Sajnos az idei évre tervezett első triatlon verseny Velencén (rövid táv) elmaradt, így a keszthelyi OB lett az idény első versenye számomra. Nem a legjobb dolog egy féltávú versennyel indítani az évet, mert a „féltáv” jelző a nevében korántsem jelent kis távot; 1900 m úszás, 90 km kerékpározás és 21 km futás egyhuzamban!

Triatlon

A bedepózás: A rajtot megelőzően minden versenyzőnek a saját rajtszáma szerinti helyen el kell helyeznie a verseny folyamán használt sporteszközeit, lehetőség szerint úgy, ahogy a legkönnyebb lesz felvenni őket a későbbiekben.

Az első kellemes meglepetés itt ért; a mellettem depózó sporttárssal arról beszélgettünk, hogy jó lenne a kerékpár kerekeiben a légnyomást leellenőrizni, amikor ott termett két kedves hölgy a szervezői gárdából, akik azonnal felajánlották, hogy ne fáradjak, hoznak ők pumpát! És valóban, 1-2 percen belül hoztak is egyet, amivel felpumpálhattam a gumimat az ideális nyomásra!

Az úszás a triatlon kezdő száma ami általában nyílt vízen, ezúttal a Balatonban zajlott. A víz hőfoka kb. 19-20 fok volt, így ajánlott volt a neoprén ruha használata. A sekély víz miatt hosszú befutásos részt követően egy kört kellett megtenni a bóják által kijelölt pályán, és a táv 2/3-ánál ki kellett futni egy félszigetre, és túlsó oldaláról úszni tovább, vissza a partig. A gumiruha az úszást segíti ugyan, és melegen tart, de a futásnál korántsem előny, sőt! És a vízbe való 1-200 méter befutás és delfinezés annyira megemeli a pulzust, hogy alig lehet úszni utána. A majd 600 induló egyszerre történő rajtolása miatt elkerülhetetlen volt a „verekedés” a vízben. Két fejrúgást is kaptam, az egyiknél az úszószemüvegem is leesett, néhányszor keresztbe úsztak rajtam, és szinte végig lökdösték, csapkodták a lábaimat. A fenti okok miatt a vártnál kicsit rosszabb lett az úszóidőm.

A depó felé futva a vízből (itt történik a sportágak közötti váltás ) már elkezdtem levenni magamról a neoprén ruhát, valamint az úszósapkát és a szemüveget. A bringámhoz érve a gumiruhát már „csak” a lábaimról kellett levenni, de ez a leglassabb és legnehezebb része az öltözködésnek!

Aztán egy gyors lábtörlés után jöhet a bringás cipő, fejvédő, szemüveg, rajtszám és irány a kerékpáros pálya!

Dolgozzon helyetted a Zsírégetőd! A Munka Ünnepére: 33% OFF a Peak Zsírégetőidre!

Triatlon verseny

A bringázás első 10-20 kilométere egészen jó tempóban ment, később kicsit belassultam, mivel a 90 km-es pályán több nagyobb emelkedő is volt, összesen körülbelül 500 méter szintemelkedéssel. A kerékpározás majd 3 órája alatt sok ismerőssel találkoztam a pályát, örömmel üdvözöltük egymást. Sajnos volt, akiket a pálya szélén láttam, defektet javítani. Ez az a része a versenynek, ahol a legkönnyebb táplálkozni, mivel itt nem olyan magas a pulzus, mint futás közben, és a gyomor sem rázkódik annyira. Ezt ki is használtam, és a verseny során tervezett szénhidrát bevitel nagy részét – persze apró részletekre osztva – el is végeztem. Valamint az előre megtervezett táplálék kiegészítőket is itt tudtam magamhoz venni, illetve a verseny előtt és után. Sajnos az utolsó 10 kilométeren tekerve bekövetkezett az, amitől sokan tartottunk, megérkezett az eső.

A depóba visszatérve – a verseny 4. órájában járva – egy gyors cipőcserét követően, „bringás” zsebek kipakolása következett, és az előre bekészített iso ital felvétele, amit magammal vittem a futáshoz.

A futás elejére az eső lassan elállt, és elég intenzíven elkezdett sütni a nap, ami felszárította a bringa utolsó kilométerein esett esővizet a talajról, így meglehetősen fülledt, párás levegő lett. A első kör (cca.5km) jó tempóban indult, iszogattam a magammal vitt italomat és a frissítő állomásokon ittam hideg vizet is mellé. A futópálya áthaladt a Keszthelyi Kastély parkon, ami kicsit színesítette az útvonalat, de a Helikon park árnyas fái között élvezetesebb volt a futás. A szervezők mindent megtettek, hogy emlékezetessé tegyék a versenyt; több helyen is, de főként az emelkedős utcákban komplett szurkoló táborok, mindenféle hangkeltő eszközzel és énekszóval buzdították a futókat.

A 2. és 3. kör kicsit lassabban telt, és az utolsó karikát megkezdve újra csepegni kezdett az eső, majd kisvártatva szinte „leszakadt az ég”. Az elkövetkező percekben hihetetlen mennyiségű csapadék zúdult le, így tócsából-tócsába ugrálós futás lett a vége, mire beérkeztem a célba, csurom vizes lett mindenem.

Éppen kifújtam magam a befutó után, amikor bemondták a hangos bemondóba, hogy mindenki igyekezzen elhagyni a célterületet, mert vihar közeledik jégesővel kísérve. Így sajnos az egyik legjobb rész, a verseny utáni beszélgetés, evés-ivás és az élmények megosztása a versenytársakkal ezúttal elmaradt, de sebaj. Találkozunk a következő versenyen!

Mindenkinek jó sportolást kívánok! Nincs megállás!

Vászondi Olivér

Vidd bátran, örülünk, hogy adhatunk neked!