-+=

Olvasási idő: 2 perc

A féltékenység egy általános érzés. Nem csak a párkapcsolatokban jelenik meg, hanem már gyermekkorunktól kezdve ott van bennünk. Hol erősebben, hol gyengébben jön ki. De mindenféleképpen érezteti a hatását. Amint felnőtté váltunk és a „te miért kaptál nagyobb csokit” érzésen túl vagyunk, előkerülhet, a te miért találtál ilyen kedves, okos, aranyos, gazdag, stb… pasit?

Féltékenység barátnők között

Tehát most nem arról a féltékenységről szeretnék írni, ami egy párkapcsolatban lehet férfi és nő között, hanem sokkal inkább arról, ami két nő között zajlik le főleg erősen közelítve a harmadik X felé.
Egy nagyon öreg és bölcs családtagom mondta, hogy szerinte nem létezik igaz barátság nő és nő között. Ezt a mondatot azért ritkán halljuk ebben a kontextusban, azonban mégis lehet benne némi igazság. Hogy mire is a legféltékenyebbek a nők, ha egy másik nőről van szó. Hát nyílván a külsejére, hogy ő szebb, nagyobbak a mellei, feszesebb a feneke. Sőt talán az egyik nagy kedvencem, hogy egyes nők azért féltékenyek a másikra, mert ő annyi csokit ehet, amennyit akar, mégsem hízik meg.

Vetélkedés sok esetben hasznos is lehet, hiszen ezzel el tudunk határolódni másoktól, méghozzá úgy, hogy magunkat mérjük a másik személyhez, ezáltal fejlődik és egészséges marad az önképünk és a személyiségünk. Abban az esetben, ha már ez kórossá válik, akkor sajnos hosszútávon teljes személyiségvesztéshez vezethet.
Az irigység és a rivalizálás hátterében sokszor állhat valamilyen gyermekkori hiányérzet, vagy túlzott elkényeztetés. Az érzés, hogy nem kaphatunk meg mindent azonnal, még jobban felerősítheti ezt a kínzó érzetet. A féltékenység azonban onnan ered, hogy én nem vagyok valaki számára az egyedüli, az imádott személy. A múltban történt esetleges sérüléseink határozzák meg, hogy milyen mértékben és formában jelentkezik nálunk a zöldszemű szörny.

33,5% OFF mindenre a Peakshopban! Kezd az ÚJ évet, még egészségesebben, a Peakkel!

Féltékenység és önbizalomhiány

Felnőttkori féltékenységünk, ahogy már említettük, a magunkba vetett hitetlenségünk és a nem vagyok elég jó érzete generálja. Azért, hogy ezen tudjunk változtatni érdemes megnézni, hogy mi történt a múltban és az hogyan befolyásolja a jövőnket.

„Az általános iskolában volt egy barátnőm. Ő volt az ügyesebb, az okosabb. Neki volt előbb barátja, ő csókolózott először. Sokáig nem gondoltam, hogy ez valaha is hatással lehet az életemre. Aztán valamikor 23 éves koromban kezdtem észrevenni, hogy az addig szilárd önbizalmam kezdett megingani és mindenkiben vetélytársat láttam. Undok és gonoszkodó lettem mindenkivel, aki szerintem egy kicsit is jobb volt bármibe, mint én. Jó pár évbe telt, míg egy pszichológus segítségével kibogoztuk, hogy mi az ok és hogyan is tudom ezt kezelni. Most már újra teljes életem van és megtanultam, hogy mindenki jó valamiben, és főleg azt, hogy mindenki más, nincs értele hasonlítgatni.” – Zsófia, 29, közgazdász.

Egy gyötrő féltékenység a legjobb baráti kapcsolatokat is tönkreteheti, pedig egy jó barátnő a legnagyobb kincs. Ha tartósan szeretnénk ezt a problémát megoldani, akkor érdemes az irigyelt személlyel egy afféle „mi” érzést létrehozni és a közös dolgainkat együtt létrehozni, úgy, hogy mindenkinek meglegyen a szerepe, ezáltal átélhetjük, hogy a különbséget milyen konstruktívan táplálják az önbecsülésünket.