Régóta töröm a fejem egy olyan cikken, amit a sportolni vágyó feleségek/barátnők a párjuk orra alá dughatnak, hogy “na látod?!?” Ugyanis nem egyedi probléma, rengeteg helyen találkozom a jelenséggel, miszerint a hölgy szeretne sportolni (futni, edzőterembe járni, aerobik órára menni a csajokkal), a kedves ura pedig rosszalló tekintettel csóválja a fejét és vagy egyszerűen nem engedi, vagy addig piszkálja miatta a kedvesét, amíg végleg el nem veszi a kedvét. “Jó vagy te így is”, vagy “minek akarsz lefogyni?”, talán el szeretnél kelni?’, na meg persze a kedvencem a “nem mész te edzeni, a gyerektől veszed el azt az időt!” Ismerős a helyzet hölgyeim?
Edzés
Ellenben a másik oldallal is rengetegszer találkozom, amikor is a férfiak panaszkodnak arról, hogy az asszony a szülés után nagyon meghízott, sőt állandóan veszekszik, kiabál, hogy kupit csinál az emberük, rendetlen, később ért haza és még sorolhatnám, egyfajta “szülés utáni depresszióra” fogjuk a dolgot.
Adott egy nő, aki megszülte az első, illetve akárhányadik gyermekét. Ilyenkor belesüppedünk a napi rutinba, ami nem áll semmi másból mint etetésből, pelenkázásból, takarításból, mosásból és főzésből. Élvezzük és imádjuk, de egy idő után kevés és ingerszegény számunkra. Lessük az órát, mikor lesz már 5 óra, hogy apa haza érjen, mert ez a legnagyobb esemény a napunkban. Közben néha elhaladunk a tükör előt, a szemünk sarkából belenézünk, mert utáljuk a plusz 15 kiló látványát, ami a terhességből megmaradt. Apa hazaér, de késve, nem veszi le a sáros cipőjét, pedig ugye mi egész nap a renden dolgoztunk, fáradt és nem akar beszélgetni, pedig mi egész nap csak gügyögtünk, és estére már felnőtt társaságra vágynánk. Meg különben is biztosan megcsal, mert én már biztosan nem tetszem neki, és már kész is a vita, ki vagyunk kiváltva sárkánynak, depressziósnak és még ki tudja minek.
Azért érzem magam a téma szakértőjének, mert velem ugyanígy történt. Ugyanezeket csináltam és gondoltam, egészen addig amíg nem döntöttem el, hogy változtatok az életemen és elkezdek edzeni!
Edzés anyukáknak
Beiktattam az életembe a napi szintű mozgást, ha kellett hajnalban vagy késő este, és láss csodát: ellenkezőleg történt, mint ahogy az ismerőseim jósolták, nem voltam még sokkal fáradtabb, nem ment még nehezebben a napi rutin, sőt! Edzés után a család mindig egy boldogabb, vidámabb, energikusabb anyut kapott vissza. Szépen az idővel a lelki változások mellett megjelentek a fizikai javulások is. Fogytak a kilóim, kisimultak a narancsbőreim, és velük együtt én magam is kisimultam, hiszen magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb lettem.
Mi ennek a bizonyítható kémiai háttere? Mert bizony van neki!
A sport és a mozgás endorfint termel. Az endorfin (boldogsághormon) olyan, agyban termelődő neurotranszmitter (ingerület-átvivő anyag), ami csökkenti a fájdalomérzetet a testben, és akár euforikus élményt is képes kiváltani. A szakértők és a lélekgyógyászok egyaránt a sportot ajánlják, ha azt kérdezzük, hogyan lehetünk boldogabbak, mivel javíthatnánk a testi-lelki közérzetünket. Az endorfin-termelést olyan sport tevékenységgel tudjuk fokozni, ami legalább 40-60 percig tart és folyamatos pulzusszám növekedéssel jár. A sport közben beálló nyugalmi tudatműködés könnyen legyűri a stresszhatásokat. Az is bizonyított, hogy a jótékony hatás a mozgás befejezése után, meg órákig érezhető!
Tehát kedves férjek/apukák! Adjátok meg a pártoknak ezt az egy órányi én-időt, a saját magatok érdekében is! Lányok, sportolásra fel!
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások a "Üzenet a férjeknek: Engedd Anyut edzeni!" című cikkhezUh Alíz, ez nagyon jó! Ez volt nekem is a problémám!
Beraktam a Peak Uraknak is a Peak Man csoportba: https://www.facebook.com/groups/peakmancsoport/
🙂
Reméljük veszik az adást!