Mikor és mi volt az a pont, amiért belekezdtél az életmódváltásba?
2017 szeptemberében, mikor 92,5 kiló voltam, az egészségügyi állapotom pedig folyamatosan romlott. Gondolok itt hormonproblémákra, és az is felmerült, hogy inzulin-rezisztens lehetek. Nem fogyókúrának indult, sőt akkoriban bevallom őszintén nem is hittem abban, és el sem tudtam képzelni, hogy egyszer újra hatossal fog kezdődni a kilogrammjaim száma. 😀
Nem kezdtem semmilyen divatdiétába, csak megpróbáltam figyelni az ételek minőségére, újra felfedezni a természetes ízeket, így elhagytam a finomított élelmiszereket, cukrot, és teljes kiőrlésű tésztákra, kenyerekre váltottam. Eleinte ez volt az életmódváltásom alappillére, emellett pedig az, hogy 2-4 óránként ettem, eleinte 5x egy nap, aztán ez háromra csökkent.
Nagyon sokszor próbáltam lefogyni azelőtt, és sosem sikerült. Ez a tapasztalat pedig, hogy nem diétaként kezdtem el, hanem az egészségemen szerettem volna javítani sokat segített abban, hogy megértsem, nem divatdiétákat kell követnem, csak odafigyelnem a minőségre és a mennyiségre. Így visszagondolva úgy érzem fogyni sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnánk, csak sokszor mi komplikáljuk túl, vagy nem vagyunk elég türelmesek, vagy nincs bennünk elég akarat, vagy nem hisszük el legbelül, hogy képesek vagyunk rá. Itt nem volt célom, nem volt bennem semmi olyan érzés, hogy most én 2 hét alatt le akarok adni 10 kilót.
De mikor elkezdtem fogyni tapasztalataim által jöttem rá arra, hogyan működik a testem, kísérleteztem melyek azok az ételek, amiket kerülnöm kéne, melyek azok amiket többször kellene fogyasztanom stb.., és így fordult át abba, hogy rendben akkor, én most lefogyok, és életmódot váltok, tehát az egészséges táplálkozást azután sem adom fel, ha lefogytam.
Ez idő alatt ez a tapasztalat mutatott rá arra, hogy nem szabad a motivációra várni. Nyilván sokszor vannak külső tényezők, amik motiválnak minket fogyásra, de fontos, hogy ne csak ezek a külső tényezők befolyásoljanak vagy határozzák meg a fogyásunk. Fontos hogy a motivációt magunkban is megtaláljuk és a külső tényezők már csak rásegítsenek. Én azt tapasztaltam, és folyamatosan mai napig azt tapasztalom, hogy a tett az, ami meghozza a motivációt és az inspirációt. Tehát amikor elkezdjük megvalósítani az elgondolásainkat, büszkék vagyunk magunkra, jól érezzük magunkat ettől, és ez az érzés az, ami folyamatosan motivál minket arra, hogy folytassuk és csináljuk. –
Nálam konkrétan ez a tornánál jön elő. Nagyon szeretném beépíteni a mindennapjaimba, de nagyon nehezen szedem rá magam. Viszont mikor letornázok egy 40 perces saját testsúlyos edzést úgy, hogy ömlik rólam a víz, és azt érzem, hogy meghalok, párhuzamosan előtör belőlem annak az érzése is, hogy wow én erre is képes vagyok? És motivál arra, hogy tovább feszegessem a határaimat, ezenfelül pedig kellemes fáradtság és büszkeség tölt el.
Milyen nehézségek voltak az életmódváltás során – ezekkel hogy küzdöttél meg?
A legnagyobb nehézség számomra szerintem az volt, és még mindig az, hogy ha nagyobb stressz behatás ér, vagy ideges vagyok állandóan ennem „kell”. Rájöttem, hogy lehet finom az is, ami egészséges, így megpróbáltam különböző egészséges snackeket, édességeket, sütiket készíteni, gyümölcsökkel, joghurttal, zabkásával, rágógumival tompítani az édesség utáni sóvárgásom. Az édesség elhagyása eleinte nem okozott gondot, és ez meg is lepett, mivel kiskorom óta édesszájú vagyok. Anyukám mindig azt mondta, ha lenne egy csoki hegy az udvarunkon, apukám állna az egyik oldalán és onnan falatozna belőle én pedig másikon, majd középen találkoznánk.
Bevallom őszintén néha rám tört a vágy, hogy kikanalazzak egy csupor mogyorókrémet, de ilyenkor persze emlékeztettem magam, hogy nem szabad feladnom, emlékeztettem magam miért csinálom, mik a céljaim. És milyen jó, hogy a mogyorókrémnek is van ma már cukormentes és fehérjés alternatívája!!! (Vagy kisírtam magam, vagy beszéltem valakinek arról, hogy most legszívesebben felzabálnám a fél hűtőt, és az érzelmeim megélése, megfogalmazása, és az hogy beszéltem róla segített. Előfordult sajnos, hogy a körmöm rágtam, mert úgy gondoltam még az is jobb annál, mint telefalni magam, mert aztán jött a bűntudat. :D)
Milyen diétás trendet, étkezési szokásokat folytattál?
Nem igazán követtem diétás trendeket. Ötször ettem egy nap,2-4 óránként, reggel és este lassú felszívódású napközben gyors felszívódású ételeket (is). Cukrot és fehérliszteből készült élelmiszereket egyáltalán nem ettem, és próbáltam a zöldségeket is beépíteni az étrendembe. Általában zabkását, teljes kiőrlésű grízt, otthon sült teljes kiőrlésű kenyérből készített szendvicset, tojást készítettem reggelire vagy vacsorára friss zöldségekkel, napközben gyümölcsös barackos fehérjeporral kikevert joghurtot, túrót, tejet, gyümölcsöt-mértékkel fogyasztottam, alkalom adtán protein palacsintát, esetleg sütis ízű Slim fehérjeturmixot, ebédre pedig sült zöldségeket, önmagával sűrített főzelékeket, vörös és fehér húsokat egyaránt, köretként pedig basmati rizst, bulgurt és zöldségeket ettem. Néha édesburgonyát, vagy teljes kiőrlésű tésztákat.
Mikor elkezdtem fogyni, éreztem, hogy a napi 5 étkezés sok ezért ezt háromra, néha 4re csökkentettem. Az, hogy fogytam, egyre jobban motivált arra, hogy még többet fogyjak. A nagytányért kistányérra cseréltem, így becsapva az agyam, hogy hatalmas adagokat eszem, emellett pedig csökkentettem a szénhidrátot, a gyümölcsöket is megválogattam, és leginkább délelőtt fogyasztottam őket.
Sosem sanyargattam magam, és nem éheztem, de megesett, hogy a gyorsabb fogyás érdekében nagyon kevés szénhidrátot ettem, és nem volt elég változatos az étrendem. Én jól éreztem magam, a szervezetem viszont jelzett, hogy többet, vagy változatosabban kéne étkeznem, és hogy az egészségem legyen az első, ne a kilógrammjaim száma. Idővel változtak a szokásaim, van, amit megtartottam, de folyamatosan kísérletezgetek. Azt veszem észre, hogy ami most számomra a legkönnyebben tartható és beépíthető a mindennapjaimba az az IF, tehát az időszakos böjtölés.
Milyen edzésmódszert folytattál, heti hányszor sportoltál?
Az első húsz kiló leadásáig nem sportoltam. Majd mikor egyre motiváltabb lettem, a fogyásom pedig stagnálni kezdett úgy döntöttem fokozatosan beépítem a sportot is az életembe. Napi 20- 25 km szobabiciklizés és 8 km séta volt a rutin, amit később otthon, saját testsúlyos edzésekkel egészítettem ki, 4 nap torna 1 nap pihenővel.
Milyen táplálékkiegészítőket használtál?
Nagyon sokáig semmilyen táplálékkiegészítőt nem szedtem, mivel nem tudtam mit és hogyan kéne ezeket alkalmaznom, a fogyásom pedig anélkül is sikeresnek bizonyult. Néha egy-két fehérjeturmix, protein szelet, de ezeket inkább az édesség utáni sóvárgásom elnyomására használtam, és nem folyamatosan.
Ma már úgy gondolom, hogy fontos a vitaminpótlás, főleg ha diétázunk. Ezen kívül elengedhetetlen, hogy figyeljünk a máj egészségére is. Immunrendszerem erősítésére gyógyteákat iszom, fertőzés betegség esetén gyógynövényekhez, azokból készült olajokhoz- pl. oregánó olajhoz nyúlok először. Jelenleg a spirulina algával kísérletezem, és azt tapasztalom, nagyon sokat segít az emésztésemnél, ezenkívül pedig C, D,B vitamint Omega3-at, krómot, cinket , szelént és magnéziumot fogyasztok, amit hialuronsavas kollagénnel, ha pedig edzek és alacsony szénhidráton vagyok BCAA-val és Acetyl L carnitinnel egészítek ki.
Energiaszintem növelésére, a pajzsmirigyem támogatására, és a stressz kezelésre kísérleteztem tirozin-fenilalanin kombóval, ezt viszont már abba hagytam. 😀
Hol találkoztál a Peak-el, használtad-e a termékeit?
Mikor egyre érdekeltebb lettem a témában, és szerettem volna bővíteni a tudásom az életmódváltás, és egészséges életmóddal kapcsolatban, véletlenül találtam rá a Peak blogjára, ahol nagyon hasznos cikkeket és recepteket találtam. Emellett folyamatosan az instagram dobálta fel a hirdetéseket. Átböngésztem a termékeket is, és akadt is egy pár, ami kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet, mint például a mákkrém, különböző vajak vagy a pudingok…
Általában akkor szeretek ilyen termékbe invesztálni, és ilyen termékeket fogyasztani, mikor tudom, hogy a táplálkozásom és a sport teljesítményem is 100%os. Most az utolsó szemeszter befejezése után, „nekiülök” és ledolgozom magamról a maradék felesleget is, és akkor megjutalmazom magam ilyen egészséges finomságokkal.
A szociális környezet hogyan viszonyult az életmódváltáshoz?
Nagyon fura érzés volt azt látni, hogy felkeltettem azoknak a férfiaknak az érdeklődését, és kezdtek nekem udvarolni, akikről régen azt gondoltam volna, hogy még csak szóba se állnának velem, ez pedig nagyon sokat segített az önbizalmam visszanyerésében és abban, hogy megtanuljam elfogadni, és szeretni önmagam. 🙂
Milyen mérhető testi/fizikális változás volt? (testsúly, centik – egészségügyi adatok is, ha voltak?)
42-44, xl-es méretről 36-38 S/M- es méretre, 92,5 kilóról 57-62 kg-ra csökkentem. 8 év után elhagytam a fogamzásgátló tablettát, és már egy éve lassan, hogy pontos, és rendszeres menstruációm van, ami azelőtt sosem.
Miben változott az életed – lelkileg/szociálisan?
Sokkal magabiztosabb lettem, és megnőtt az önbizalmam, ami az egész kisugárzásomra pozitív hatással volt. Szociálisan is rengeteget változott az életem. Mikor túlsúlyos voltam senki nem mosolygott rám, senki sem vett észre. – pedig elég nagy darab voltam 😀 – Senki nem nyitott nekem ajtót, senki sem akart megismerni, senki sem volt velem ennyire kedves.
Igazán furcsa volt ezeket eleinte megszokni és megtapasztalni, de jó érzéssel töltött el, s egyben szomorú is, hogy ennyire számít a külsőség. Ezért is döntöttem úgy, miután lefogytam, hogy megpróbálok segíteni azokon az embereken, akik hasonló cipőben járnak, mint én akkor, és meg van bennük a kellő akarat ahhoz, hogy ezt meg is valósítsák. Úgy gondolom ehhez az első lépés lehet az, hogy elmesélem nekik (is) a történetem. 🙂
Ha Neked is van sikersztorid a Peak segítségével, akkor várjuk a Te jelentkezésedet is a [email protected] címre! Motiválj másokat Te is, részletek ITT!
Kitti eljött a Peakbe, és nemcsak a történetét mesélte el, hanem azt is, Te hogyan változtathatod meg az életed – és MIBEN VÁLTOZIK meg az életed, ha ráállsz az egészséges, diétás útra. 🙂