Egy régi szerelem

-+=

Van egy lány akivel 6 éve jártam, és szerelmes is voltam belé, és ő is belém. Ő 14 múlt, én 18. Csak mindent elszúrtam a tapasztalatlanságom miatt. Nem mertem bevallani neki hogy mit érzek iránta, pedig ő már mondta hogy érez valamit irántam. Ezzel azt szerette volna előhozni hogy én hogy érzek iránta. Szeretett volna hónapfordulózni velem, de én nem tudtam hogy mi az, és nem is mertem megkérdezni tőle, mert már azt hazudtam neki elötte hogy volt régebben is már barátnőm, de ez nem volt igaz, mert ő volt az 1. Csak menőbbnek akartam tűnni elötte. Ezt nem szabadott volna tennem. Úgyhogy problémákat okoztam a kapcsolatunkban, és a távolság is nagy volt szerinte, ezért ő mellettem járt még valaki mással is, aki közelebb lakott hozzá. Ezt én elfogadtam, mert bevallotta. Véget ért a nyár, és mind a ketten új iskolát kezdtünk. Nekem 2 volt bejelölve. Az egyik ugyanabban a városban lett volna ahova ő is járt, a másik egy tőle távoli városban volt. Én a távolabbit választottam, mert információim szerint ott jobb volt a képzés. Nem törődtem a távolsággal, mert már alapból volt. Itt hatalmasat hibáztam és elvágtam a kapcsolatot. Szakított velem. A szakítás után úgy egyeztünk meg, hogy ha megváltoznak a körülmények, akkor újra beszélünk. Amik a következők: Egy beteg családtagom miatt nem mehettem kirándulni sehova. Nem volt jogosítványom, hogy áthidaljam a távolságot. Nem volt elég tapasztalatom a párkapcsolatokban, és éretlen voltam. Még utoljára egyszer buta voltam, egy érzelmi kirohanásomban lehordtam amiért beszélt az exével azon a napon. Akkor azt mondta hogy gyerekes vagyok, és hagyjuk békén egymást. Letiltotta az üzeneteimet, de nem 100%-osan az egész fiókom. A telefonszámát töröltem, nem próbáltam meg felhívni, de biztos azt is letiltotta. Azóta 6 év telt el, és 360 fokot fordult az életem, mostmár én is ki akarok mozdulni, már van jogosítványom, és volt egy évig más barátnőm, szóval tapasztalatom is lett. Most új életet kezdtem, és újra fel akarom venni vele a kapcsolatot, információim szerint most szingli. Csak a kommunikációs vonalak elszakadtak. A rokonaival barátok vagyunk, úgyhogy most húsvétkor találkoztunk. Egy légtérben voltunk ő, a szülei, én és még mások, de akkor nem akartam odamenni hozzá, mert láthatóan nagyon zavarban volt, hogy ott vagyok. A szoba leg távolabbi sarkában ült az anyja mellett, a háta mögött bújkált, hogy ne tudjak a szemébe nézni. Nem is nézett a szemembe, csöndben volt egész végig. amit a mamája is megjegyzett neki. Hogy: "Igen csendben vagy lányom." Sokszor kiment cigizni az anyjával. Mind a ketten cigiztek. Amikor elmentek haza mindenkitől öleléssel köszönt el, tőlem még szóval sem akart, de én köszöntem neki hogy "heló!" Erre mondott egy sziát nagyon magas és ijedt, zavart hangon. 1 héttel később voltam a gyorsétterembe ahol dolgozik, és amikor meglátott engem futásnak eredt hátra és azt mondogatta: "Ne, Ne, Nem, Ne." Mostmár tudom hogy csakis magamat okolhatom amiért elvesztettem, és szeretném a tudtára adni, hogy nem vádolom semmivel, és neki volt igaza, helyesen döntött, mert nekem is szakítanom kellett a másik barátnőmmel, mert túl éretlen és makacs volt. Azt is, hogy megváltoztam, és szeretnék újra beszélni vele. Tudom hogy hol lakik, elmennék hozzá szívesen, hogy szemtől szemben elmondjak neki mindent, ez amúgy sem telefon téma, de nem tudom, hogy fog reagálni rá ha hirtelen megjelenek. A barátaim is fele-fele arányban javasolják csak az ötletet. Tőlük nem akarom elkérni a számát, azt mondják nincs meg nekik. Kérem segítsen, pontosan miért menekül előlem ha valahol összetalálkozunk? Mert azt hiszi vádaskodni akarok, vagy mert egyszerűen úgy megutált hogy a közelségemet sem bírja? Érdemes e foglalkoznom vele, vagy lépjek tovább rajta, ezuttal végleg?

Plecskó Izabella

Tanácsadónk

Kedves Kérdező,

az első szerelem mindenki életében meghatározó, ám nem véletlen, hogy csak igencsak ritkán tart örökké. Mindketten rettentő fiatalok és tapasztalatlanok voltatok, amit pedig szerelemnek éreztetek, inkább csak egy vágyódás, illúzió volt, semmint komoly, érett érzelmek. Az elmúlt évek alatt mindketten sokat változtatok és változhatott a világról, kapcsolatokról alkotott elképzeléseitek is. Minden, ami korábban történt, a jelenkori személyiségeteket szolgált megalapozni, így – ennyi év távlatából főleg – hiba volna azon rágódni, hogy ki és hol hibázott ebben a gyerekszerelemben. Ha ő maga is nyitott lenne az újbóli barátkozásra, ismerkedésre, akkor nem volna ennyire távolságtartó, nem kerülné a beszélgetés lehetőségét. Ha viszont az élet úgy alakítja, hogy legközelebb a családon keresztül találkoztok, semmi kivetnivaló nincs abban, ha a múlt dolgait hátrahagyva, csak a jelenre koncentrálva beszélgetést kezdeményeznél, érdeklődnél a hogyléte felől. Így tudatosíthatod benne, hogy nem a korábbi, rossz végkimenetelű ismeretséget szeretnéd folytatni, hanem kezdetben egy jó ismerősi-haveri viszonyra törekszel. Akár írhatnál neki egy e-mailt is, szigorúan a jelenben maradva, de a direkt találkozást, ha továbbra is elutasító, nem forszíroznám. A válasza, vagy annak hiánya választ fog adni rá, hogy érdemes-e a továbbiakban foglalkozni egymással.