Az agyad egy arra felelős központjában alakul ki az étvágy és a jóllakottság érzete. Ahhoz, hogy ez működjön, a tested számtalan információval látja el. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor az éhség/jóllakottság érzése nem megfelelően működik, és kóros állapot lép fel.

A következő beszámoló által betekintést nyerhetsz ebbe a komplex rendszerbe.

Mikor vagy éhes?

A táplálékfelvétel bonyolult perifériákon, és a tested központi idegrendszerén keresztül kerül szabályozásra, melyek az energiafelvétel és a raktározásról szóló információkat a központi idegrendszer irányító rendszerébe továbbítják. A beérkező információk ott kerülnek feldolgozásra, és a táplálékfelvételt így rövid-, illetve hosszú távon szabályozza az energiaszükségletnek megfelelően. Ezeknek az információknak a feldolgozásában számos neurotranszmitter vesz részt, melyek vagy orexigén (táplálékfelvételt stimuláló), vagy anorexigén (a táplálékfelvételt gátló) hatásokat közvetítenek, és melyek ellentétes váltakozásával fenntartható az energiamérleg egyensúlya.

Mik a szükséges jelek?

A neurotranszmitterek, hormonok és peptidek (kis fehérjék) komplex összjátéka elsősorban az emésztőcsatorna, a zsírkészletek és a központi idegrendszer között megy végbe. Ha az éhséget és a telítettséget külön-külön megfigyeljük, akkor láthatóvá válik, hogy a fiziológiai jelek, melyek az étkezés kezdetét okozzák, különböznek azon tényezőktől, melyek az étkezés végét okozzák.

Így például elkezdünk enni, mivel a testünk tápanyagokkal való ellátása egy bizonyos szint alá esett. De nem akkor hagyjuk abba az evést, ha e tápanyagok emésztése befejeződött, hanem sokkal korábban. Ebből következik, hogy rövid távú jelhálózatoknak – melyek aktuális éhség és teltséghelyzetet közvetítenek – a hosszú távú jelhálózatokkal – melyek a test saját energiakészleteit és ezek változásait méri – összeköttetésben kell lenniük.

Ehhez még hozzá tartozik, hogy ezek az alapvető szabályzó mechanizmusok erősen változóak a nagyagy kognitív és szenzorikus (az érzékelésre vonatkozó) hatásai által. Kimutatható volt, hogy az emberek szokásai és tradíciói nagyon gyorsan elfedik a teltségszabályzást, és túlzott energia bevitelt tesznek lehetővé.

Korgó gyomor és éhségérzet

Rövid és hosszú távú szabályozás

A központi idegrendszeri táplálék-felvételi szabályzásában számos agyrégió vesz részt, melyek közül leginkább a hipotalamusz és agytörzs szerepét vizsgálták.

A hipotalamusz a központi idegrendszer és a periféria között, mint vezérlőközpont funkcionál. Ott rövid időtartamú irányító mechanizmusok vannak, melyek mindenekelőtt a jóllakottságot okozzák (a táplálékfelvétel megállítása), és hosszú időtartamú irányítómodulok, melyek hosszabban tartó jóllakottságot okoznak, és ezzel a táplálékfelvétel ütemét határozzák meg. Megfordítva a laterális hipotalamusz stimulálása a táplálékfelvételt fokozzák.

A táplálékfelvétel rövid távú szabályozásában többek között olyan tényezők játszanak szerepet mint a gyomortágulás, Glucagonlike-Peptidek (GLP-1 és GLP-2) és cholezytokinin (CCK). Ezekre később még visszatérünk. A táplálékfelvétel hosszú távú szabályzásában mindenek előtt a zsírszövetben képzett leptin fehérje, és a hasnyálmirigy ß-sejteiben képzett inzulin hormonnak van jelentős szerepe. A legtöbb eddig megvizsgált, és a táplálékfelvétel szabályzásában részt vevő anyagok között interakciót tudtak megállapítani.

Vegyél 2-őt, a 3-ik INGYEN van a Peakshopban + vidd el a cukimentes ROLÓDAT IS!

A táplálékfelvétel és az energia-homeosztázis, az éhség és telítettség szabályozása:

Mi az éhség?

Az éhség egy olyan érzés, ami arra készteti az embert, hogy táplálékot vegyen fel. Ennek az ingernek a biológiai funkciója abban rejlik, hogy a szervezetet megfelelő mennyiségű tápanyaggal és energiával lássa el.

Hogyan keletkezik az éhség?

Az éhség bizonyítottan nem a gyomorban keletkezik. Azok az emberek is, akiknek a gyomrát eltávolították, éreznek éhséget. A gyakran az éhségnek tulajdonított korgás csak a gyomorfalak fokozott kontrakciójának a jele, a gyomor telítettségével arányosan léphet fel. Étvágy-jeleket ilyenkor azonban nem bocsájt ki.

Az éhség egyik legfontosabb okozója a vér glukóz szintje. A cukor értékét a receptorok a májban és gyomorban a hipotalamuszon keresztül a középagyba jutnak, ahol az éhségközpont és a teltségközpont találhatóak. Hipoglikémiánál (alacsony vércukorszint) éhség-ingerek keletkeznek. Számos neurotranszmitter és hormon gondoskodik az étvágyserkentő hatásról.

A táblázatban szereplő hormonok játszanak szerepet az étvágy érzet kialakulásában, nézzünk meg ezekből néhányat.

Ghrelin GHRI – Growth Hormon Release Inducing

A ghrelin egy peptidhormon étvágyserkentő hatással.  A ghrelin a gyomornyálkahártyában, és az emésztőcsatorna egyes részeiben valamint a hipotalamuszban és a hipofízisben keletkezik. Hipotalamikus receptorokon keresztül hat. Táplálékmegvonásnál a ghrelin az emésztőrendszerből a vérbe kerül. Hatását tekintve a ghrelin antagonistája (ellenjátékos) a leptinnek.

Aminosav

A vér magas leptintartalma jóllakottságot jelent – magas ghrelintartalom étvágyat jelent

A ghrelinszint az étvágy-fázisokban nő és az étkezés során újra lecsökken. Az alváshiány megnövekedett ghrelin kibocsátást okoz, tehát serkenti az étvágyat, és így valószínűleg hozzásegít a túlsúly kialakulásához.

A neuropeptid Y (NPY) a táplálékfelvétel egyik leghatásosabb stimulánsa. Úgy tűnik, hogy a hatását a két receptor Y5 és Y1 keresztül fejti ki. A szintézisét és leadását az inzulin, leptin és az étvágy szabályozza.

Az orexinek neuropeptid hormonok. Eddig a két alcsoport Orexin A és B az ismert. Az orexinek termelése a hipotalamuszban zajlik. Étvágyserkentő hatásúak, és jelentősen befolyásolják az alvás/éberség viselkedést. Magas leptinszinttel az Orexin kibocsátása lecsökken.

A GABA aminosav is egy neurotranszmitter, működéséről, élettani hátteréről, a sokféle pozitív hatásairól a képre kattintva olvashatsz tovább.

Mi az étvágy?

Az étvágy a valóságban nem fiziológiai éhség, hanem inkább pszichés eredetű. Étvágy esetén a táplálékbevitel jelentős teltségjelzések ellenére is tovább folytatható. A felvétel határát hányinger jelzi.

Mi a farkasétvágy?

A farkasétvágy hirtelen fellépő extrém kényszer táplálékfelvételre. Ehhez többek között testi tünetek is kapcsolódhatnak, mint a remegés, vagy a verejtékezés. Gyakran valami édesség, vagy egy bizonyos élelmiszer utáni vágyként jelentkezik.

A farkasétvágy gyakran egy hipoglikémiás állapot („leesik a vércukorszint”) miatt lép fel. A test jelzi, hogy a vér glükózából való energiaszolgáltatás veszélyeztetett, és követeli a cukor bevitelét (test által okozott farkasétvágy). Ez az állapot gyakran diétáknál, vagy nagyobb mennyiségű magas glikémiás szénhidrát bevitele után lép fel. Lehet azonban hormonális okai is, nőknél például a terhesség alatt, vagy a havi menstruációs ciklus bizonyos fázisaiban.

A stressz és negatív érzelmek is lehetnek okai a farkasétvágynak. Az érintettek a táplálékbevitelen keresztül megnövekedett szerotoninszintet érnek el a hipotalamuszon keresztül, a szerotoninról már tudjuk, hogy erős hangulatjavító.

Éhségűző aminosav

A rendszeres evési rohamok étkezési zavarnak számítanak, és nem csak a kóros túlsúlyban szenvedőknél, de bulimiásoknál (farkasétvágy, majd azt követően hánytatás), és „binge eating” (periodikus farkasétvágy rohamok azt követő hánytatás nélkül) is. Ezen esetekben a táplálékfelvétel feletti uralmát teljesen elveszítik a betegek a roham alatt.

Az éhezés és a koplalás közötti különbség

Az éhezés és a koplalás között az a különbség, hogy a koplalás egy önként kialakított állapot (például diéta során), az éhezés ezzel szemben önkéntelenül megy végbe (pl.: nehéz körülmények között élőknél, vagy régebben hadifogságban).

A test mind a két esetben átállítja a hipokalorikus táplálkozást az úgynevezett éhség-anyagcserére. A szükséglet lecsökken, az által hogy a vérkeringés lelassul, és a testhőmérséklet is valamivel csökken. Anyagcsere-folyamatok kevésbé pazarlóan, inkább gazdaságosan mennek végbe. A szervezet a szükséges energiát először a meglévő glukóz/glikogéntartalékokból nyeri, majd a zsírsejtekből. Néhány nap után már a test saját fehérjéje (izomzat) is átalakul energiává (glukogenézis). A hosszú távú kalóriahiánynál tehát csökken az izomzat tömege.

Az önkéntelen éhezés az agyban stresszhormonok képzéséhez vezet, melyek pszichés stresszt és belső nyugtalanságot okoznak. Az önkényes koplalás ezzel ellentétben fokozza az endorfinok termelését, melyek a lelassult anyagcsere miatt sokáig maradnak a vérben. Ezek a test saját ópioidjai, és egy enyhe bódulatot okozhatnak, ami akár eufórikus állapotot is elérhet. Hosszan tartó koplalás az orvosok szerint akár függőséget is okozhat.

Láttuk tehát, hogy az agy a felelős az étvágyunk és telítettségünk irányításáért. Ahhoz, hogy mindig a legfrissebb táplálkozási állásra tudjon reagálni, az agy számos hormont és neurotranszmittert használ, hogy visszajelzéseket kapjon a perifériából, a testből.

Már maga az éhség keletkezése is több helyzet, állapot, és az azokból következő, az agy felé irányuló – hormonok és neurotranszmitterek által továbbított – válaszok összjátékából adódik.

Most már tudod, hogy miért vagy éhes!