-+=

Olvasási idő: 4 perc

A táplálkozással kapcsolatos tudásod NEM ELÉG.

Kérlek, engedd meg, hogy megmagyarázzam mire van még itt szükség ahhoz, hogy meglegyen és megmaradjon a kockás hasad.

Minden gyógyulás a fájdalmaid forrásához való eljutás után kezdődik. – Brandon Bays

Ez azt jelenti, hogy az első kérdés mindig az: Miért eszel többet, mint amire a testednek szüksége van? Mi az, amire valóban ki vagy éhezve?

Ne érts kérlek félre, mert nem akarok Rád nyomni egy problémát. Magát a problémát szeretném megszüntetni, hogy meg tudj végre pihenni.

Amikor megnézem az interneten, vagy az Amazonon, hogy mennyi könyv és tudás elérhető az evéssel és a táplálkozási módokkal kapcsolatban, akkor mindannyiunknak szembesülnie kell azzal, hogy a tudás nem oldotta meg az elhízás bonyodalmát.

Ha az elérhető tudáshoz képest áttekintjük a fogyással küzdő emberek számát, akkor teljesen egyértelművé válik, hogy például egy új, Himalájai bogyóról szóló tudományos áttörés megint csak nem fogja megoldani az emberiség túlevési gondjait.

Az egész életeden átívelő “diéta” csak akkor működik, ha a technikai, étkezési tudásodhoz, spirituális gyógyulás is kapcsolódik.

Ha ez hiányzik, akkor is fogyhatsz, de közben megmarad a küzdelem, továbbra is kívánni fogod az édességeket vagy az ételeket, és igen erős harc árán tudod csak fenntartani az elért eredményeid.

– Ez történik akkor, amikor nem nyúlsz le a gyökér-okokhoz: miért eszel többet?

– Ez történik akkor, amikor ELFOJTASZ valamit.

Ha elnyomod a testedben az éhséget, akkor átkerül az elmédbe. A gondtól nem szabadultál meg, csak beljebb erőltetted. Amit elfojtasz, az leszivárog a gyökerekhez. És ekkor az elme azt fogja mondani, hogy: látom nem sikerül elfojtanod, akkor próbáljuk erősebben!

Ez maga a harc. A harc önmagunkkal. A harc, ami bennünk van és emiatt megszabadulni tőle nem lehet. Így nem lehet nyugalomban élni, és ez a harc a testen kívülről is megmutatkozik. Ha harcolsz valami ellen, az Veled marad.

30% OFF mindenre a Peak Karácsonyi vásárban! Vigyél egészséges dolgokat Karácsonyi Ajándékba, az egész Családodnak!

Azok az emberek, akik elfojtanak valamit, az elfojtott dolog tetején ülnek és állandóan rettegnek. Nem engedhetik el magukat. Nem ehetnek egy jót, nem kapcsolódhatnak ki. Pedig, ha elengednéd magad, megszűnne az ételekkel való foglalkozás is az elmében….

Hogyan közelítsd meg tehát diétád és a súlyod spirituális úton?

A meditációról már rengeteg írásom szólt, de tudom, hogy hosszú út áll még előttünk ahhoz, hogy higgyünk benne. Az első lépés, amit meg kell mindannyiunknak tenni a következő:

A test-azonosságodból lépj át a szellem-azonosságodba.

Mit jelent ez?

Az azonosulás egy másik alapvető formája a „testemmel” való azonosulás. Akkor azonosulsz valamivel, ha azt gondolod, hogy a tudásod, a tulajdonod, a tested egyenlő VELED.

A Te és a Tied két teljesen eltérő dolog. Amíg azt gondolod, hogy a menő cuccaid meghatároznak, akkor azonosultál valamivel, ami nem Te vagy.

Az azonosulás azért veszélyes, mert eltávolít önmagunktól, és 100%-osan garantálom, hogy az a valami, amivel azonosultál előbb-utóbb el fog veszni.

Akkor mi marad majd? A fájdalom.

A test ugyebár férfi- vagy női test, ezért minden ember éntudatának jelentős részét az teszi ki, hogy ő férfi vagy nő. A nem identitássá válik.

Köreinkben a test fizikai megjelenése, a test másokéhoz viszonyított ereje vagy gyengesége, szépsége vagy csúnyasága játszik jelentős szerepet abban, hogy kinek tartod magadat. Sok ember önértékelése szorosan kötődik testi erejéhez, jóképűségéhez, fittségéhez és külső megjelenéséhez. Mások önértékelése alacsony szintű, mert a testüket csúnyának vagy tökéletlennek látják.

Azok, akik azonosultak megnyerő külsejükkel, testi erejükkel vagy ilyen-olyan képességükkel, szenvedést élnek át, amikor ezek a vonásaik idővel elhalványulnak, majd eltűnnek, ami természetesen elkerülhetetlenül megtörténik. Magát az ezekre a vonásokra épülő identitásukat fenyegeti ekkor az összeomlás.

Akár csúnyák, akár szépek, az emberek mindkét esetben identitásuk jelentős részét – legyen az negatív vagy pozitív – a testükből eredeztetik.

Pontosabban megfogalmazva: identitásukat abból az éngondolatból származtatják, amit hibásan testük mentális képéhez vagy fogalmához kapcsolnak, holott a test végül is csupán fizikai forma, amelynek a sorsa – minden egyéb formához hasonlóan – az elsorvadás és az elmúlás.

Egyenlőségjelet tenni a megöregedésre, elhervadásra és halálra ítéltetett, fizikailag érzékelt test és az „én” közé: minden esetben – előbb vagy utóbb – szenvedéshez vezet. Ha nem azonosulsz a testeddel, az persze nem jelenti, hogy elhanyagolnád és megvetnéd, vagy hogy többé már nem viselnéd gondját!

Ha tested izmos, szép vagy életerős, élvezheted és értékelheted ezeket a jellemzőit – amíg tartanak. Megfelelő táplálkozással és edzéssel javíthatod is tested állapotát.

Ha testedet nem tekinted egyenlőnek azzal, aki valójában vagy, akkor, ha tested állapota elhalványul, energiaszinted hanyatlik vagy mozgáskorlátozottá válsz, az egyáltalán nem érinti önértékelésedet vagy identitástudatodat. Történetesen a test gyengülésével a tudatod fénye könnyebben tud átragyogni a halványuló formán.

Nem csupán a hibátlan vagy csaknem tökéletes testű emberek hajlamosak egyenlőségjelet tenni testük és valódi énjük közé.

Ugyanilyen könnyen azonosulhatsz egy „problémás” testtel is, és teheted identitásoddá annak tökéletlenségét, betegségét vagy mozgáskorlátozottságát.

Ekkor az ilyen-olyan krónikus betegség vagy korlátozottság „szenvedőjeként” gondolhatsz magadra, és ekként beszélhetsz magadról. Jelentős mennyiségű figyelmet kapsz orvosoktól és másoktól, akik megerősítik számodra szenvedő- vagy betegidentitásodat. Ekkor tudattalanul rácsimpaszkodsz a betegségre, mert az lett énképed legfontosabb része.

Az olyan újabb gondolatformává vált, amellyel az ego azonosulhat. Amint az ego valamilyen identitást talál, nem akarja azt elereszteni. Bármilyen megdöbbentő is, bizony nemritkán előfordul, hogy erősebb identitást keresve az ego képes még meg is teremteni egy betegséget, csakhogy annak révén önmagát erősebbé tegye.

Hogy ne menjünk ennél mélyebbre, 3 gyógyító megközelítést hadd küldjek, hogy kitörjünk ebből az őrületből:

1. “Fokozd az észlelésed!” Te sokkal több vagy, mint a tested. Értsük meg, ha meg tudjuk itt írásban érteni: Te nem vagy egyenlő azzal a testtel, amit a tükörben látsz. Annál sokkal hatalmasabb vagy. Azonban ezt a hatalmas valamit, a lelked, a szellemed is bántod, amikor tested túledzed, vagy széthajtod, vagy ha azt egész nap cukorral tömöd.

2. “Bocsáss meg magadnak!” Ne büntesd magad, ha mégiscsak ettél. Megtörtént megtörtént, haladjunk tovább. Nem edzettél, nem edzettél, haladj tovább. Bocsáss meg másoknak is. A megbocsátás nélkül esélyünk sincs.

3. “Az önmegtartóztatás ugyanolyan visszaélés.” Az önmegtartóztatás csak akkor jó dolog, ha ahhoz hit is kapcsolódik. Ha nem hiszel abban, hogy most jó ha kihagyod azt a csokis fánkot, akkor ugyanúgy kínzod magad, mintha egyszerűen megennéd.

Remélem az újszerű megközelítés is az előnyödre válik. Mindannyian jól akarunk kinézni a hálószobában, azonban ez egy egész életen át fenntartható módon, csak a lelki gyógyulással együtt lehetséges.

Források:

http://psycnet.apa.org/psycinfo/1999-02703-001
http://guilfordjournals.com/doi/abs/10.1521/jscp.2000.19.1.102
http://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/0164027503025004001
Deepak Chopra
E. Tolle
Mooji