Mindenki erre vágyik, nem? Arra, hogy a gyermekünk példaképnek tekintsen minket, szinte már utánzás szintjén is. Értse meg az indítékainkat, szívesen csatlakozzon a közös programokhoz. De mi van akkor, ha véletlenül vagy akaratlanul rossz mintát állítunk a gyermek elé? Vajon a fogékony gyermeki lélek azt is átveszi, vagy képesek vagyunk ösztönösen megérezni, mi a jó (ez esetben egészséges) számukra?
Sok szülőt ismerek, akik azzal mentegetik kicsit pufi gyereküket: „Csak a hormonjai…” „Majd ő is kinövi…”
Természetesen, nincs is baj, ha a lurkó ideig-óráig vaskosabb, mint a társai, de ha ez az állapot hosszú ideig tartósan fennáll érdemes elgondolkozni azon, vajon nem tényleges életvitelbeli problémák, vagy esetleg komoly betegség áll-e a helyzet hátterébe.
Ha orvosi vizsgálatokkal kizártuk a súlyos egészségügyi problémákat és a kicsi mégsem annyira kicsi, érdemes elgondolkoznunk, nem lát-e valahol rossz példát. Illetve fontos megjegyeznünk, hogy vannak életszakaszok, amikor normális a súlygyarapodás – ilyen a kamaszkort megelőző kb. fél, 1 év, amikor a szervezet a növekedésre már készül, de a folyamat még nem indult be. Erről azonban mindenképpen érdemes a gyerekorvosunkkal konzultálni.
Mit mondhatunk nyilvánvalóan hibának?
A szülők kompenzálás vagy jutalmazásképpen állandóan édességet adnak a gyermeknek. Léteznek olyan családok, ahol a gyerekek rögtön születésüktől fogva cukrozott üdítőket isznak, a víz és cukrozatlan tea fogyasztást nem mutatják meg nekik.
Vannak olyan „hibák”, amelyeket a feltétlen szeretet számlájára írhatunk, mégsem biztos, hogy hosszútávon a gyerekünk számára jót cselekszünk. Ilyen a dupla ebédeltetés, amikor aggódik valaki az iskolai étkezés minőségéért. Egy fejlődő szervezetnek nem kétszer annyi ételre, hanem a megfelelő tápanyagokra van szüksége!
A minőségi éhezés engedélyezése, amikor a gyermekünk (sokszor oviban/iskolában látott rossz példa után) kategorikusan elutasít teljes tápanyagcsoportokat. Ismertem egy kis srácot, aki az iskolatársa borzasztására teljesen abbahagyta az állati termékek fogyasztását, viszont a hüvelyeseket nem szerette. Ezek után bizony nem volt könnyű dolga az édesanyjának fedezni a fehérjeigényét.
Mutassunk jó példát!
Van azonban jó hírem is! A gyerekek a jó példára is fogékonyak. A szülői minta az egyik legfontosabb az életükben. Ha azt látja, hogy apu és anyu sem válogat nem valószínű, hogy a dackorszakán kívül válogatós lesz. Sok családban szabály, hogy nem állhat fel az ember az asztaltól, amíg nem üres a tányérja, ez azonban hosszú távon ahhoz vezethet, hogy a gyermek nem tanulja
meg felismerni, mikor evett eleget.
A rendszeresen sportoló szülők gyermekei nagyobb eséllyel fognak maguk is önként sportolni. Bátorítsuk, hogy több sportágban is próbálja ki magát és azt válassza, ami számára a legnagyobb örömet szerzi. Szervezzünk együtt aktív programokat, mind a kirándulás, biciklizés, görkorcsolyázás, síelés, hiszen ezek minden korosztály számára egyformán jó mozgásformák.
Ezek a programok, nemcsak kialakítják, hogy szokássá váljon a mozgás, hanem a közös élmények, a szeretetet és a kötődést is építik. Sőt, az olyan anyukák, akik nem adják fel és a második-harmadik szülés után is visszaszerzik alakjukat, egészségüket és mozognak, arra ösztönzik a gyerekeket, hogy a lehető legtöbbet tegyék ők is a testükért!
Összefoglalva: Próbáljunk változatosan, ízletesen főzni! Együnk mi is így és ne válogassunk! Mozogjunk rendszeresen, akár közösen a gyermekünkkel! Legyünk következetesek, de ne túlzóak és főként ne adjuk fel!
életmód
életmód és gyereknevelés
Forrás: