Kezdjük azzal, hogy leszögezzük: emberek vagyunk, nem pedig robotok. Néha belendülünk, akkor minden lehetőséget kihasználva teljes erőbedobással sportolunk, néha pedig elfáradunk, akkor pihennünk kell. Nem megy mindig minden 100%-osan, van, hogy jobb napokra ébredünk, máskor nyűgösebbek vagyunk, a lényeg, hogy ne keseredjünk el, ha egyik nap éppen kicsit alul teljesítünk az edzésen magunkhoz képest!
Az sem baj, ha annyira ki vagyunk nyúlva, hogy egy edzés (de nem egy heti!) kimarad, és inkább a légkondis szobát meg a pihe-puha ágyat választjuk a nap végén testmozgás helyett.
Vagy ha épp nemcsak megkívánjuk, de meg is vesszük (és jól meg is esszük) azt a fincsi fánkot, amit már hetekkel korábban kiszemeltünk magunknak… (és most nem low-carb, zsírmentes, energiaszegény verzióra gondolok, hanem a cukros, zsíros, „soseakarodhogyelfogyjon” verzióra 🙂 )
Folytatnám egy személyes példával: mivel az edzés, a fitnesz (vagyis mindemellett az egészségemre figyelés, helyes táplálkozás, harmónia önmagammal, azaz a nagybetűs egészséges életmód) a mindennapjaim része, nemcsak a hobbim, de a munkám is, ezért nehezen szakadok el a teremtől, és általában vasárnap is „elcsábulok” egy kis aerob edzésre.
Az edzés jó, az edzés örömforrás, az edzés sikerélmény, az edzés sokszor önmagunk legyőzését és fejlesztését jelenti….
Aztán…. egyik vasárnap, kicsit kótyagosan, fáradtan szedtem össze az edzőcuccom (és kicsit széthullott darabjaimat), és arra gondoltam, majd az edzéstől sokkal jobban fogom érezni magam. De valami mégsem volt kerek, nem voltam jól. „De majd az edzés…” Aztán végigpörgettem a hetem, azt a sok sporttal teli órát, ami örömet okozott, ami néha kipurcantott, de amiben KELLEMESEN elfáradtam.
Már felöltöztem. Már összepakoltam a cuccom. Már erősítettem magam fejben, de valami mégsem volt százas, nem volt jó a közérzetem.
Folyamatosan hangoztatom, hogy ne legyen kényszer ez az életmód, ne csak a berögződésekről, a magunk megerőszakolásáról szóljon: ha a hét hat napján jólesett az edzés, mert szükségem van erre az én-időre, mert felfrissülök és energikusabb, boldogabb leszek, akkor a hetedik napon, ha a pihenés esne jól, miért ne pihennék?
Kicsit hadakozni kezdtem önmagammal. Aki igazán fanatikus, tudja, milyen ez…
Az utolsó pillanatban letettem az edzőtáskát, levettem az edzőruhát, és ledőltem pihenni egy kicsit (értsd úgy, hogy ebből hosszú órák lettek :)). És jólesett, mert a testemnek most erre volt szüksége – és cseppet sem volt bűntudatom, mert tudtam, hogy amit a héten a jó közérzetemért, a kiegyensúlyozott kis lelki állapotomért és a testem formálásért/ kordában tartásáért/ fejlesztéséért meg kellett tennem, azt megtettem.
Örömmel, kicsattanó erővel és energiával, és nem pedig fáradtan, erőszakosan. Holnap pedig már hiányozni fog, és újra, szinte az ágyból kipattanva, (na jó, talán csak két szundit kinyomva) várom az újabb kihívásokat… és persze az edzés utáni kedvenc fehérje-turmixomat!
Na, de most nem feltétlen erről lesz szó, hiszen ez most egy egyszeri alkalom volt – bár arról is hosszasan lehetne beszélgetnünk, hogy miért kell figyelni a testünk minden egyes rezgését, és miért nem szabad átlépni azt a vékony kis határvonalat a lelkesedés és a kényszeresség között.
Most viszont témázzunk arról, amit talán magadnak is nehéz bevallani, vagy magad is meglepődve tapasztalsz, ha esetleg bekövetkezik: mi történik, ha ez az egy kimaradás még egy kilengést von maga után?
Aztán egy hét után már csak legyintesz, és azt mondod: „Egye fene, megérdemlek még egy kis pihenést…” – mellette pedig kicsit elfeledkezel a helyes táplálkozásról is, jobban elengeded magad, és a végén döbbenten veszed tudomásul, hogy sajna kezded teljesen elveszíteni a motivációd és jobban esik a kényelem, a pihenés… mintha kicseréltek volna, és most már nem jó értelemben!
Remélhetőleg azonban eljön az a pillanat, amikor már nem annyira tetszik ez a tunyulás, eleget pihentél, sőt, magadhoz képest nagyon túlnyújtottad a „nem edzős – fázist”: szeretnél visszarázódni az edzésekbe, de nehezen megy…
Ilyenkor tanácstalanul merengsz: hogyan térhetnél vissza, hogyan hozható vissza az a lelkesedés a sport iránt, ami korábban mindig motivált? Ne izgulj, van ilyen! És ha akarod, van visszaút is!
Nézzünk néhány tippet, ami segíthet, ha kicsit elkalandoztál és keresed az utad a régi fitt énedhez!
1. Biztos vagyok benne, hogy készítettél magadról képeket az utóbbi időben, amikor egy kiadós edzés után feszes, tónusos formával pózolsz a tükör előtt – nincs is ezzel semmi baj, kell a formacsekkolás!
Most emlékeztesd magad, milyen jó érzés ez az elégedettség, hogy tudod, tettél magadért valamit és tetszik az a fejlődés, amit a tükörben látsz! Ugye mennyivel jobban feldob, amikor nem bujkálsz a kamera elöl, hanem szívesen belemosolyogsz?
2. Fordítsuk meg a dolgot: biztosan van olyan „anti-ideálod”, amiről tudod, hogy nem szeretnél rá hasonlítani – legyen az egy narancsbőrös comb, egy túlságosan hurkás has, plötyibb kar – amellett, hogy határozott elképzelésünk van arról, hogyan szeretnénk kinézni, sokszor azt is szó szerint meg tudjuk fogalmazni, melyek azok a kritikus pontok, amiktől rettegünk.
És most tudatosítsd magadban: ha hónapokig teljesen elhanyagolod az edzést és nem figyelsz arra, mit eszel… ugye nem kell befejeznem a mondatot, máris kedvet kaptál, hogy összekészítsd az edzős cuccod és rendbe szedd magad?
3. Ne akarj egyből csúcsot dönteni! Nem kell úgy gondolni az edzésre, mint egy órákig tartó, előre megtervezett, fájdalmas és kemény kínszenvedésre. Kezdd a visszatérést „kicsiben”! Akkor is, ha azelőtt nap, mint nap súlyzóztál, már egészen szép eredményeket elértél magadhoz képest és be is gyűjtöttél néhány elismerő pillantást a teremben!
Egy laza, átmozgató edzés teljes testre, vagy csak egy könnyed, 40-60 perces aerob edzés, netán egy lassabb, reggeli kocogás a szabadban, élvezve a nyári hűs szellőt és a madárcsicsergést… ha kellemes képeket kapcsolsz az edzéshez és nem az jut róla eszedbe, hogy vért kell izzadnod és szét kell hajtanod magad, máris könnyebben ráveszed magad a visszatérésre!
Amikor pedig újra elkap az edzés utáni „de jó, hogy megcsináltam” érzés, egyre többet és többet akarsz majd, egyre jobb és jobb lenni önmagadnál nap, mint nap! És tádáááám, máris visszakapod régi önmagad!
4. Nézegess edzős videokat, meríts ötleteket! Biztosan van példaképed, legyen az edző, fitnesz modell vagy valamilyen híresség a fitnesz világából – az ő legújabb tanácsait, edzős tippjeit vagy gyakorlatkombinációit követve tuti újra megjön a kedved egy izzasztó edzéshez! Ha még nincs favoritod, rengeteg fitnesszel foglalkozó internetes oldal vagy csoport buzdít arra, hogy újra felvedd a kesztyűt!
5. Készíts tervet és próbálj ki új dolgokat! Lehet, hogy csak egy kis újdonságra, változatosságra van szüksége a testednek! Tervezd meg a napi edzéseidet, legyen közöttük súlyzós edzés, aerob, HIIT tréning, és ha nyitott vagy rá, próbálj ki új csoportos órákat! Persze ne egy nap akard mindezzel túlhajszolni magad, hogy aztán még le is sérülj a végén…
Legyen szó valamilyen küzdősporttal kapcsolatos mozgásformáról (capoeira aerobik, boksz aerobik stb.), dinamikus, pörgős, pulzust az egekbe küldős, garantáltan „csuromvizesleszel” óráról (kangoo, fanatic jump, step aerobik stb.), a lényeg, hogy valamilyen új élménnyel gazdagodj és olyan típusú edzés legyen, amivel már régóta szemezel, de a saját, megszokott edzéseidet nem akartad feladni miatta.
Itt a legjobb lehetőség egy kis újításra – lehet épp ez lesz az a lökés, amitől annyira fog hiányozni a régi kedvenc edzéstípusod, hogy most már úgy érzed, egy napot nem hagynál ki 🙂
> Peak-tipp! Néha csak egy kis többlet energia kell, amit a kedvenc, energizáló, aminosavakban gazdag Refresh italunkkal simán elővarázsolhatunk! Edzés előtt kortyolgasd el, és meglátod… mintha kicseréltek volna a teremben!
Legyél mindig nyitott, legyél lelkes! Próbálj meg visszaemlékezni arra, milyen jó érzés, amikor lelkesen indulsz a terembe, amikor át tudod adni magad a mozgás örömének. Néha kell a pihenés, és ha jelez a szervezeted, hallgass rá! De ne tunyulj el, ne hagyd, hogy a pihenésből ellustulás legyen, amikor hetekig, netalán hónapokig szinte teljesen elhanyagolod a testmozgást (és önmagad!).
Legyél céltudatos, tervezz, írd fel a rövidtávú céljaidat, és valósítsd meg! Érezd jól magad a bőrödben!
Két mottóval búcsúznék, ami szintén motivációt adhat:
1. “You don’t need to be better than anyone else… you just need to be better than you used to be.” (Ne másoknál akarj jobb lenni, hanem a tegnapi önmagadnál.)
2. „Look in the mirror… that’s your competition.” (Nézz a tükörbe… íme, a legnagyobb ellenfeled.)
Hajrá, és sok sikert a nagy visszatéréshez 🙂