Reménytelenséget tanultunk? NEM! Hogy lesz REMÉNY?
★ Még 1967-ben végeztek olyan kísérleteket, amiknek a során, sokkot okoztak kutyáknak egy olyan helyzetben, amikor nem volt módjuk elmenekülni. Végül a kutyusok kedvetlenek és passzívak lettek.
Aztán amikor olyan helyzetbe kerültek, hogy megmenekülhettek volna ugyanettől a sokktól, ezt nem tették meg. Már „megtanulták”, hogy ez reménytelen.
★ Mi van, ha mi ugyanígy éljük meg a diétánk kudarcait, vagy a környezetünkben történő agressziót, vagy a bántásokat? Ez ugyanis mind EGY témakör.
Ahhoz, hogy legalább részben megválaszoljuk ezt a kérdést, vissza kell nyúlnunk 1967-ig, Martin Seligman és munkatársai klasszikus pszichológiai kutatásához a tanult tehetetlenségről. Már volt szó erről a Peak írásokban.Vegyük a fejünkből ki a reménytelenség mítoszát, és ezzel minden területen a sikereink felé evezzünk.
☆ Dr. Seligman kutatásai után, sok orvos és ő maga is, a depresszió tanulmányozása felé fordult.
Most visszatérünk a fogyni próbáló emberekhez: Az étrendi tehetetlenség jelentős mértékű az elhízott és a gyakori súlyingadozást mutató embereknél. Ők azok, akik emiatt hajlamosak a depresszióra is.
Hogyan tarthatjuk meg az egészségünket és az alakunkat TARTÓSAN? Andrási Éva Belső Utazás terapeuta segít.
☆ Seligman tehát a reményre kezdett összpontosítani, a depresszió és az azt kísérő tehetetlenség vagy reménytelenség helyett. Seligman szerint a depresszió és a tehetetlenség egyik kiugró jellemzője, hogy az egyén nem érzékeli, hogy sok lehetőség áll rendelkezésre a helyzet megváltoztatására.
☆ Seligman Tanult optimizmus című könyvében azt javasolja, hogy ismerjük fel, a kedvezőtlen helyzetek SEM állandóak. (még egy válság sem..)
Ez megnyitja annak lehetőségét, hogy a helyzetet kihívásnak, nem pedig személyes kudarcnak tekintsük. Nem kell azokba a gondolatainkba ragadnunk, hogy kudarcot vallottunk, nincs cselekvési lehetőségünk vagy korlátozottak a lehetőségeink. Valójában Seligman megjegyzi, hogy a remény valószínűleg a legjobb természetes védekezés a tehetetlenség ellen.
☆ Hogyan győzi le a remény, a tehetetlenségünk érzését, amikor a fogyás (vagy más teendő) ijesztő feladatával kell szembenéznünk?
A remény autonómiát, azaz önállóságot teremt. A kutatások azt mutatják, hogy elengedhetetlen az önálló cselekvőképesség érzése, minden olyan viselkedés felett, amelyen változtatni próbálunk. Nevezhetjük ezt önhatékonyságnak vagy önrendelkezésnek is. A remény azt jelenti, hogy elkezdhetjük felfedezni a lehetőségeket, kitalálni, mi a fontos számunkra, felgyűrni az ingujjunkat és TENNI.
☆ FONTOS, bár nem szoktak emiatt szeretni: (Móni)
A Peaknél az önállóságra tanítunk, és nem akarunk külső kontrollt gyakorolni feletted. Sokan követnek valamiféle diétát vagy előírt programokat. Időnként előfordul az is, hogy sikerrel járnak. Ez azonban „hamis reményt” ad.
Ha megengeded, hogy valaki megmondja, mit egyél, akkor ki vagy szolgáltatva. A kezdetekkor ez rendben van. Később azonban, és főképpen egy Életen át, ez NEM fenntartható.
☆ Egy diéta vagy program követése magában foglalja a „csak mondd meg, mit csináljak” megközelítést, egy olyan passzivitást, amely nem könnyíti meg a tanulást vagy a folyamat irányításának átvételét. Neked kell fenntartanod, kitalálnod, kialakítanod, kipróbálnod, és implementálnod az Életedbe.
Dr. Seligman megjegyezte, hogy ha az emberek hozzáférhetnek a reményhez, akkor ez ez azt jelenti, hogy szabadon alkalmazhatják a saját reményüket abban, hogy új utakat találjanak a sikerükhöz. Ha nincs visszaesés a kudarc érzése felé, az emberek elkezdhetnek körülnézni, a problémájuk megoldásának olyan módszerei után, amelyet korábban nem tudtak felismerni.
☆Ilyenkor a motivációjuk egészen más formát ölt: BELSŐ motivációjuk lesz, aminek a folytán, külső motivációs gurukra SEM lesz szükség. Ez egyenes út, a felelősségvállalás és az önállóság irányába.
A remény képessé tesz bennünket arra, hogy kitartsunk a kihívásokkal szemben, és Dr. Seligman megjegyezte, hogy az optimizmus kulcsfontosságú ennek fenntartásához.
A fogyás, vagy egészségi változtatás szempontjából a remény azt jelenti, hogy nyitottá válunk új stratégiák kipróbálására, új tervek elkészítésére és új készségek elsajátítására, új termékek kipróbálására. A fogyás nagyon összetett viselkedési változásokkal jár, minden ember esetében. A remény segít az embernek tudatosítani ezeket a bonyolult teendőiket, de alapot ad ahhoz is, hogy megbirkózzon velük.
☆ A remény megváltoztathatja a belső párbeszédünket is, azaz megváltozik a gondolkodásunk. Hogyan?
Például elkezdhetünk feltenni magunknak olyan kérdéseket, amelyekkel rálátunk az önnön viselkedésünkre, vagyis az egónkra:
– Miért akarom ezt?
– Mi az, amit értékelek magamban?
– Készen állok-e problémamegoldó készségeim kiaknázására, hogy ez megtörténjen?
– Mit csináltam a múltban, ami nem működött? Miért csináltam ezt?
– Hajlandó vagyok azon tűnődni, hogy miért vannak bizonyos szokásaim az étkezéssel (párválasztással, munkahelykereséssel, emberi kapcsolataimmal) kapcsolatban?
Ez az írás korántsem teljes. Levelemmel arra igyekszem irányítani a figyelmed, hogy teljesen mindegy, hogy az evési kérdésekről, párkapcsolati bajokról, munkahelyi kihívásokról vagy családi problémákról van szó: rajtad kívül, SENKI MÁS nem fogja megoldani őket. Bele kell állni. 🙂
remény
reménytelenség
Referenciák:
Maier, S.F. & Seligman, M.E.P. (2016). Learned helplessness at fifty: insights from neuroscience. Psychological Review, 123(4), 349-367.
Seligman, M.E.P. (1990). Learned Optimism: How to Change Your Mind and Your Life. Vintage Books, a Division of Random House, NY.
Dweck, Carol S. (2006). Mindset: The New Psychology of Success. Ballentine Books, NY.