Az a bizonyos komfortzóna…. milyen sokszor halljuk ezt a szót?! Te már átlépted valaha? Én speciel 3 éve folyamatosan kívül vagyok azon a bizonyos zónán és el kell mondjam Neked, hogy az életemben azóta történt a legtöbb pozitív változás, élmény, rengeteg olyan kaland, amit sosem éltem volna át, ha nincs az életmódváltás és a komfortzónámból történő 100%-os kilépés. Idén először került megrendezésre Magyarországon a LEGION RUN, amely egy 5km-es futás, fűszerezve remek akadályokkal, amelyek nem is annyira az erődnek és állóképességednek üzennek hadat, hanem a mentális részedet veszik célba, s arra a kérdésre keresik a választ, hogy ki mersz-e lépni a komfortzónádból. Ha kilépsz, egy szuper buli vár rád – remek pálya, remek hangulat, igazi csapatmunka. Ha nem lépsz ki, szegényebb leszel egy élménnyel ismét.
Komfortzóna
Reggel gyülekező, együtt ment a konvoj, ahogy ez egy sportközösség részéről elvárható. Az „egyenpólót” felöltöttük, s odaálltunk a 10:30-as hullámra, amelyre nevezésünket leadtuk. Már a beugró feladat is vicces volt, hiszem a magam 152 cm-ével egy akkora falon kellett átjutni, ahova még felugrani sem sikerült, s megkapaszkodni a tetején, ahol már csak a felhúzás maradt Az első csapatmunka meg is kezdődött, hiszen egymást segítve juttattuk be magunkat a startvonal közeli arénába.
10:30-kor elrajtoltunk, futottunk szép zöld környezetben, hatalmas puszta tárult elénk a Dunakeszi repülőtéren. Kocogásunk közepette még a nap is szépen sütkérezett, amire szükségünk is volt, hiszen az első 3 akadály sárból, hideg vízből és jégből állt. Az első akadályig elkúsztunk, majd 3 jó mély saras árokba ugrottunk be és másztunk ki, ezzel el is jutva arra a pontra, hogy a dresscode máris nem hasonlít arra, ahogy elindultunk. Futottunk is tovább a csatornáig, ahol a felettünk lévő ketrecbe kapaszkodva kellett végig húznunk magunkat, közben hátunkat és testünket simogatta a jó hideg víz. Kellett is a hideg víz, mert jött a rettegett jeges árok, amely előzetes képzeletünket is felül múlta.
Komfortzóna átlépése
Képzelj el, egy nagy konténert benne jéggel. Az még nem is akkora gond, hogy ebbe bele kell ugranunk majd ki. A konténerben azonban volt 2 retesz is, meg egy átmászni való fal. A lecke fel volt adva, jeges beugrás, a továbbhaladás érdekében az első retesznél alámerülni, feljössz, átmászod a falat, majd megismétled az alámerülést és kimászol. 1 percig semmilyen testrészem nem felelt hívó szavamra, ezért a csapatból 4-en gyorsan futásnak eredtünk, mert különben végünk lett volna. Futottunk tovább, a nap szépen szárította ruhatárunkat, és pergette le a sár maradványait. Az akadályok során találkoztunk szögesdrót alatti kúszások sorozatával, a föld alatt elrejtett útvonalon kisvakondként folytatva utunkat – ott legalább jó meleg volt. Újra a felszínen, s következtek a kicsit több erőt igénylő, de mégis simán teljesíthető akadályok. Kötél segítségével mesterségesen épített emelkedőre történő feljutás, gumiabroncsokból felépült állványnak a túlsó oldalról történő szemlélés teljesítése, átugrani és megmászni való 1,50 magas faszerkezetek. Feladatok szépen sorban teljesítve, egymást segítve és nagy mosollyal az arcunkon futottunk tovább. A pálya végéhez érve az egyik legnagyobb akadály következett, aminek egyetlen kulcsa a lendület volt. Nagy lendület és már fenn is vagy, de legalább odáig fel tudsz szaladni, hogy a kezedet elkapják és egymást segítve mindenki felérjen a csúcsra. Mi is felértünk a csúcsra, ment is a pacsi körbe A célba érkezésig biztos, ami biztos, kúsztunk még egyet, s már benn is voltunk, kezünkben a welcome sörrel és büszkén viselve a pólót – I AM LEGION.
Én folyamatosan kívül tartózkodom a komfortzónámon, neked már sikerült kilépni belőle?