Sokszor hallottam a „ne gondolj a fehér elefántra” kifejezést, ami szállóige lett, és olyan dolgokat jelent, amit minél inkább szeretnénk kiverni a fejünkből, annál kevésbé sikerül. A történet szimbolikája és sokrétűsége ugyanakkor már első alkalommal ámulatba ejtett.

Tudtam, hogy a fehér szörny a tudatomat, az érzelmeimet és a lényem egészét terhelő sötét árnyak szimbóluma, amik sem a reményt, sem a pozitív teremtő gondolatokat nem engedik be. Ha ezeket sikerül száműzni, akkor nyert ügyem van, irány a bőség teremtése felé az élet minden területén.

Nevezheted elefántnak, medvének, lehet rózsaszín vagy fehér, akár egy fájdalmas emlék okoz szorongást, akár a rád váró napi megmérettetés, biztos a te életedben is ott van. A „tilos megennem ezt a finomságot” rémisztő mantra is lehet fehér elefánt. 

Ugyanakkor fel is dühített, nyilván mindenki a fehér elefántra gondol, ha nem szabad. A gondolatok elnyomása viszont egyértelmű zsákutcának bizonyult.

Erről a gondolat-elnyomási paradigmáról írt Wegner, Schneider, Carter, & White (1987) klasszikus tanulmányukban. A kísérletük az volt, hogy megkértek embereket, hogy ne gondoljanak egy konkrét dologra, legyen az például „fehér medve” öt percig, majd, hogy gondoljanak rá. Megfigyelhető volt, hogy a gondolat elfojtása sokszor kudarcba fulladt, amire pedig nem kellett volna gondolniuk, újra és újra felbukkant a tudatukban.

Számomra a megoldás azonban kézenfekvőnek tűnt, ha rengeteg pénzt kaphatnék azért, hogy egy percig ne gondoljak a fehér elefántra, biztos vagyok benne, hogy minden tudati erőmmel fókuszálnék valamire, ami leköti az összes sarjadó gondolatom már csírájában, és ami egyértelműen nem Egy és nem A fehér elefánt.

Hanem, legyen például A Lila Nyuszi.

Ezzel a kihívás már meg is van oldva. A fehér árnyunk távolléte pedig önmagában jelenthet egy tiszta, meditatív állapotot. Nekem ez viszont csak elméleti síkon működött, gyakorlatilag a keleti meditáció csendje csak a gondolataim kuszaságát fokozta és még mélyebbre rántott vagy újabb önpusztító kudarcnak éltem meg, hogy még meditálni is képtelen vagyok.

Hogy bűntudatomat csökkentsem, egyenesen biztos kezdtem lenni abban, hogy más nyugati embertársaim sem képesek száműzni a kavargó gondolataikat és csak figyelni, ahogy azok jönnek és mennek, mindössze úgy tesznek mintha, hogy ezzel a civilizáció fejlettebb példányainak tűnjenek.

Azt viszont észre vettem, hogy ha szívvel, lélekkel csinálok valamit ami jó érzéssel tölt el, például mesét nézek tátott szájjal felnőtt létemre, vagy teljesen leköt egy megtanulandó anyag, tegyük fel, szeretnék tudni emlékezetből visszamondani magamnak néhány mondatot egy idegen nyelven, esetleg olyan sport tevékenységben veszek részt, ahol a gondolataim is maximálisan a pillanat felé vannak csatornázva, pl. rúdtánc, akkor valami csodás birodalomba lépek be, ahol a fájdalmas gondolatok nem léteznek, és akár néhány perc elteltével már úgy feltöltődöm, hogy felőlem jöhet egy űrtámadás is, én készen állok, mert az Erő már velem van.

Ezek után el is gondolkodtam, vajon nem ez inkább a meditáció?

33,5% OFF mindenre a Peakshopban! Kezd az ÚJ évet, még egészségesebben, a Peakkel!

Hiszen ezekben a pillanatokban éber vagyok, maximálisan fókuszált, bátor testileg és lelkileg egyaránt, nem tudnak gyötörni fájdalmas gondolatok és nem azért cselekszem, hogy másnak megfeleljek. Ilyenkor kitisztul a világ és azáltal, hogy minden erőmmel fókuszálok valamire mentálisan és/vagy fizikailag akár csak néhány percre, leesik a vállamról egy teher és eltűnik, mert nem is volt fontos vagy készen állok, hogy szembe nézzek vele.

Lehet, hogy ez nem meditáció, de minden bizonnyal gyógyír.

Ezért kezdtem rendszert kialakítani magamnak. Minden gondolat, élethelyzet vagy érzelem, ami súlyos teherként jelenik meg a lelkemben és alattomos módon ott settenkedik várva, hogy ereje teljében bármikor rám törjön lett számomra a fehér elefánt. Ez hihetetlenül sokrétű. Valószínű ahány ember annyi formát ölthet. Lehet betegség, pénzhiány, karrier nehézségek, párkapcsolat vagy annak a hiánya, ember vagy élethelyzet esetleg egy feldolgozatlan emlék, de lényegében valami olyan, ami félelmet és bizonytalanságot tud kiváltani belőlünk.

Meggyőződésem, hogy ezek a settenkedő negatív erők azért tudnak velünk maradni, mert egy pici rést mindig hagyunk nekik öntudatlanul az ajtón.

Dolgozunk, de közben ez jár a fejünkben, beszélgetünk, de részben mégsem beszélgető partnerünkkel vagyunk, hanem ezekkel a sötét árnyakkal. Hiába érezzük, súgja az intuíciónk, hogy ha elengednénk ezeket a fájdalmas dolgokat egy időre, akár csak egy pillanatra, sokkal könnyebb lehetne, mégsem tesszük. Mintha azt hinnénk, hogy ha szemmel tartjuk őket, több kárt már nem tudnak okozni.

És itt is van a mi Fehér Elefántunk. Ha ez jelképezi a bajt, akkor szemmel kell tartanunk, nehogy még több szenvedést okozzon. Pedig csak el kellene felejtenünk egy pár pillanatra és akkor a problémák a megfelelő nagyságukra zsugorodnának, mi pedig fel lennénk vértezve az erővel, hogy megbirkózzunk velük.

Így született meg a fejemben a Lila nyuszi.

A Lila nyuszi testesíti meg az összes olyan élethelyzetet, amikor képesek vagyunk minden erőnkkel valami jóra vagy semlegesre gondolni néhány percig és ez 100%-osan leköti a gondolatainkat. Mivel egyetlen pici rést sem hagyunk ilyenkor, még ha csak rövid időre is, a lelkünk felszabadul és szó szerint olyan megkönnyebbülés lehet úrrá rajtunk, mintha hatalmas tehertől szabadultunk volna meg.

Ezt nem csupán magamon tapasztaltam, diákjaimon, táncos társaimon és szeretteimen is. A fáradság a nap végén is viszonylagos, hiszen érthető, hogy van mégsem indokolt, hogy maradjon. Biztos tapasztaltál már olyat, hogy néhány percnyi önfeledt beszélgetés, mozgás, zenehallgatás stb. hatására hirtelen boldogabbnak és pihentebbnek vagy lendületesebbnek érezted magad. Mert találtál egy lila nyuszit, ami elfeledtette a fehér elefántot.

Érzelmeink szabályozásáról James Gross írt cikket. Lila nyuszink hátterében tehát az áll, hogy az érzelemszabályozásnak különböző stratégiái vannak ideértve a figyelem elterelést és a koncentrációt is. Számomra a leghasznosabbnak a következő bizonyult.

Ahelyett, hogy emészteném magam valami fájdalmas és kellemetlen miatt, elmozdítom figyelmem a helyzetről valami kellemes irányába, vagy érzelemmentesen próbálom megfigyelni. Nekem ez csak koncentráció segítségével sikerül, ha teljesen lekötöm a figyelmem azzal, amit épp teszek.

Vagyis próbálok minden porcikámmal tudatos lenni. Így hangulatom javulni fog és a helyzetet kiegyensúlyozottabban, bátrabban és racionálisabban fogom tudni megítélni majd megoldani.

Természetesen segíthet egy találkozás a barátainkkal, egy jó film, kirándulás is, de ha nagyon nyomaszt minket valami, nem biztos, hogy egy kis résen beengedve nem visszük ilyenkor is magunkkal az elefántot. Ezért olyan módszereket próbálok mindig keresni, amik viszonylag rövid idő alatt segítenek, és teljes figyelmet igényelnek, érzelmileg vagy pedig pozitívak vagy pedig semlegesek.

A semleges azért fontos, mert egy mély, szomorú érzésnél önbecsapásnak tűnhet egyből pozitívvá próbálni válni, így semleges érzelmekkel koncentrálni néhány percig, már megkönnyebbülést jelenthet, ebből az állapotból pedig könnyebb az öröm felé elmozdulni.

Néhány tipp a lila nyuszihoz, vagyis, hogyan tereljük érzelmeink pozitív irányba:

– Legyen ÉN időd, amikor akár egy érdekes könyvvel és a finom mangós kollagéneddel leheveredsz, és kizársz mindent.

–  Memorizálj néhány sort minden nap, legyen az idegen nyelv, vers, dalszöveg vagy film részlet. Szó szerint tanuld meg elmondani és mondd el hangosan is. Ez sokat segít az agyunk rugalmasságának és fiatalságának megőrzésében, és amíg ezeket a sablonokat összerakjuk gondolatainkban majd különösen, amikor hangosan kimondjuk, 100%-osan lekötjük vele figyelmünket és felszabadítjuk a lelkünk néhány percre a terhektől. (Ha szeretnéd támogatni a koncentrációd, a Taurine hűséges társad lehet.)

– Válassz egy mozgásformát, ami teljesen képes a fejed kikapcsolni és nem enged be felesleges gondolatokat. Lehet a lágyabb formák, jóga, tha-chi segítenek, de lehet, hogy olyan típus vagy akinek teljes testi kimerültséget kell érezni ahhoz eleinte, hogy tompítsa cikázó gondolatait, akkor lehet a cross fit, vagy boksz segíthet megtalálni ezt a pillanatot. Ha vállalkozóbb kedvű vagy, tapasztalatom szerint a rúdtánc, a karika és a silk már első alkalommal annyi figyelmet követel, hogy képes leszel teljesen kikapcsolni. Az is lehet, hogy a futás, hegymászás teremti meg neked a lila nyuszi állapotot. Természetesen ez emberfüggő, lényeg, hogy próbálj ez alapján is mozgásformát választani ne csak azt nézd másoknak miben volt hasznos. Legfőbb célod úgy is az, hogy boldog legyél és nyugodt. (A kreatin nem csak az izomépülésed, de az agyműködést is segíti)

– Vannak azok a napok, amikor jó dolog egy kicsit bűnbe esni, vagy épp megjutalmazni magad valami finommal. Miért kéne hadban állni a testeddel? Miért kéne mindig mindent megtagadni? Köss kompromisszumot.Egy héten egy-két alkalommal engedj meg magadnak olyan nyalánkságokat, mint egy sűrű étcsokikrém, vagy  a Peak Wheytella. Igen, ha mindig ezen élsz, az sem jó, de sokkal jobb erre csábulni, mint a cukrozott nassolnivalók felé – hiszen az inzulinszint normalizálása az egészségedre, alakodra is kihat.

– Figyelj egy emberre, aki keresi a társaságod néhány percig minden porcikáddal, és ha tudsz, segíts neki! Ezzel nem azt javaslom, hogy hallgasd meg a panaszáradatokat, hogy a végén magadra se legyen erőd, hanem, hogy légy nyitott legalább egy mély emberi találkozásra egy nap pár percre. Ha őszintén figyelmet szentelsz valakinek, lehet, mindketten boldogabbak lesztek néhány perc múlva. És mesélj neki a lila nyusziról… (A Tyrosin aminosav segíthet könnyebben megtalálnod és megélned a boldog pillanatokat.)

Tehát űzzük el a fehér elefántot, keressük meg a lila nyuszink és az ő segítségével építsünk belső várat, ahol már az Erő mindig velünk van! Legyen szép napotok lila nyuszi űző bajnokok!

negatív gondolatok

negatív gondolatok kizárása

Vidd el a BOMBABIZTOS és CUKORMENTES bejgli receptet - amit a Peak CUKRÁSZA készített.

Referenciák:

Referenciák:
Wegner, D.M., Schneider, D. J., Carter, S. R., & White, T. L. (1987). Paradoxical effects of thoughts suppression. Journal of Personality and Social Psychology, 53, 5-13
Gross, James J. (1998) The Emerging Field of Emotion Regulation: An Integrative Review. Review of General Psychology, 2(3), 271-299
Wikipedia – Thought Suppression