! Jeget adott, hogy hűtsem magam, friss hideg italokkal kínált, etetni is próbált, és mindent előteremtett, ami csak elképzelhető volt! Sajnos a második körben éreztem, hogy máshol is meg kell majd állnom, így belekezdtem egy végeláthatatlan folyamatba, és elkezdtem sorra látogatni a toi-toi nevű megállókat. Miközben teltek a drága percek a versenyidőmből, olykor még sorban állásra is kényszerültem, és ezt kb. 5x-6x megismételtem a futás során.

Ezen felül kb. a maraton felétől kezdtem érezni, hogy ez tényleg életem egyik leghosszabb napja lesz, ahogyan a címben is írtam! Az igencsak magas hőmérséklet, a gyomorproblémák, és az elmúlt kb 8-10 óra, amit folyamatos intenzív terheléssel töltöttem, kezdett a „fejemre ülni”, és átéltem egy addig sosem érzett fáradtságot. Mindezek ellenére futottam, ahol csak tudtam, a toi-toi-k és a frissítőállomások között, mivel azokat sajnos nem mertem kihagyni! A futás közben elkezdtem nézegetni az órát, az időm tekintetében, és megállapítottam, hogy mivel az úszás és a bringa jól sikerült, még így is a tervezett időn belül érhetek be a célba.

Egy érdekes adat; a verseny folyamán körülbelül 18 liter folyadékot ittam meg, és még kb. 5 liter vizet használtam a testem külső hűtésére! Az előzetes számításaim szerint 12-13 óra közötti időt kalkuláltam ki, és ezt végül – még a nem várt nehézségek ellenére is – sikerült teljesítenem!

A célba beérve, amikor bemondják, hogy Vászondi Olivér IRONMAN, akkor minden gondját-baját elfelejti az ember.

Jövőre Veled Ugyanitt!

Legyen ez a zárómondat, és gondolom, ezzel mindent elmondok a jövő évi terveimről!

Jó sportolást kívánok mindenkinek!

oliver-balatonfured-kerekpar

Vászondi Olivér IronMan

P. Csaba

P. Csaba

A Peak tartalomfejlesztőjeként dolgozom 2010 óta. A sport az életem része, és a Peakkel szorosan együttműködöm a férfi kiegészítők fejlesztésekor. Lassan 7 éve kizárólag a Peak-ben élek. Edző, és dietetikus vagyok.
P. Csaba
Termékek a Peak Shop kínálatából!
Hozzászólások
XXVI. eXtremeMan beszámoló egy nem mindennapi sportoló, ámde hétköznapi apa és férj szemszögéből!
1 szavazat, 5.00 átl. szavazat (94% pont)

Fontos a véleményed! Itt vagyunk, ha van kérdésed!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hozzászólás elküldése előtt kérled add meg a helyes számot *

XXVI. eXtremeMan beszámoló egy nem mindennapi sportoló, ámde hétköznapi apa és férj szemszögéből!
1 szavazat, 5.00 átl. szavazat (94% pont)
636
Blog, Egészséges sportoló
, ,