Az egész országa bajnoka a down-szindrómás magyar fiú!

Tavaly még voltak, akik kételkedtek a 34 éves Mikó Attilában, ma viszont már mindenki tudja, hogy ő egy igazi hős! A Down-szindrómás fiúról egy évvel ezelőtt hallottunk először, amikor elküldték őt egy edzőteremből, most viszont már túl van élete első Spartan Race veresenyén! A Down-szindrómás fiú edzőjével, Szalmásy Balázzsal az Origónak adott interjújában mesélnek arról, hogyan is sikerült idáig eljutniuk alig 1 év leforgása alatt.

Felkészülésük tavaly májusban kezdődött, amikor is a kitiltási incidens után Balázs felkereste Attila családját, hogy ő bizony szívesen foglalkozna vele a továbbiakban. A Peak Gym Arena vezetősége is szabad utat, illetve terembérletet biztosított Attilának a felkészüléshez, úgyhogy innentől már semmi akadálya nem volt annak, hogy közösen belevágjanak a kemény munkába.

Miért nem hallottunk róluk ezidáig?

Balázs őszintén elmondta, hogy szándékukban sem állt a média előtt szerepelni, nem ez volt a cél, de Attila teljesítménye olyan mértékű érzelmet váltott ki az emberekből, hogy utólag mindenképpen úgy érezték, tartoznak egy beszámolóval.

„Ez nem arról szól, mi történt vele korábban – szerintem ő semmit nem is érzékelt a botrányból. Most sem szeretnénk, ha felkapná őt a média, nem kívánom végigturnézni vele a sajtót, máshol nem is szeretnék nyilatkozni, nem véletlenül készültünk eddig is csendben a háttérben. Ugyanakkor annyi érzelmet váltott ki az emberekből a hétvégi verseny, hogy elkerülhetetlen, hogy mások is megismerjék az ő történetét, már csak azért is, mert rengeteget lehet belőle tanulni, és példát lehet venni róla.” 

A teljes élő interjút megnézheted Mónival, és Atti edzőjével itt:

Mi is az a Spartan Race, és miért igényel különösen nagy felkészülést a részvétel?

Balázs korábbról már ismerte a versenyt, így ő volt az ötletgazda, hogy együttes erővel felkészülnek a veszprémi Spartan Race-re, amelyen a 7 kilométeres,  20 különböző akadállyal nehezített távot kell legyőzniük a versenyzőknek, ami emberfeletti próbatétel még egy jó kondiban lévő sportember számára is.

„Előtte természetesen a szülőkkel beszéltem, majd mutattam Attinak is egy videót a versenyről. Nagyon tetszett neki a látvány, így elhatároztuk, hogy mindenképpen nekivágunk” – mesélte Balázs, aki korábban még soha nem foglalkozott sérült emberrel, viszont tanulmányainak köszönhetően volt rálátása és gyakorlata a rehabilitációban.

“A Testnevelési Egyetemen egészségfejlesztő szakára jártam, és az Országos Rehabilitációs Intézetben voltam gyakorlaton, ahol ugyan találkoztam mozgássérültekkel, de ez egy teljesen más helyzet. Ameddig nem találkoztam Attival és a szülőkkel, bevallom, addig ugyan voltak kétségeim, hogy képes leszek-e erre a feladatra. Ettől függetlenül úgy voltam vele, hogy ha már egy kicsit is jobbá tudom tenni az életét, már megérte. Igyekeztem minél többet tanulni, utánaolvastam a Down-szindrómának és úgy döntöttem, ha kevés leszek hozzá, akkor szakemberhez küldöm. De mindketten nagyon motiváltak voltunk.”

Balázs utólag szembesült vele, hogy milyen mélyről is indultak neki a felkészülésnek, hiszen az első alkalommal, amikor Mikó Attila megjelent az edzőteremben, még a lépcsőn is alig tudott lejönni, végig kapaszkodnia kellett az egyensúlyérzék hiánya miatt.

“Emlékszem, akkor még egy kicsit bátortalan volt, egy új helyre, egy nagy edzőterembe érkezett. Szerencsére gyorsan feloldódott, tíz perc után már azt mondta, hogy a barátja vagyok. Elképesztően sok szeretet van benne.”

A Down-szindróma mellett Attila még cukorbetegséggel is küzd, valamint a hallása és a látása sem tökéletes, így esetében kifejezetten nagy odafigyelést igényelt minden egyes gyakorlat bemutatása, kontrollálása. Az idő folyamán közte és Balázs között kialakult egy közös jelbeszéd, akárcsak a titkos írás az iskolában a diákok között. 🙂

Attila annyira lelkes volt, hogy már a legelső edzések alkalmával mindent megcsinált, amit edzője kért tőle.

“Bevallom, már az első alkalommal háromszor elbőgtem magam. Pedig a szülei mesélték, hogy kimaradt a gyerekkori fejlődésében a kúszás, ezért nekünk innen kellett kezdeni a felkészülést.”

Kezdetben a legkezdetlegesebb mozgásformákat is meg kellet mutatni a Down-szindrómás fiú számára, mint például a térdelést, akinek még egy ilyen gyakorlat kivitelezése is nagy nehézséget okozott.

„Amikor hasra fektettem és mondtam, hogy tolja ki magát, akkor nem tudta megtartani a saját testét, most pedig egy percig tartja a planket.”

Felkészülésünk során dolgozunk TRX-szel és gumiszalaggal is, amelyek segítségével az evező gyakorlatokat tanulták meg. Attila túlsúlya miatt a kardió mozgást is fokozatosan kellett beépíteniük az edzésprogramjukba, így kezdetben csak sétáltak, majd egyre többet kocogtak. Az edzéseknek köszönhetően egyre látványosabban javult a mozgáskoordinációja. Attila minden pillanatát élvezte az edzésnek, soha nem lehetett azt látni rajta, hogy nem érezné jól magát, erőltetnénk a dolgot vagy, hogy ő ezt nem akarná csinálni.

Kezdetben Attinak és Balázsnak heti két edzésük volt, de a verseny közeledtével már heti négy alkalommal jártak. A Spartan Race-re az edzőteremben és kint a szabadban is készültek, hogy Attila hozzá tudjon szokni a természetes akadályokhoz.

Magát a versenyt és a benne foglalt mintegy 7 kilométeres távot 6 óra alatt csinálták végig a srácok, a 20 akadálynak több, mint a felét teljesítette a Down-szindrómás fiú. Természetesen voltak olyan akadályok, amelyeket a betegsége miatt képtelen volt Atti megcsinálni, de a kihagyott akadályokért járó 30 db ötütemű fekvőtámasz nagy részét is ügyesen kivitelezte.

„Amikor már láttam, hogy nagyon fárad, megcsináltam helyette a gyakorlatot, de voltak olyan esetek is, amikor más önkéntes is beállt helyette és velünk együtt csinálta. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, a szervezőknek és az összes versenyzőnek, a nézőknek, akik segítettek nekünk. Elképesztő volt, hogy mennyien szurkoltak nekünk és erősítettek minket.”

Mikó Attila végigcsinálta a világ egyik legkoszosabb versenyét úgy, hogy ő közben rend- és tisztaságmániás. A verseny alkalmával többször is szemügyre vette öltözékét, milyen piszkos, így előszeretettel törölte kezét edzője pólójába vagy megmosta a patakba. 🙂

Balázs elmesélte, hogy a verseny közben volt olyan alkalom, amikor elgondolkodott azon, érdemes-e kockáztatni, és ennyire kifárasztani a fiút, de amikor felötlött a gondolat a fejében az ötütemű fekvőtámasz kivitelezése közben, Attila már fel is pattant, felkapta a rönköt és elindult vele. Elképesztő akaraterőről tett tanúbizonyságot, ami bizony nagyon sok ember számára példaértékű.

Balázs elmesélte, hogy eddig ez volt élete legnehezebb, de legtanulságosabb felkészítése. Sok emberrel dolgozott már, de Attila mellett rengeteget tanult ő maga is, nemcsak türelme, de érzelmi intelligenciája is fejlődött. Együtt csinálták végig, együtt értek a célba.

A srácoknak ezután sincs megállás, hiszen az első cél után után a következő kihívás, hogy Attila testsúlya 100 kg alá menjen. A fiú 120 kiló fölött indult neki a felkészülésnek, de a következő Spartan Race versenynek már 95 kg-mal akarnak “nekifutni”. Természetesen minden egyes célkitűzés Attila képességeinek megfelelően alakul a jövőben is. Ami biztos, hogy a legközelebbi egy közös tetoválás lesz a Spartan Race dátumával!

Gratulálunk fiúk, nagyon büszkék vagyunk rátok!

Forrás:

Origó: Óriási bajnok lett a Down-szindrómás magyar fiúból

Down-szindróma

Down-szindróma sport

P. Csaba

P. Csaba

A Peak tartalomfejlesztőjeként dolgozom 2010 óta. A sport az életem része, és a Peakkel szorosan együttműködöm a férfi kiegészítők fejlesztésekor. Lassan 7 éve kizárólag a Peak-ben élek. Edző, és dietetikus vagyok.
P. Csaba
Termékek a Peak Shop kínálatából!
Hozzászólások

Fontos a véleményed! Itt vagyunk, ha van kérdésed!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hozzászólás elküldése előtt kérled add meg a helyes számot *

1 hozzászólás