Ebben a témában kizárólag a mesterséges édesítőszerekről esik szó. Ugyanis már jó ideje foglalkoztat a gondolat, mi is ez az édes „kis fehér pötyi” amit, a kávémba, teámba nyomok minden reggel. Erről a pici kerek tablettáról szinte semmit nem tudok, és megváltásként gondolok rá. Hiszen nem kristálycukrot kanalazok az italomba, mert a cukorfogyasztás veszélyeit – feltételezem, már jól ismered. Viszont, ettől a kis tablettától édes lesz a kávém, teám, limonádém, és bűntudat nélkül fogyaszthatom. Szuper!

Nem fogok hízni tőle. Remélhetőleg, a vércukorszintem sem dobja fel, és várhatóan nem is fog ingadozni. Már nyomom is ezerrel, a gőzölgő kávémba, mert nem szeretem a keserű ízt! Alapvetően így van az ember kódolva, szeretjük az édes ízeket. Már őseink is kilométereket tettek meg az édes nedűért, amit a gyümölcsök jelentettek számukra. Természetesen, a cukorral sem lenne feltétlenül baj, ha annyit fogyasztanánk belőle, mint elődeink kb. 200 évvel ezelőtt. Akkor, ez még luxus terméknek számított. Civilizált világunkban, sajnos 1-2 hét alatt viszünk be annyi cukrot, a finomított és feldolgozott élelmiszerekkel, mint a régi kor embere 1 év alatt. Na, de egy kicsit elkalandoztak a gondolataim, amíg kevergetem a kis feketémet.

Szóval történt velem, hogy már a harmadik szakembert kérdeztem arról:

Mit gondol a mesterséges édesítőszerekről?

Nos, kitérő választ kaptam, és mindig átugrottuk ezt a témát. Elkönyveltem ezeket a válaszokat jónak, avagy szakszerűnek, mert valójában azok is voltak. De még mindig nem tudom, mi ez a kis fehér tabletta? Elhatároztam, kicsit utána nézek és megosztom ezt az információt veled is.

Bevallom, hamar el lehet veszni ezen a téren az útvesztőben, így egy kicsit most helyre tesszük a fejekben a káoszt vagy a hiányosságokat. Segítve ezzel a táplálkozási szokásainkat, hogy az még tökéletesebben működjön, és picit mindig okosabbak legyünk és bővítsük tudáskörünket. Direkt nem térek ki a természetes édesítőszerekre, mert mostanában olyan sokat hallottál, olvastál ezekről. Ide tartoznak: Xylitol, Eritritol, Szorbit, Mannitol, Maltitol, Izomalt, (Cukoralkoholok). Stevia, Tagatoz, Trehaloz, Taumin, Frukto oligoszaharid, Neohiszperidin dihidrokalkon (kevésbé ismert édesítők, természetben előforduló növényekből, tejcukorból, állítják elő). Méz, kókuszvirág cukor, fruktóz, juharszirup, agavé szirup, (Ezek valódi cukrot tartalmaznak). Édesgyökér és más gyógynövények, amik édesítő hatással bírnak.

Mik azok a mesterséges édesítőszerek?

A mesterséges édesítőszereket szintetikus úton állítják elő, szerves vegyületekből. Természetben nem fordulnak elő! A mesterséges édesítőszereket, elsősorban a cukorbetegségben szenvedő emberek részére kezdték el kifejleszteni. Majd később kiszélesedett a paletta, és az élelmiszeripar is szívesen vonta be a szénhidrátszegény és cukormentes élelmiszerek előállítása érdekében, hogy hozzájáruljon az energiaszegényebb táplálkozási formák elterjedését segítő törekvésekhez.

A Magyar Élelmiszerkönyv előírásai alapján, meghatározott mennyiségben kötelesek adagolni az élelmiszerekhez, hogy az egészségre nézve ne legyen ártalmas a használatuk. Tehát, emberi fogyasztásra alkalmasak. Ha az előírt mennyiségnél nem fogyasztunk belőlük jóval többet, akkor nagyon csekély a kockázata annak, hogy betegséget idézzenek elő a szervezetünkben. Időről időre felröppenek hírek a káros és rákkeltő hatásaikról, mellékhatásaikról, és persze az interneten rengeteg negatív támadást olvashatunk a mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban.

Vannak hiteles vizsgálatokkal alátámasztott elrettentő cikkek és természetesen, van ellenpélda is. A legtöbb esetben mindig az a vége, hogy túl kevés az adott szerek irányában végzett tudományos vizsgálat, amit leginkább állatokon végeztek. Kevés az embereken lefolytatott kísérletek száma, vagy egyáltalán nem is volt. Nem az a célunk, hogy megvitassuk, kinek és miben lehet igaza. Most egyetlen célunk van, hogy egy kicsit közelebbről megismerjük azt a „kis fehér pötyit”!

Melyek a mesterséges édesítőszerek forgalomban levő formái?

33% OFF a stressz elleni termékekre!

(Az E számok az Európai Unió országaiban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok kódjai, E 950-969 édesítőszerek.)

1. Szacharin, (E954): Ez az egyik legrégebben használt édesítőszer. Már dédanyáink is használták. Emlékszik még valaki a szaharinos süti ízére? Na és meddig is élt a dédike? Ugye- ugye, a dédi papával is azt a sütit etette. – Hoppá! – Megvan a megoldás, szegény vajon, mibe is halt bele… Nem-nem! Valószínűleg, nem a mama főztjébe! Bár jóval kevesebb ilyen szert fogyasztottak, mint napjaink embere, ebben a civilizált, rohanó világban, akinek csak bepottyan a kosarába a boltok polcairól egy dobozka édesítő tabletta. Nekünk már nem kell kiméretni a patikában a mennyiséget! Pedig, nem véletlenül volt ez így!

Szóval, a szacharin a négy leggyakrabban használt szintetikusan előállított édesítőszer egyike. Előnye, hogy energiamentes. Hátránya, hogy kissé kesernyés, fémes ízű. Sütés, főzés során ez a kesernyés íze felerősödik, ezért gyakran egészítik ki más édesítőszerekkel, hogy elnyomják ezt a rossz tulajdonságát, így egy kellemesebb ízvilágot tudnak kialakítani. Nagyon kevés ember érzékeny a szacharinra. Viszont aki erre allergiás, azoknál például: ekcémát válthat ki. Ilyen esetben fogyasztása nem ajánlott.

2. Ciklaminsav, (E952 i): Szerves sav; sóit ciklamátoknak nevezzük. Ebben a formában, vízben és etanolban oldódik. Ezek közül a leggyakrabban használt, a Nátrium – ciklamát, (E952 ii) és a kalcium – ciklamát, (E952 iv). Ezek a szacharóznál 35-ször édesebbek és vízben jól oldódnak. (Etanolban, ebben a formában, már nem).

Energiamentes és nincs utóíze. Hőálló, sütésre alkalmas. Jól kombinálható más édesítőszerekkel. A ciklamátok legnagyobb része felszívódik a bélben, és a vizelettel változatlan formában távozik a szervezetből. Biztonságos alkalmazása vitatott, ezért fogyasztását mennyiségi korlátokhoz igazították.

Fontos az előírások betartása, amit az EU országaiban 7 mg/testsúly kg-ban határoztak meg. Üdítők esetében alacsonyabb ez a korlát. Az USA-ban 1969-ben betiltották, mivel patkányokon végzett kísérletek során hererák és hólyagrákkeltő hatást mutattak ki a vizsgálatok. Később, egy japán kutatócsoport majmokon végzett hasonló kísérletet évtizedeken keresztül, mely semmiféle ilyen irányú elváltozást, nem igazolt. Így a főemlősöknek biztonsággal adható. Emberi fogyasztása engedélyezett.

3. Aszpartám, (E951): Széleskörűen alkalmazott édesítőszer, 1970-es évek óta alkalmazzák az élelmiszeriparban. Édes ízérzete a mesterséges édesítőszereket alapul véve közelít a cukoréhoz, mert nincs mellékíze. Viszont ez az egyetlen a mesterséges édesítőszerek között, ami 3 kalóriát tartalmaz grammonként. Ami, nem túl jelentős, de említésre szorul.

Az aszpartám esetében, más fajta édesítőszerekkel kombinálva a cukoréhoz nagyon hasonló ízt és édességet tudnak elérni. Az aszpartám összetételét tekintve, a szervezetben az aszparginsav és a metanol mellett fenilanilinre bomlik. Vannak emberek, akik egy ritka genetikai betegségben szenvednek, fenilketonuriában, ezt sajnos az ő szerveztük nem tudja lebontani, ezért erre külön fel kell hívni a figyelmet! Azaz: „Fenil-alanin forrást tartalmaz”.

Szintén számos rossz tulajdonsággal hozták hírbe az aszpartámot. Az USA-ban egy időre nem is engedélyezték az alkalmazását. Majd később több vizsgálat után mennyiségi korláthoz kötötték a fogyasztását. Mértéke: 40 mg/ testsúly kg. Az egyik leggyakrabban vizsgált édesítőszer, ezért az Európai Élelmiszer Bizottság felülvizsgálta az aszpartám toxicitását. Arra a következtetésekre jutottak, hogy bár az aszpartámot szervezetünk enzimei képesek feldolgozni, és aminosavakká alakítani, a lebontás végtermékei között ugyan szerepel a metanol, ám az abból keletkező formaldehidek jelentik a veszély forrását. (Szépségipar, építő- és bútoripar, jóval nagyobb mennyiségben használja ezt a mérgező anyagot). Az aszpartám alapú édesítőszerek étkezési fogyasztása során, a bevitt és felszívódó anyagok mennyisége elenyésző, és ezzel elbír a szervezetünk. Ha aggályaid lennének az aszpartám alapú szerek fogyasztását illetően, még mindig van bőven választási lehetőséged. (Alitam és a Neotam az aszpartám leszármazottjai, az EU országaiban még nem engedélyezték használatukat.)

4. Aceszulfam-K, (E950): Az egyik legismertebb az édesítőszerek közül. Az élelmiszeripar, a gyógyszeripar illetve a szépségipar is előszeretettel alkalmazza. 200-szor édesebb, mint a cukor és ugyanolyan édes, mint az aszpartám. Sajnos ennek is kissé kesernyés az íze a szaharinhoz hasonlóan. Gyakran keverik szukralózzal vagy szaharinnal, hogy elnyomják az utóízét. Hosszabb tárolás alatt sem bomlik le, így kiváló tartósítószer. Asztali édesítőként is fellelhető.

5. Szukralóz, splenda, (E955): A szacharóz leszármazottja. A cukornál 400-800- szor édesebb és eltarthatósága ennek az anyagnak a legjobb. De nem csupán jól tárolható, hanem magas hőmérsékleten sem bomlik el. Így rendkívül széleskörűen alkalmazható.

A szukralóz, közönséges répacukorból nyert szintetikus vegyület. Igen, jól olvastad! Ez elgondolkodtató, ugye? A szukralóz, a répacukorból nyert vegyület, melynek alapvázához kapcsolnak három klorid iont. A kapcsolódó klór hatására, testünk nem úgy ismeri, fel mintha cukor lenne. Minimálisan szívódik fel a szervezetünkbe. A többi részecske, pedig nem toxikus összetevőkre bomlik, így a vizelettel kiürül. Nem okoz hirtelen vércukor emelkedést, és ingadozást sem. Nem metabolizálódik energiaként, így nem kell tartanunk a plusz kalória- beviteltől.

Ennél a szernél is felmerült, hogy egészségre ártalmas lehet, és különböző problémákat okozhat. Ezzel kapcsolatban több professzor is vizsgálni kezdte a szukralózt. Volt, aki szerint igazak az állítások, hogy a splenda vércukor ingadozást vált ki. Mivel, nagyon kevés kísérlet zajlott ennek a szernek a bevonásával, az is csak rövidtávon és legfőképpen állatokon, így nincs megfelelő számú adat arra nézve, hogy fogyasztása bármilyen elváltozást okozna. Az elmúlt 20 évben végzett vizsgálatok egyike sem igazolta a szukralóz káros hatását. Teljes biztonsággal alkalmazható. Ajánlott napi mennyiségét, 15 mg/ testsúly kg-ban állapították meg.

Összefoglalva: Kutatások alapján, nagyon sok információ kering az interneten a mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban. Rengeteg a káros hatásukról szóló dokumentum és vélemény. Ugyanakkor sok a cáfolat is, amely ellensúlyozza a megingott bizalmunkat az édesítőszerek irányába. Mindent összevetve, a mértékletességre hívnám fel a figyelmet! Ugyanis, ha a dobozkádra az van írva hogy: „Ajánlott napi adagja…”, vagy „Ajánlott napi adagját ne lépje túl!”, akkor azt érdemes betartani. Illetve, ha már túllépted ne csodálkozz azon, hogy valamilyen problémát vált ki, például puffadás, hasmenés, hányinger, fejfájás.

Érdemes picit átgondolni, milyen élelmiszereket és mennyit viszünk be a szervezetünkbe egy nap folyamán. A feldolgozott élelmiszerek mindegyike tartalmaz valamilyen adalékanyagot. Ezek nélkül nem lehetne hosszabb ideig eltárolni semmit. Ez az élelmiszeripar megsemmisülését jelentené. De szervezetünk nagymértékben alkalmazkodott a civilizált életformához, viszont magunknak kell törekednünk arra, hogy megtaláljuk a helyes utat, és lehetőleg ne csak mesterséges élelmeken éljünk. Nem lehet elégszer mondani, hogy fontos a kiegyensúlyozott és változatos táplálkozás. Lehetőleg, nagyobb hangsúlyt fektessünk a friss és nem feldolgozott minőségi tápanyagokra. És igen, olvassuk el a címkéket! Most már azt is tudjuk, mik azok a ciklamátok, aszpartám, aceszulfám-k és a többiek. A legtisztább és a legjobb minőségű termékekben is előfordulnak adalékanyagok. De ha elolvasod a címkét, láthatod, hogy a jó minőségű termékeknél a gyártók törekednek arra, hogy inkább természetes anyagokból állítsák elő azt, ami a tartósságukat biztosítja.

Leginkább vitaminokkal dúsítják, mint riboflavin, biotin, niacin, aszkorbinsav, melyek közül az első három a B vitaminok csoportjába tartozik, míg utóbbi a C-vitamin. Természetesen a legjobb, ha a vitaminokat természetes formában, főként zöldségekből próbáljuk megadni a szervezetünk számára. Sajnálatos módon, nem fogyasztunk ehhez elegendő és megfelelő típusú táplálékot, így fontos a vitaminok pótlása. Téli időszakban, pedig különösképpen, mert ilyenkor hajlandóak vagyunk még kevesebb leveles és egyéb zöldségfélét fogyasztani. A gyümölcsöket direkt nem említem, mivel azokból több gyümölcscukrot (fruktózt) hasznosít a testünk, mint vitamint. Ezért a gyümölcsöket se habzsoljuk, mert kerekedik tőlük a fenekünk és nem a vitamin háztartásunk fog nőni, hanem a súlyunk.

Azok a gyártók, akiknek fontos az egészségünk, próbálnak maximálisan odafigyelni arra, hogy kielégítsék a fogyasztók igényeit. Így, akik még mindig szkeptikusak a mesterségesen előállított poliszaharidok fogyasztásával kapcsolatban, Nekik készülnek a természetes édesítőszerekkel kombinált termékek. (Pl.: Steviával).

Saját tapasztalatból is mondhatom, hogy a túlzott cukor fogyasztása, bizonyítottan betegségeket okoz. Környezetünkben is hallhatjuk, láthatjuk káros hatásait. Ezzel ellentétben az édesítőszerekről, hosszútávú fogyasztásuk után sem bizonyították be egyértelműen, hogy egészségünkre ártalmasak lennének.

Elég széles a paletta ahhoz, hogy mindenki eldönthesse melyik fajta édesítőszerhez nyúl. Legyen az mesterséges vagy természetes alapú. A sok ijesztő story ellenére, ami a neten kering ezekről a szerekről, úgy gondolom, hogy biztonsággal fogyaszthatjuk őket. Ha minden mesterséges adalékanyagtól elzárkóznánk, akkor valószínűleg fénnyel táplálkoznánk. Szóval, nem szeretném, ha éhen halnál, ezért bízom benne, hogy megtalálod az egyensúlyt, ami szükséges ahhoz, hogy egy számodra élethosszig tartandó, minőségi életformát élj!

Édesítőszerek

Mesterséges édesítőszerek

Források:

Davidson, Robert L., ed., Handbook of Water-soluble Gums and Resins, McGraw Hill (1980) ISBN 0-07- 015471-6.
Whistler, Roy, L, and BeMiller, James N., eds Industrial Gums: Polysaccharides and their Derivatives Academic Press (1973) ISBN 0-12- 746252-x.
Sargent EV, Adolph J, Clemmons MK, Kirk GD, Pena BM, Fedoruk MJ. (1990.). „Evaluation of flu-like symptoms in workers handling xanthan gum powder.”. J Occup Med. 32 (7), 625-30. o. A
S. Takayama, A. G. Renwick, S. L. Johansson, U. P. Thorgeirsson, M. Tsutsumi, D. W. Dalgard and S. M. Sieber: Long-Term Toxicity and Carcinogenicity Study of Cyclamate in Nonhuman Primates (Toxicological Sciences)
A Bizottság 1129/2011/EU rendelete (2011. november 11.) az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelete

30 napon át minden napra jut 1 fitt recept - ami 5 perces elfoglaltságot kér CSAK Tőled!