Ez a cikk főként női versenyző társaimnak szól, vagy azoknak, akik tervezik, hogy a jövőben színpadra állnak. Előző cikkemben utaltam arra, hogy a 2018-as tavaszi verseny szezon alatt igen csak túlzásokba estem a diétát illetően, ami az egész szervezetemre hatással volt, nem éppen pozitív irányban – beleértve a hormonháztartásomat.
A felkészülések alatt drasztikusan le tudjuk csökkenteni a kalória bevitelt, mellé pedig napi 2 edzés társul, egy súlyzós és egy kardió. Nos, ez nem máshoz vezet, minthogy rengeteg feleslegtől szabadulunk meg, értve ez alatt a zsírt és vizet, hogy a színpadi forma tökéletes legyen.
De ennek ára van.
Nekünk nőknek genetikailag meghatározott módon nagyobb a testzsírszázalékunk, melyre szükség van arra, hogy szervezetünk el tudja látni a nőiességből fakadó reprodukciós funkciókat is. A diéta alatt teljesen fel tud borulni a hormonrendszer, főleg ha ész nélkül csinálja valaki (mint én). Nálam ez azt eredményezte, hogy februártól szeptember 23.-ig egyáltalán nem volt vérzésem.
Az természetes volt az ezt megelőző szezonok alatt is, hogy a felkészülés utolsó hónapjában, a véghajrában volt vérzés kimaradás, de nálam ez pikk-pakk helyre állt amint visszatértem a normális étkezéshez. Tavaly sajnos oly mértékben borult fel a ciklus, hogy gyakorlatilag 8 hónapig jelét sem láttam annak, hogy ez helyre fog állni.
Majd szeptemberben megtörtént a csoda! Miután kezdtem vissza állni egy egészséges étrendhez és edzésekhez, a szervezetem lassacskán kezdte megmutatni, hogy mégis csak nő vagyok. Természetesen ez nem ment ilyen egyszerűen. Volt, hogy a vérzések 14-15 napon át tartottak, majd 5 nap szünet után ismét 9 napig, majd 2 hónapig nem. Hol normális vérzések jelentkeztek, hol csak pecsételő.
Nőgyógyászati vizsgálat után úgy döntöttünk, hogy hagyjuk, hogy természetes úton rendeződjön, nem bolygatjuk meg gyógyszerekkel a folyamatot. Párom parancsára labor vizsgálatra is mentem – én sokéig féltem rá venni magam – ahol minden értékem jó lett, ami végtelen nyugalommal töltött el, hiszen az esetemben ennek hosszú távú következményei is lehettek volna, értve ez alatt a gyermek vállalás kérdését.
Egy évvel a verseny után – ha még nem 100%- tudom azt mondani, hogy nehezen, de kezd helyre állni a hormon és víz-háztartásom. Ehhez viszont szakemberek segítségére volt szükségem, hogy én is belássam, hogy ennek milyen komoly következményei lehettek volna a jövőre nézve, illetve, hogy mennyire fontos az egészség.
Azt fontos kiemelnem, hogy ez nem a versenyzésnek a következménye, hanem annak, hogy edzői utasítás ellenére, vagy éppen tudta nélkül csináltam a diétát úgy, hogy ezzel magamat és az egészségemet sodortam veszélybe.