Befejeztem az E-bookomat a cukorbetegség, PMS, IR, PCOS témakörben, majd egy hirtelen döntéssel úgy határoztam, hogy indulok egy 81 km-es futóversenyen. Eddig a döntésig azért nem futottam többet heti 5 óránál, mert nem tudtam átcsoportosítani a feladataimat. Most kénytelen vagyok a verseny miatt, de hogy ne legyen minimális „lelkiismeret furdalásom” sem, hogy időt veszek el a munkámból, megint kitaláltam valamit.
Hasznos dologra használnám fel ezt a „kieső” időt, amivel értéket adok nektek. Olyan témakörben szeretnék kutatni, amihez általam nagyra becsült edzők, futók, és hobbifutók „titkaira” szeretnék fényt deríteni. Egy ízig-vérig „nőből” adok kis ízelítőt neked – a szakmai részt megtartom a könyvembe – a maga érzékenységével, finomságával, és persze utolérhetetlen eredményeivel. Ő pedig nem más, mint Vincze Zsófi.
Zsófit egy 6 órás futóversenyen láttam először – mit mondjak? A 6 órát végigmosolyogta, kecsesen, gyönyörűen mozgott, és meg is előzött. Élmény volt nézni őt. Aztán véletlen találtam rá a blogjára, amit folyamatosan követek azóta.
„Nem a futásért élek, a jó életért futok”. Megmagyaráznád ezt, Zsófi?
Black Friday! 33% OFF Mindenre a PeakShopban + 1 doboz Cukimentes Szaloncukor is a Tiéd!
Egyszerű, mit keres mindenki? A boldogságot. Én speciel hozzátenném, hogy a tartós boldogságot, ami egyben egyfajta biztonságérzetet és hosszútávú gondolkodást ad. Nekem, annak idején a futás adott egy mankót, ami által jobbak lettek a napjaim, nem véletlen, hogy sok szenvedélybeteg kezd el ésszel vagy anélkül sportolni. Akár a futás akár más sport is lehet egyfajta drog, én is drogos vagyok, kell a napi adag. De egy bizonyos mérték felett ez sem épít, hanem ugyanúgy romba dönt. Túledzettség, sérülés kiégés, család, barátok hanyagolása…
Hamar rájöttem, hogy a futás – mint ahogy sok más – nem maga a megoldás hanem egy eszköz. Ha problémám van – de ha nem, akkor is – elmegyek futni de. Nem azért, mert a futásba menekülök, hanem hogy kitisztítsam az elmémet, levezessem a feszültséget, megoldást találjak a problémámra és erőt ahhoz, hogy felülkerekedjek a nehézségeimen.
A blogod legnagyobb erénye számomra, hogy a lelkedből írsz, nincs benne semmi megjátszás, teljesen tárgyilagosan, lecsupaszítva közölsz mindent. A versenyeken, edzéseken átélt dolgokról éppen úgy, mint a magánéletedről, mintha önmagam gondolataival találkoznék sokszor. Annyira őszinte minden gondolata a blogodnak, hogy felmerült bennem többször is, hogy nem is nekünk írod elsősorban, hanem magadnak, szinte naplózva érzéseidet. Jól érzem?
Magamnak kezdtem el írni fél évvel azután, hogy elkezdtem futni egyik napról a másikra. Ez alatt a fél év alatt annyira megfordult velem a világ, annyi mindent felfedeztem, annyival jobban éreztem magam, hogy nem akartam elengedni az emlékeket, kellett egy platform. Ugyanekkor találtam ki azt a célt (Ultrabalaton párban), ami egyértelműen az ultrafutás felé vette az irányt, és ehhez pedig fontosnak tartottam az odavezető út megélésének dokumentálását.
Kedvelem a közvetlen stílust, nem szeretem a finomkodást, vagy amikor valami nem egyértelműen fogalmaz. Ugyanakkor nem próbálok megfelelni senkinek. Ettől függetlenül inkább kialakult bennem egy felelősségérzet a követőim iránt, így törekszem arra, hogy amit leírok, az hiteles legyen.
Nagyon megragadt bennem, amikor egyszer azt írtad a blogodban, hogy híztál 2 kg-ot, és ha azt leadod, akkor minden csodás lesz. Idézem: „vagyis nem minden, hanem az én alakom, ami egy nőnek a MINDEN”. Nemcsak az arcod gyönyörű, hanem az alakod
is, ebben megerősíthetlek. Futóként, nem nőként tekintve magadra mennyit számít egy-egy versenyen pár kg plusz? Te hány cm magas vagy, és mit lőttél be ideális súlynak a futáshoz?
48-49 kiló közt érzem ideálisnak magamat, ami azt jelenti, hogy erős vagyok, de nem cipelek fölösleges súlyt. Ez kevésnek tűnik leírva, de talán az a magyarázat, hogy nagyon könnyű és törékeny csontozatú vagyok. Nemcsak a futás miatt fontos a versenysúlyom megtartása, hanem mert így tetszem magamnak. Sok mindent elfogadok az alakommal kapcsolatosan, de az, hogy mekkora a súlyom, az az én döntésem és önfegyelmem kérdése. Igen, ilyen egyszerű, tiszta, mint az élet. Ami rajtad múlik, az döntés és önfegyelem kérdése.
futás
női futó
Vidd el a BOMBABIZTOS és CUKORMENTES bejgli receptet - amit a Peak CUKRÁSZA készített.
