Van amikor a PÁROD, óriási segítségedre lehet ebben: hogy VÁLTOZTASS!
Mit tegyünk, ha le kell fogyni és megküzdeni az evészavarral, ha a pár mindkét tagja túlsúlyos
Valóban könnyebb együtt?
Elsőre talán azt a választ adod, hogy könnyebb, mert nem kell kétfélét főzni, és amíg mindketten jól motiváltak, addig közösen edzhetnek, közös programokat szervezhetnek. Összességében mégis nehéz, ha mindketten túlsúlyosak, mert ha az egyikből elfogy a lendület, akkor visszahúzhatja a másikat is, közösen feloldozást adnak egymásnak „ez az egy falat nem számít” címszóval.
És bizony, jól sejted, a visszahízás is többnyire egyszerre történik.
DE egységben az erő!
A bajnokok programban nagyon sok férj-feleség párral dolgozom. Amikor párok vannak a programban, én külön beszámolókat kérek azokról az érzésekről és nehézségekről, amiket nem lát a másikuk.
Ekkor tisztázzuk, hogyan támogassa az egyik a másikukat, és ne megmenteni akarják egymást, hanem maradjon meg közöttük az egyenrangú viszony. A személyenkénti beszámoló, egy külső szem, azaz megfigyelő pozícióba juttat.

Hogyan lehet segíteni mindkettőjüknek?
- Hangsúly a figyelmen, közös célon, kihívásokon, sikereken, együttes élményeken legyen, és tudatosítsuk magunkban, hogy a társnak ilyenkor megerősítésre, rendszerességre, intimitásra van szüksége.
- A figyelem nem azt jelenti, hogy állandóan a diétára, edzésre kellene irányulni a beszélgetéseknek, sőt! Ellenkezőleg.
- A másik belső igényeit kell kielégíteni.
- Evészavar esetén fokozottan igaz ez. Ha TE társként eldugod a hízlaló ételeket, és diétás verzióval eteted, vagy anorexia nervosaban szenvedő párodat elviszed étterembe, azzal egyértelműen ártasz.
Mindenki magáért tartozik felelősséggel. És amit magért tesz, arra büszke lesz.
Dr. Kurucz Péter agysebész bajnokom így fogalmazta meg felesége, Dr. Molnár Gyöngyvér átalakulását.
„Gyöngyvér változását látni, számomra elképesztő volt. Nagyon hosszú utat járt be idáig, amit mellette követtem végig, a kezdeti mélyrepüléstől a mostani tündöklésig.
Néha egy-egy eredménytelen, rövid életű fellángolás persze történt, úgy étrend, mint sport terén, de érzékelhető változást semmi nem hozott. Nem véletlenül.
Az út legvége endokrinológushoz vezetett, de révén, hogy az inzulinrezisztencia -PCOS modern szemlélete egy még nem általánosan, széles körben elfogadott diagnosztikai/kezelési protokollt jelent, a nem túl szerencsés öngyógyításnál kötöttünk ki gyógyszerhalmokkal a lakásunk minden szegletében.
Eközben még volt egy szerencsére szövődménymentes terhesség, majd egy Magyarországon elszenvedett sürgősségi vakbélműtéttel a szervezete megkapta a végső pofont, ami már tényleg drasztikus változtatásokat követelt.
Így jutott el Hozzád, úgy gondolom, hogy az utolsó órákban, ahonnan még volt visszaút.”
Gyöngyvér magához méltó alapossággal és elszántsággal vetette bele magát a programba
Az elején még számára olyan fontos mínusz kilók -az eltelt hónapok alatt – lassan peregtek le, de egy ennél sokkal fontosabb változás is bekövetkezett, aminek a részemről a legjobban örülök:
“Hirtelen már nem a mérleg mutatója lett a legfontosabb. Hanem maga a sport, a napi szinten végzett edzések, és ennek már említett minden pozitív hozadéka, ami az egész kis családunk mindennapjait alapvetően befolyásolta.”
Tehát igen is, és nem is a feltett kérdésre a válasz. Van olyan oldala az életmódváltásnak, amit megkönnyít az, hogy szintén velünk változik a társunk, de Pétert idézve mindenkinek magának kell belevetnie magát a változásba.
Legyetek bajnokok a mindennapokban!


