Egy újabb őrült szombat következett, követve a korábbi Legion Run csodás élményekkel gazdagított szombati napját. A futás és akadálypálya elegyéből készült terepek iránt érzett lelkesedésem következő állomása a Fighters Fest volt. Az akadálypályán mindenki próbára tehette magát, újabb akadályok és kihívások színesíthették napját annak, aki szombaton útba ejtette a Szilas patak környékét. Ismét csapaként neveztünk, egy olyan bootcampes közösséggel, amely az idő előrehaladtával folyamatosan bővül, tele van kihívásra éhes és lelkes egyénekkel A csapat tehát megérkezett a helyszínre, s egy rutinos bemelegítést követően már ment is a visszaszámlálás a startig. Pár méter futás után rögtön szalmabálák hegye fogadott, mint megmászni való magaslatok. Magaslatok… a magam 152 cm-ével, lendület, ugrás, egy kis bicepsz, feltolás és fenn is vagyok. Máris éreztem, hogy ismét jó helyen vagyok, egy újabb őrült szombat, ahol jól érzem magam.
Akadályverseny
A szalmabálákat megmásztuk, s nehogy hiányérzetünk legyen a tekintetben, hogy még mindig túl frissen mosott és vasalt az egyenruha, gyorsan ugrottunk is be a vizes konténerbe – hogy a hideg vizes megmártózás már rutinnak számítson egy szombati napon. A vízzel átitatott öltözék súlya megváltozott a vizes akadály hatására, kizárólag azért, hogy komfortérzetünk nehogy hiányt szenvedjen. Jöhetett a konténer piramis, ahová a feljutásban újabb szalmabálák szolgáltatták a mankót, de még így bele kellett tenni némi kar-, és lábmunkát, ha a piramis tetejéről szerettük volna pásztázni az előttünk álló akadályokat. A piramis csúcsára mindenki felért, csapatként újabb összetartásról téve tanúbizonyságot.
Futásnak eredtünk, azonban kénytelenek voltunk várakozni, hiszen az „adj király katonát”, „a szakíts ha bírsz” játékokat sem úgy játsszák, hogy egyedül vág neki az ember. Történt ugyanis, hogy a soron következő akadály amerikai futballistákból állt, akik felszerelkezve és teljes harci díszben vártak ránk azért, hogy pillanatok alatt pattanjunk le róluk, repülve pár métert ki-milyen irányba. Akadály leküzdve, futás tovább, s ha már úgy gondoltad végre száradni kezdtél, felejtsd el, s ugorj is rögtön bele a mocsaras árokba, aminek végén a csúszós iszapból „nyuszi hopp” lendülettel mássz is ki, mert a pálya folytatódik.
30% OFF mindenre a Peak Karácsonyi vásárban! Vigyél egészséges dolgokat Karácsonyi Ajándékba, az egész Családodnak!
Akadályverseny futás
Hosszabb futás következett a Szilas patak mentén, amelynek eléréséhez a szalagcsapdát sikeresen vettük, majd a palánkot még lelkesebben ugrattuk át. A patak mentén már csak a friss levegő biztosította a komfortérzetet, de minek is szépítsem, ezért jöttünk, nem? A patak partjáról gyorsan belevettettük magunkat annak csobogó vizébe, megtisztítva ruhatárunkat némi sártól és szalmától, nem utolsó sorban akadályokon végig ugrálva folytatva utunkat immár száraz terepen. A patak part végén fordító következett, irányunkat már a cél felé véve. Az út során szögesdróttal és kúszóárokkal is találkoztunk ismét, majd megszemléltük a bevásárlóközpont jégpályáját és tömörítőjét kicsit közelebbről. A tömörítő természetesen üzemen kívül volt helyezve, tekintettel ezzel arra, hogy ugyan aláírtuk, hogy veszélyes a pálya, s akár meg is halhatunk, na de azért mégis…
A célba érkezés előtt több konténer vár még minket, ha eddig nem lett volna elég ebből a csodaszép szerkezetből, s ennek sikeres teljesítését követően már csak az maradt hátra, hogy elkapjuk a csapattárs mancsát és együtt fussunk át a célvonalon.
Szeretem a terepet, itt igazán jól érzem magam – mindig kihívással tölt el, egyben egy hatalmas élmény. Az élmények tovább kísérnek az utamon, szerintem már nem is kérdés, mi lesz az újabb állomás…. Hát persze, hogy a Spartan Race!
A spártai küzdelem sokkalta embert próbálóbb feladat, de azért remélem, hogy találkozunk! Te ott leszel?
Vidd el a BOMBABIZTOS és CUKORMENTES bejgli receptet - amit a Peak CUKRÁSZA készített.
