Aki a modern világ szülötte, bizonyos, hogy valamilyen mértékben az édes íz rabjává vált, ez nem is okozna számottevő problémákat, ha az ember ismerné a mértékletesség fogalmát, továbbá alkalmazná is a gyakorlatban.
Régen, az 1900-as évek környékén egy átlagos magyar ember cukorfogyasztása körülbelül 1 kg-ra tehető, majd jött a “fejlődés” és az emberek elkezdtek olyan mennyiségben fogyasztani cukrot, mintha az muszáj lenne. Így emelkedett a cukorfogyasztás napjainkban 50 kg/év-re, aminek a következményei láthatóak mind a strandon, mind pedig az orvosi rendelőkben. Egy-két generációval ezelőtt a cukrot úgy használták, mint a fűszereket, egy kicsit adtak hozzá, süteményekhez és olyan ételekhez, amiken javított az édes íz kis mennyiségben. A cukrok alatt értem a régi és jól ismert szacharózt, vagyis a répacukrot, ami egy kikristályosított forma.
Cukor férfiaknak
Egyik cukor sem rosszabb a másiknál, csak bizonyos esetekben az alkalmazásuk eltér. Később, mikor a cukorbetegség felütötte a fejét és drámai méreteket öltött, gyakorlatilag minden családban van olyan, aki inzulin rezisztenciával, vagy már a kialakult cukorbetegséggel küzd. Akkor jött a fruktóz, vagyis a gyümölcsökben megtalálható egyfajta szénhidrát. Azért fogalmaztam így, mivel a gyümölcsök glükózt és fruktózt (plusz más szénhidrátokat, mint például a cukoralkoholok) is tartalmaznak egyaránt. A fruktóz azért tűnt ígéretesnek, mert a vércukorszintet nem emeli, így nem vált ki inzulin reakciót.
Gyümölcscukor
A véleményem szerint, mindenki (aki jól tolerálja a szénhidrátokat) fogyaszthat bármilyen cukorféleséget. Itt a teljes értékű alapanyagokra gondolok, hogy gyümölcs formájában fogyasszuk a fruktózt, mert ilyenkor ásványi anyagok, vitaminok és egyéb növényi összetevők segítik az emésztést, továbbá amilyen mennyiségű kalciumot elvon a szervezetből a cukor emésztése során, azt a gyümölcsben lévő ásványi anyagok képesek pótolni.
A természetben minden fantasztikusan meg van oldva. A lényeg mindig a mértékletességen van. Amikor szezonja van és épp érik a kertben a szilva, még jó, hogy “szabad” belőle enni, majd amikor vödörszámra szeded őket a kertben a pálinkához, úgyis azzal a mozgással ledolgozod a szervezeted által termelt energiákat. Összesítésben elmondhatom, hogy a gyümölcsök jók, úgysem egész évben eszied őket, hanem amikor szezonja van. Érdemes Magyarországon termett zöldséget és gyümölcsöt vásárolni, egyrészt a gazdák segítése szempontjából kiemelkedő, másrészt pedig, itt van olyan tápanyagösszetétele a földnek, ami az itt élő embereknek optimális.
Méz
Következzen az egyik kedvenc cukoralternatívám, a méz. Itt mindenképp a kistermelőktől vásárolt mézet értem. A méheket cukorral etető gazdáktól óvakodni kell, lehet, hogy drágább valamennyivel a minőségi termelői méz, de az egészségnél nincs nagyobb kincs, az bizonyos.
A méz a régi hagyományok szerint, egy ünnepi eledel, mondjuk ünnepkor a diós kalácsot lehet vele ízesíteni, de itt sem szabad túlzásokba esni. A mézben sok vitamin ásványi anyag és emésztőenzim található, ami kiemelkedő fontossággal bír a szervezet megfelelő működése érdekében. Nehezebb ételek fogyasztása előtt, ha valakinek gyengébb a gyomra akár egy kanál méz bevétele ajánlott, mert a benne lévő enzimek segítik a bél és gyomorpanaszok elkerülését. Kiküszöbölhető vele a puffadás, gázképződés.
Kisgyerekeket akiknek még minden világról alkotott képe kialakulóban van, teljesen nem szabad eltiltani az édességektől, mivel fontos megismernie mindent, ami rá vár a világban. Inkább azt javaslom, hogy házilag érdemes készíteni különböző fogásokat, minőségi alapanyagokból, mert ott a szülő, tudja szabályozni, hogy mennyi és milyen anyagokat visz be a szervezetébe a kisgyerek. Ebben a cikkemben főként a mértékletességről szerettem volna nyilatkozni és arról, hogy vajon mennyire fontos egy embernek az édes íz.
A továbbiakban még kitérek egyéb édesítők előnyeire és hátrányaira egyaránt, de jobbnak láttam ezt először tisztázni.