Adott egy 40 éves férfi aki maga mögött hagyta a 40 kilóval súlyosabb énjét és úgy döntött tavaly októberben, hogy kimerészkedik a szabadba az edzőterem futópadjáról. És ekkor szerelembe esett. Ez a pasi lennék ÉN.
Sose szerettem igazán futni.
Suliban kötelező volt, azért. Aztán amikor anyuék beírattak evezni (bakker, engem meg se kérdeztek erről), akkor ott is kellett futnom. Nem szerettem. Túlsúlyos voltam és szúrt az oldalam, izzadtam, hagytam volna a fenébe az efféle bemelegítést, de kötelező volt. E nélkül nem ülhettem hajóba, nem foghattam evezőt. Azt pedig szerettem. Marhára nem voltam sikeres evezős, de valamiért szerettem.
Eléggé rövid távon abba is hagytam, mert a futás… Nem, nem, nem akartam futni.
A túlsúly és a “sport nélküli élet” sokkal inkább jelen volt az életemben mint a mostani – de tavaly életmódot váltottam és először futópadon szépen lassan, majd emelkedőkkel megpróbáltam újra. Természetesen nagyon leizzadtam. De, fogytam. És már élveztem is.
> Peak-tipp! Bármilyen meglepő, a fogyás elsősorban NEM a zsírégetők belapátolásán múlik… hanem egy tökéletes diétán! Ati népszerű reform szakács nálunk, és tudja is! Te pedig helyezd a hangsúlyt a magas fehérjebevitelre, minőségi szénhidrátokra és zsírokra! A finom, szénhidrátszegény fehérjeporok és a 100%-os magvajak tökéletesek első lépésként!
Aztán októberben a Mátrában volt dolgom és mindenki mondogatta, hogy azért a szabadban nagyon más. Lássuk. Ajjjjjajj, itt nincs egy egyenes terep?! Csupa emelkedő és lejtő?
Persze, hogy alig ment. Pár száz méterenként séta, aztán pár száz méter futás és újra séta. De, emlékeztem, hogy sokan így kezdték. Aztán egyre kevesebb lett a séta, több a folyamatos futás.
Mígnem karácsony napjára meglett az első egyben 10 km. És ez annyira belelkesített, hogy innen nagyon nem volt megállás. 🙂
Januártól tudatosabban álltam a dologhoz.
Elmentem lábállás vizsgálatra, ahol kiderült, hogy befelé dől a lábam, amikor talajt ér. Nem kell megijedni… mondták… oké és akkor mit lehet tenni? Hát, olyan cipőt kell venni. Lett is olyan, és gyűltek a kilométerek.
Nosza, fokozzuk a tudatosságot. Fáj a térdem futás után. De, csak az egyik. Attila, ne csodálkozz. 40 éves vagy, még ha le is fogytál. Na és?…. vitatkoztam magammal. Ennek akkor így kell lennie? ……kizárt. És , akkor nekiálltam olvasni sokat a témában.
Ízületvédő….. Na, ez kell nekem. Nekem minden vackot el lehet adni, Legalábbis egyszer. Ha használ, akkor meg nagyon sokszor. Elárulom, rendszeresen használom, azóta is az Arthro Stack terméket.
Innentől beépítettem az életembe a vitaminok mellett.
A távok egyre csak gyűltek. Februárban beneveztem életem első futóversenyére, ami félmaratoni (21 km) táv és szépen le is futottam. Lelkesedésemre követte a 2. a 3. és mostanra túl a 4. versenyen is.
Minden versenyre egyre tudatosabban készülök.
Amit minden nap szedek:
- elektolit Ph-komplex készítmény, kifejezetten futóknak tervezve!
- egy ultra multivitamin… mert a futás lemeríti a testet, muszáj visszatölteni! Betegen nem jó versenyre készülni… sajnos tudom.
- és egy komplett ízületvédő.
A régi duci pasi a csúcsra tör!
Hétvégén a csúcsra török a Mártában. Onnan indulunk, ahol először futottam a szabadban. És egészen a Kékestetőig. 670 m szint emelkedés, ha pechem lesz, akkor rekkenő hőségben. De megcsinálom, tudom, érzem.
További versenyeim, amiről már tudom, hogy ott leszek:
– Budapesten egy félmaraton júniusban
– Győrben 26 km
– Budapest Nightrun 21 km
– Szigligeti Mapei félmaraton
– Wizz air félmaraton
– Spar 30 km
Tervezett, de nem biztos:
– Napfelkelte félmaraton
– Skanzen félmaraton
– Szlovéniában egy félmaraton
Álom kategória az idei évre:
– az első teljes maraton októberben a Garda tónál
Ez pedig egy diétás lasagne Atitól!
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások a "Törj a csúcsra! Avagy hogyan küzdjünk meg a kilókkal és a távokkal?" című cikkhezGratulálok és irigykedem!?Térdprotézisre várva!Üdvözlettel Stelén Margit