Mindenképp szerettem volna Martina, fitt anyuka által leírt mondatot kiemelni, sőt, a cikk címévé tenni, hiszen ez olyan sokat elárul és olyan igaz! Egy nőnek olyan sok szerepben kell helytállnia, olyan sok feladatot kell elvégeznie, hogy joggal mondható, hogy minden anyuka egy hős! Igaz ugyan, hogy ezek nagyon szép, az életben a legszebb feladatok, azonban sokszor a legnehezebbek is, bár a leghálásabbak is egyben!
Stiller Martina, a Bodysport kupa ezüstérmese a 30 év alatti kategóriában mesél a fitnesz modell anyuka versenyfelkészüléséről és arról, hogy mit is adhat, akár számodra is ez a verseny, ami sokaknál már, sok anyukánál életformává vált, hiszen sokan versenyeznek azóta is rendszeresen. Akadnak olyanok is, akik ugyan már nem versenyeznek, viszont az a tapasztalat, az az élmény, amit a verseny és a versenyhez vezető út adott számukra, az élet nagyon sok területén válik a hasznukra a mai napig és még fog is, a jövőben!
„Kellett a motiváció, és a verseny ezt megadta nekem.”
Nagyjából 4 éve, kislányom születése után kezdtem el foglalkozni az edzéssel. Részt vettem egy 3 hónapos programban személyi edző segítségével, amit sikeresen zártam. Szépen visszanyertem az alakomat. Időközben visszamentem dolgozni, ami napi 10 óra ülőmunkát jelentett és az edzések elhanyagolását, rendszertelen étkezéseket és rengeteg plusz kilót.
Elhatároztam, hogy rendbe kapom magam, mert ez így nem mehet tovább. Nagy problémát jelentett, hogyan oldjam meg munka és család mellett. Azonban elszánt voltam, újra csinos akartam lenni. Először csak elkezdtem az étkezésemre odafigyelni, majd heti két személyi edzésre járni. És igen jött az eredmény, boldog voltam és egyre jobban vártam az edzéseket. Az edzőimtől hallottam a fitnesz modell anyuka versenyről, amit igazán jó célnak éreztem. Kellett a motiváció, és a verseny ezt megadta nekem.
A versenydiéta nem volt éppen legkönnyebb dolog, és a három óránként evéssel is akadtak problémáim. Előtte nem igazán ettem olyan ételeket, amit egy ilyen diéta előír, tehát nekem ez okozta a legnagyobb kihívást a felkészülés alatt. Na meg az időhiány. Korán kelni, elkészíteni az egész napi ételeket, eldobozolni és a családnak külön főzni. Mert ugye ők azért szerettek volna enni “normális kaját”.
Hogyan lehet az edzések beiktatása családanyaként!?
„Az edzéseket estére tudtam beiktatni munka után, sokszor kislányom társaságában. Volt olyan alkalom is, hogy velem edzett vagy mesét nézett, de volt olyan is nehezen tudtuk végig csinálni, mert nyűglődött. Mára ez már az életünk része lett. Párom is kedvet kapott, szoktunk közösen edzeni.
A verseny életem egyik legnagyobb élménye volt. Jó érzés volt meg mutatni, hogy anyukaként is lehetsz csinos és szép. Szeretném megköszönni edzőimnek a versenyfelkészítést és a lelki támaszt, páromnak, Vas Tamásnak, hogy mellettem állt és elviselt a nehéz pillanatokban. Köszönöm, nélkületek nem ment volna!
Nyilván ez a versenyzés nem tetszett mindenkinek, voltak irigy és rosszindulatú megjegyzések olyan emberektől, akik soha nem tettek önmagukért és a kinézetükért semmit. Olyanok, akik azt gondolják, ha anya leszel az egyenlő azzal, hogy te megszűnsz létezni és csak a gyerek meg a család van, neked meg marad a házimunka meg terhességből megmaradt
plusz kilók. Én minden anyukát arra buzdítok, hogy igenis szánjatok magatokra is időt. Menjetek mozogni!
Nők vagyunk, anyák vagyunk és bármire képesek vagyunk!