Tabu döngető és az erkölcsödet borzoló, de valójában inkább FELSZABADÍTÓ írás lesz ez. Én bevállalom a dolgaimat azért, hogy akár Te is vállalni merd ÖNMAGAD.
(A vállald fel önmagad üzenetet sok helyen hallani, ám a legtöbb nő nem pontosan érti, mit jelentenek ezek a szavak. Ezért Reni konkrét példákat gyűjtött össze arról, hogy amikor vállalod magad, ez mit jelent? -a szerk. )
1. A szexről nem beszélünk! A szex álarca?
2017 évet írjuk, mégis még mindig attól rettegünk, hogy mit szól hozzánk, és a tetteinkhez a külvilág. Sokszor olyan emberek véleményétől félünk, akiket alig vagy egyáltalán nem is ismerünk. Nem abszurd ez?
A nőknél főképpen erős az a késztetés, hogy ideálként tündököljenek mindenki előtt. Ekkor különböző álarcokat kezdenek el hordani, hogy ezt az ideális képet fenntartsák. A gond ezzel az, hogy az idő múlásával elfelejtik levenni ezt a maszkot, tehát beleragadnak olyan szerepekbe, amelyek nem már nem is ők.
Pontosan tudod, milyen nehéz fenntartani egy ideált vagy egy tökéletes képet. Ha ezt akkor is magadra erőlteted, amikor a lelked éppen pizsamában akar otthon olvasni, akkor kialakul belül, a totális zűrzavar, depresszió és a folyamatos boldogtalanság vagy elégedetlenség érzet.
Mindannyian szuperszexi nők akarunk lenni. Ezzel egy időben kitűnő szakácsok, tökéletes anyák, karrierista macák, és természetesen fitnesz modellek. Ezekért az elvárásokért megteszünk mindent, de ebben a nagy megfelelési játékban, elveszítjük önmagunkat az úton.
Sokszor megütközöm azon, hogy közöttünk még mindig mennyire elnyomott téma a szexualitás. Ha mégis előkerül, megjelennek a visszahúzódó zavart mosolyok az arcokon, és a teljes bezárkózás.
Oknyomozásom során döbbentem tapasztaltam, hogy a lányok többsége nem mer szólni a parterének arról, hogy mi lenne neki jó az ágyban.
Képesek éveket és évtizedeket leélni orgazmus nélkül. Élvezetet színlelnek Oscar díjra érdemes színjátékkal, hogy bebizonyítsák, hogy ez is jól és könnyen megy nekik. Ez az önmagunknak történő hazudozás. A szexuális boldogtalanság és kielégületlenség miatt, ne csodálkozzunk ha a hűtőben, vagy a csokiban keressük az öröm érzést.
Ebben a helyzetben sokkal egyszerűbb a megoldás, mint gondolnánk.
Ne félj a témától. A férfiak szeretik a nyílt lapokkal játszó nőket. Vállald fel a hálószobában is önmagad. Ne legyen elnyomott vágyakkal teli a világ legintimebb együttléte. Ha más pózt, vagy fantáziát szeretnél megélni, akkor azt mond el ott helyben.
Rendszeresen használtunk szexis jelmezeket a párommal és nagyon élveztem azt is, ha picit én irányítok vagy a szabályokat én diktálom. Felháborító amit írok? NE MÁR. Miért?
Ha felháborít, nézz őszintén magadba. Ha valami felháborít, akkor ott olyan eseménnyel találkozol, amit elfojtasz önmagadban. A felháborodás szó használatakor már tudom, hogy ott valami elakadt. Ha semmi sem háborít már fel, akkor egész jó úton jársz. Visszatérve a hálószobához: a nő szeret csábítani, a férfi pedig vadászni.
Ezt nem kell túlbonyolítanod, csak engedd meg magadnak, hogy ezek az ösztöneid is kibontakozhassanak.
A szerelem általában nem akkor és nem úgy csap le, mint ahogy a nagykönyvben megvan írva. Néha egészen váratlan helyekről érkezik, akár egy villám. Lehet nagy a körkülönbség két ember között, és ezt se ítéljük el. Az ország leghíresebb, nagy korkülönbséggel élő párjára gondolva, rengeteg minősítés és ítélet éri őket. Ez az ő dolguk, és nincs jogunk ítélkezni felettük. Lehetséges az azonos neműek közötti vonzódás is, vagy az is megeshet, hogy egy már foglalt emberbe szeretsz bele. Továbbra is: elítéllek? Nem! Eszemben sincs!
A szív útjai kifürkészhetetlenek. A fenti példákat azért említettem, mert a fent felsorolt verziókat már mind megéltem, és ezek egyik percét sem szégyenlem.
Ne felejtsd el kérlek, hogy ezekben a kapcsolatokban a szeretet az alaptényező. Az érzés nélkül ugyanis nem megyünk bele, ezekbe a problémás szituációkba, de a szerelem arra késztet, hogy olyan kapcsolatba is belelépjünk, amely józan ésszel kilátástalannak tűnik. A szeretet ereje, mindenféle agyalgatáson túlmutat.
A szenvedély mértéke néha képes annyira felemészteni, hogy jobb utat engedni neki. Engedd meg magadnak, mert az elfojtott, az érzéseit befelé tuszkoló boldogtalan embernél nincs is sivárabb és sajnálatra méltóbb.
Ha tiszta és igaz érzelmekkel állsz neki a DOLGAIDNAK, abból rossz nem sülhet ki!
2. Van egy másik típusú álarc, az örök háziasszony képe. Miért kell tökéletes háziasszonynak lenned?
2017-ben, erősen összekeveredett az általánosan elvárt, klasszikus háziasszony szerepe, a mai karrierista és önmegvalósító nő szerepével. Ennek a 2 szerepnek igen nehéz egyszerre megfelelni, hiszen a nap Neked is csak 24 órából áll. Ezért tisztázzuk!
Van, aki imád sütni-főzni, van aki megcsinálja mert nincs mit enni adni a családnak és van akit, a hideg ráz attól, hogy a konyhában kötelezően álldogáljon. A 3 féle hozzáállás akár ugyanannál a nőnél is, váltakozóan előfordulhat, hiszen az életünk során változhatunk.
A társadalmi elvárás mégis az, hogy a nő, sürögjön és forogjon a konyhában, akkor is ha közben már saját vállalkozást vezet. Mélyen elítéljük és köpködjük azt a feleséget, aki nem rittyent egy 5 fogásos ebédet minden áldott nap a család elé.
NEM! Miért minősítjük azt a nőt, aki inkább rendel vagy étterembe eszik? Jogod van megpihenni, és arra is, hogy főzés helyett, könyvet olvass, vagy elmenj edzeni. A családod nem fog belehalni, ha egy ideig rendelitek az ételt, vagy egyszerűbb fogásokat esztek. Sokkal jobb érzéssel főzöl majd akkor, ha magadtól tér vissza a kedved a pepecseléshez, és ekkor még az étel íze is a maximumom lesz. Ekkor ugyanis szeretettel és odaadással készíted.
Én valahol a kettő között állok. Néha imádok mindent megcsinálni a konyhában, néha pedig megrendelem az ételt, vagy nagyon egyszerű, gyors megoldásokat találok ki, mint például a wheytellás palacsinta.
Minden a Te döntésed. Ha valaki az igazi családanya szerepben érzi jól magát, szeret 5 fogásos csodákat varázsolni, gyerekeket nevelni és jól érzi magát otthon, akkor ő így boldog. Miért bombázzuk olyan kérdésekkel, hogy de mikor mész már vissza dolgozni? Ekkor pedig ez az Anya, a megfelelés álarca alatt lehetséges, hogy csak hebeg-habog.
Bármikor kimondhatod, hogy: „Soha! A férjem eleget keres, én pedig ehhez biztosítom a háttérországot.” Ebbe nincs jogunk beleszólni.
Engem nem tud boldoggá tenni az otthon töltött idő, számomra nagyon fontos az érzés, hogy pénzt keressek és alkossak. Nem vagyok jó háziasszony. Megcsinálom, amit muszáj, de nem tesz boldoggá a takarítás. Vasalni meg egyenesen utálok. Bevállalom. Letettem a háziasszony álarcát is. 🙂
3. Tökéletes testű nő vagyok! A sportbálvány álarca:
Állandóan kockás has, kifogástalan szálkás izomzat, alacsony testzsír százalék. Ha ez érdekel és semmi más, abszolút a szíved joga így élni. A külsőd és az éljenző tömeg éltet. A kedvedet az határozza meg, hogy másoktól, azaz kívülről milyen reakciók érkeznek a tested fényképeire a Facebookon. Amíg jól érzed magad ebben, addig ezzel nincs is semmi baj. Vállald fel. Téged ezért szeretnek és követnek!
Ebben a helyzetben, ne akarj házi-tündérnek tűnni. Ne állítsd be úgy magad, mintha a sok-sok edzés és diéta mellett, még házimunkát is végeznél, mert hiteltelenné tesz.
Tudjuk, hogy mennyi energiába telik fenntartani egy tökéletes testet. Pontosan 24 órába!
Tedd le a az álarcod és vállald, hogy boldogságod a saját külsődben van, és a testeddel azonosultál. Sokkal szerethetőbb és valósabb maradsz, ha úgy ahogy vagy, vállalod önmagad.
Én ezt az álarcot is letettem. Volt olyan élet időszakom, amikor ebben dagonyáztam. Csak a kockahas és a kaja érdekelt és ez a napom nagy részét kitöltötte.
Az edzések miatt, élményekkel teli programokat voltam képes lemondani barátokkal.
Odáig elmentem, hogy szerelmeskedés közben azon paráztam, hogy tökéletes-e a popsim. Elítéltem azokat az embereket, akik nem így éltek, mert rajtam is egy hülye álarc volt. Most már megtaláltam a középutat. Egészségesen étkezem, de nem esem kétségbe, ha pizzát tesznek elém. Nem ítélkezem mások felett, akik máshogy gondolkodnak. Megtanultam NEM MINŐSÍTENI.
4. A szülés álarca? Gyerekek nélkül nem vagy nő?
Még manapság is azzal nyaggatnak, hogy mikor szülök már, mert a korom, meg a kötelességem úgy kívánja. Megesik a barátnőim körében, hogy nem mernek ebbe a helyzetbe beleállni, és az álarcuk alatt motyognak valamilyen gyenge elutasító választ.
Mondd meg a frankót. Tedd le az ezzel az elvárásokkal szembeni görcseid, és vállald azt amit érzel: „Nem akarok szülni! Nem szeretnék gyereket! Más utat választottam!”
Jogod van olyan életet választani, amilyet akarsz, és ebbe senki nem szólhat bele. Senkinek sem kell MEGFELELNED.
Nekem 2 gyermekem van. Mindennél jobban szeretem őket, de úgy érzem bőven túlteljesítettem önmagam. Nagy szerencsém van abban, hogy a lányaim között nagy a korkülönbség. Két pici gyerekkel, meglehet megőrültem volna. Tisztelem és becsülöm azokat a nőket, akik egyszerre sok gyermeket vállalnak (köztük az édesanyám is), de én ezt nem bírnám. Tökéletesen megértem azokat is, akik nem vágnak bele ebbe a nagy és hosszú projektbe.
Én letettem a szülés és az állandó anyaság álarcát! Részemről végeztem a feladattal. 😀
5. A tökéletes házasság vagy kapcsolat álarca. Ti vagytok kívülről a tökéletes pár!
A Tiéd a mennyek országa, és közöttetek MINDIG, minden tökéletes. A férjed maga főnyeremény, és sohasem zörrentek össze. Ez az egyik legkimerítőbb és legfárasztóbb álarc, mind közül.
Fenntartani mindazt, ami már régen nincs vagy soha nem is volt meg, nagyon sok energiát von el az életedtől. Ebben az esetben a nő, a saját vágyott elképzelését vetíti ki, és igyekszik ezt a képet szigorúan őrizni mindenki előtt. Befelé nem néz, pedig a lelkében legbelül már rég, romokban hever minden.
A férj lehetséges, hogy már máshol boldog, vagy még ugyanott boldogtalan. Fásultság, megszokás, egzisztencia és a régi szabályok tartják őket egyben. Ezt a legnehezebb levenni, és ezzel szembenézni a menekülés helyett.
Itt van a legtöbb érzelem és fájdalom. Belátni, hogy vége a párkapcsolat örömének, vagy hogy anno esetleg kevésbé megfelelő döntést hoztunk. Kiállni mások elé és vállalni azt, hogy ebben a kapcsolatban én már rég nem vagyok boldog – felszabadító hatású lesz.
Az örök igazság az, hogy azok a párok, akik kifelé élnek, például képekkel a Facebookon, vagy a család elvárásait igyekeznek beteljesíteni, a legkevésbé élik meg a jelen pillanatot együtt. Minden mozdulatuk és élményük csak és kizárólag, a külvilágnak, vagy valamilyen közönségnek szól.
Itt csak Te magad hozhatod meg a döntést. Én nem ítélem el azokat SEM, akik egy ilyen kapcsolatból kikacsintanak. Ők is csak a boldogságot és az örömet keresik. Az ember természetes vágya a boldogság. Ha mindkét fél retteg attól, hogy felrúgja a rosszul operáló kapcsolatot, akkor előfordulhat az a speciális helyzet, hogy testileg és lelkileg el kell engednie a partnerét, még ha együtt élnek is.
Fel kell ismerned, ha egy virág menthetetlenül elhervadt, és ebben az esetben ezt megbeszélned a pároddal. Ha sokféle gyanús, megmagyarázhatatlan testi lelki tüneted van, érdemes végiggondolnod, hogy párkapcsolatod boldoggá tesz-e.
Mi a kapcsolat a betegségek és az álarcok között?
Aki folyamatosan álarcokat hord, és felháborodik mások ettől eltérő viselkedésén, az megfelelési csapdába került. Nem hajlandó önmaga lenni, a saját érzéseivel szembesülni, önmagának színt vallani. Ennek a lelki mozgásnak hatalmas ára van, ugyanis az érzések befelé nyomása olyan energiákat tuszkol a szervezeted legbelsőbb részeibe, ahol azok megrekednek. A betegségek 95%-a lelki eredetű.
Saját énünk, vágyaink vagy érzéseink felvállalása MÁSOK ELŐTT, néha kegyetlenül fájdalmas. Az is igaz, hogy ekkor a nem valódi érzéseket tápláló emberek eltűnhetnek mellőled.
Aki szeret Veled marad. Aki nem szeret, elmegy. Nem ez a legjobb szűrő?
Ne hagyd, hogy a megfelelés terhei alatt összeroppanj. Ne alkohollal, droggal, gyógyszerekkel, csokival, rosszindulattal vagy szektákkal akard magad vigasztalni. Állj a sarkadra, és mond ki amit érzel. Felszabadulsz, amikor lehullik rólad az összes álarcod.
Utóirat: Tudom, hogy ez egy megosztó írás. Sokakat fog váratlanul érni, de ez vagyok én. Egy nő, egy édesanya, egy edző, aki pokolian hosszú utat járt be. Nagyon sok álarcot tartottam már magam elé, mert azt akartam, hogy szeressenek.
De már tudom, egy olyan szeretetre vágytam, amit gyerekként, az édesapámtól nem kaptam meg. Ezt nem tudom holmi álarcokkal pótoltatni. Ezért felálltam, lesöpörtem magam és kiállok eléd, életem minden tanult vagy tapasztalt történésével, hogy segítsek önmagad lenni.
Találd meg az egyensúlyt a sportban, a táplálkozásban, az életben. Az érzelmi életed, egyáltalán nem független attól, hogy mekkora plusz súly van most rajtad. Ha a lelked, a tested, és a szellemed is rendezed EGYSZERRE – szerinted ennek milyen sokszorosító hatása lesz?
EZERSZERES.
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások a "Vedd le végre az álarcod! 5 féle álarc nőknek. Rajtad melyik van?" című cikkhezEz mekkora cikk!!! Végignevettem,mert nekem már nincs álarc,de sokaknak van még! Zseniálisan őszinte írás! Bravo!!
Végig futott a hideg rajtam, ahogy végigolvastam.:)
Nagyon szuper, nagyon ütős cikk! Köszönet érte!
Az első álarc amit letettem örökre a háziasszonyé volt és bizony mind a mai napig ufóként tekintenek rám ha kiderül hogy nem főzök. Imádok takarítani, pakolni, rendezkedni, sütni de főzni ne kelljen. Csak ha muszáj. És persze a férjem is kap emiatt, mert hogy miért hagyja. Az ö válasza erre: egy jó szexért cserébe. Erre persze elfogynak az érvek. Képzelheted mi a vélemény rólam a rokonságban.
Na és persze a gyerekvállalás. 28 évesen szültem. Egyet. Addig nem akartam, hallgattam is, hogy mikor már. Aztán akartam, lett. Majd, hogy mikor lesz kis tesó. Nem lesz. Nem lett. Nem akartam/ akarok. Alig vártam, hogy betöltsem a negyvenet, mondván, hogy addigra már csak nem fog senki nyaggatni, mert már öreg leszek. De nem. Egyre több a 40 felett újabb babát vállaló nő akkor én miért nem? Nem késtem még le. Hát de. Szóval végül megléptem amit a szülés óta akartam csak a korom miatt nem lehetett. Elköttettem magam és azóta imádom az életet. Felnőtt nő vagyok, felelős gondolkodással és önrendelkezéssel az életemről, a testemről. akinek meg nem tetszik arra csak legyintek.
Szóval kiváló írás, köszönöm. 🙂
Csilla !!!! Pont erről szolt a cikk !! Fantasztikus nő vagy!!!!
Nagyon jó cikk!!!
Renikém, csak gratulálni tudok! Minden sorával egyetértek. Abszolút aktuális a téma ebben a felszínes világban. Az ember 90%-a a másik oldalon ezt teszi, így éli az életét. Egy kis időnek el kell még telni ahhoz, hogy ez lassan a másik pólus felé mozduljon, hiszen az évek óta megszokott pocsolyában nagyon jól eldagonyázik az ember, nemde?! Amint a komfort zónát elhagyjuk, az álarcok lekerülnek… Csak igy tovább! Sok-sok puszi és ölelés!
Lehet,hogy sok mindenkinek sokkolo, nekem az életszerű jutott eszembe. Reális kép, dinamikus gondolatok, és bár nem szokványos ilyenekröl olvasni (sajnos) , nagyon jo volt! Több ilyen kéne a világba. Öszinteség. Nyiltság. Prűdség levetközése. És nem itélkezni. Még akkor sem,ha talán nem tudnánk azonosulni x látásmoddal. De akkor sem itélkezni. Mondhatnám nyálasan, hogy szeretni és elfogadni. De ilyen nyálasan igen is jobb lehetne az élet!
Meg álarcok nélkül!!
16 éves koromban volt egy iskolapszichológusi foglalkozásunk, ahol volt egy olyan feladat, hogy írj magadról kb 5-10 mondatot. Én elkezdtem arról írni, hogy milyen vagyok (az érzelmeim, a létezésem stb). és aztán jött az, hogy néhányan felolvasták. 90%-ban így hangzottak: „xy vagyok, itt élek, ebbe a suliba és osztályba járok…)”.
És aztán a pszicho megdicsérte őket, hogy igen, ez a normális, hogy csoportba sorolod magad… és akkor itt veszett el valahol az addig komoly érdeklődésem a pszichológia felé, mert én nem akartam snassz módon csoportba sorolni magam, holott ebből a csoporton kívüliségből volt azért addigra elég sok bajom már, mert ugye a sulis osztályok emiatt nem annyira fogadtak be.
Most pedig – 12 évvel érettségi és 6 évvel 2 diploma után – pszichológia szakra megyek, pont azért, hogy segítsek másoknak megtalálni önmagukat 🙂
Szóval szerintem ez a rengeteg önmagunkat nem felvállalás oda vezethető vissza, hogy a fejünkbe rakták, hogy csoportokhoz kell tartozni a boldogsághoz és ugye a csoportok dinamikája szerint általában van egy vezető, aki a csoport identitását meghatározza és viszonylag kevés beleszólásuk van a csoport identitásába, nagyjából itt is érvényes, hogy fejétől bűzlik (vagy nem) a hal. Ezért millió dolognak próbálunk megfelelni, innen jönnek az álarcok. Minél kevésbé akarunk sérülni, elismerésre, elfogadásra vágyunk és nem tudjuk, hogy önmagunkban elegek vagyunk-e ahhoz, hogy megálljunk a saját lábunkon a virtuális vagy valós térben.
Ezért tök fontos az emberekkel megértetni, hogy egyedileg értékesek és nem csak egy biomassza tagjai, ahol vagy teljesítik a feltételeket (szexistennő szuperanya mesterszakács working híró) vagy kihullanak.
És pontosan ezért jó ez az írás nagyon, mert lehetőséget ad átgondolni, miért is nincs szükségünk ezekre az álarcokra.