-+=
Olvasási idő: 5 perc

Miért vágytam életem első verseny felkészülésére jobban, mint egy csillogó éremre vagy sikerre a színpadon?

Mert éreztem, hogy számomra maga az út, ami odavezet sokkal fontosabb tapasztalat lesz.

Úgy érzem sok nő és fiatal lány nevében beszélek, amikor őszintén azt mondom, hogy életünk egyes szakaszait, a megfelelési vágy nyomasztó ereje ural.

Annyira szeretnénk érezni, hogy értékesnek és különlegesnek látnak minket a szeretteink, a barátaink, az a Nagyon Nagy Ő, de egy magányosabb időszakban akár az idegenek is a közösségi portálokon, hogy lehet, észre sem vesszük, de számtalanszor tűzünk ki célokat mindössze azért, hogy mások elvárásainak és a minket körülvevő világ szabályainak megfeleljünk.

Lehet itt most szó egy jó jegy, egy diploma vagy más végzettség megszerzéséről, karrierválasztásról, de akár diétáról is. A legfurcsább számomra az volt, amikor először észleltem, hogy rendkívüli önmeggyőző képességemmel még el is hitettem magammal, hogy ezek mind az én céljaim.

De ma úgy érzem, hogy az igazi célt nem én tűzöm ki majd űzöm és hajtom, hanem a cél választ engem és akkor is hív, ha mások nem támogatnak ebben.

Nem tudom pontosan, hogy egy fitnesz verseny felkészülésre mi készteti a többi versenyzőt, de bizonyára sokan azért kezdik el, hogy a legjobbak, legcsinosabbak legyenek és megnyerjék. Ezzel csak akkor van probléma, ha mindezt másokhoz képest szeretnénk elérni.

Én nem erre vágytam, önmagam legjobb formáját szerettem volna megtapasztalni és mindössze egyetlen akaratos kis lényt legyőzni, Önmagamat. 

Évek óta edzem, előbb rúdon majd konditeremben, emellett pedig az emberi fejlődés iránti vágyam kamaszkorom óta lángol. Imádok tanulni és biztos vagyok benne, hogy az évek előre haladásával, nem feltétlenül leépülünk, hanem belső vágyainktól függően, saját akadályainkat legyőzve, kortól függetlenül fejlődhetünk és akár vissza is fiatalodhatunk.

Ezért is próbálok mindig új információt gyűjteni mindenről, ami ezt elősegítheti. Ma már tudom, hogy a táplálkozás, a mozgás, a táplálék kiegészítők okos megválasztása nem csak a testünknek jó, szorosan kapcsolódik általános közérzetünkhöz és agyunk megfelelő működéséhez egyaránt. Ezek jólléte nélkül pedig nehéz lenne fejlődni, tisztán gondolkodni és nyugalmat találni önmagunkban.

Mikorra megkezdtem a versenyfelkészülést, már tisztán láttam a párhuzamot a 12 hét és az emberi átalakulás között. Tudatosan gyűjtöttem össze a táplálék kiegészítőket, terveztem meg a napjaimat és bízva, hogy a sors is segít, útnak indultam az én benső hegyemen.

30% OFF mindenre a Peak Karácsonyi vásárban! Vigyél egészséges dolgokat Karácsonyi Ajándékba, az egész Családodnak!

Mivel a cél hívott, az akarat és a vágy megvolt, már csak egy csoda pakkot kellett összeállítanom. És sikerült! Volt benne életmentő ital (BCAA+Glutamin), ami sokszor inkább már varázsporként hatott, különösen a koncentrációmra. Incsi fincsi fehérjepor, ami hidd el nekem, a diéta vége felé már a napi megérdemelt mennyei manna.

És ezen túl sok kiegészítő segített…:)

A heti öt kardiót éhgyomorra, ami nekem gyaloglás volt hegymenetben, összekötöttem azzal, hogy előadásokat hallgattam a telefonomról, amik az emberi fejlődésről, a célok eléréséről, a gátak lebontásáról szóltak, ezek motiváltak minden nap. Fáradt voltam, de odabenn nagyon békés.

A súlyzós edzéseimen próbáltam minél többször elképzelni az izom csoportot, ahogy fejlődik és erősödik a diéta ellenére. Napközben pedig vizualizációs technikákat alkalmaztam, hogy el tudjam magam képzelni a színpadon igazi nőként. Talán ez volt számomra a legnehezebb, csodásnak látni önmagam és ezzel biztos nem vagyok egyedül.

Volt még egy nagyon fontos dolog, amit elhatároztam: nem fogok panaszkodni és nem teszem pokollá a szeretteim életét csak azért, mert nekem annyira nehéz. Saját döntésem volt, hogy ebbe belekezdek, nem nyerni akartam, hanem fejlődni és ez csak úgy működik, ha nem taposom el a szeretteim közben.

Így az egyik legfontosabb cél minden nap az volt, hogy a diéta, az edzések és a munka mellett ne kínozzam őket és ne várjam el, hogy ők hozzanak áldozatot az én céljaimért.

Az utolsó 3 héten már valami öntudatlan belső erő vitt tovább, mert a kevés táplálék a sok-sok kardió mellett már esélyt sem kapott arra, hogy ezt a feladatot betöltse. Szerintem ekkor született meg bennem a Super-wonderwoman vagy visszaemlékezve, ahogy esténként kúsztam haza a teremből, a catwoman is.

Mint megtapasztaltam, a kardió és a meditáció is lehetséges együtt, vagyis nyitott szemmel meditálni és csukott szemmel gyalogolni, tiszta szívemből mondom. Furcsa állapot ez és mégis mennyei.

Ezekben a hetekben egy különleges tudatállapotban voltam, rengeteg probléma olyan távolinak tűnt, ami korábban nyomasztotta a lelkem. Sok szénhidráttal könnyű beszállni az emberi harcokba és mások energiáival csatázni. De üres szénhidrát raktárakkal ez megszűnik létezni ezekben a hetekben…

Bár mindenki másképp éli meg, én a barátságos zombi voltam, kevés, de békés mosollyal és inkább sírósan, mint harapósan. Viszont, ha félreteszed a panaszokat, hisz te választottad ezt az utat, egy új világ nyílik meg előtted és benned.

Eltávolodsz a gondoktól hisz nincs erőd, energiád pörögni az emberi játszmákban. Szénhidrát megvonásban valahogy értelmetlennek tűnik vitázni, ha pedig nem akarod a környezeted bántani, hisz értük is és nem ellenük tűzted ki a célod, akkor önmagadban kell megtalálnod egy egyensúlyt.

A 12 hét arra is csodás lehetőséget kínált nekem, hogy néhány ételallergiámról megbizonyosodjak, és jobban megértsem, hogy az én szervezetem mit és hogyan emészt meg, hisz ez idő alatt a fő allergén anyagok szépen száműzetésbe kerültek egy időre. A tejtermékek, a tojás, a lisztfélék és a cukor. Így most, a verseny után, sokkal magabiztosabban, önmagamra szabva tudom kialakítani és megújítani a táplálkozásomat.

Azt hiszem én megtaláltam, amit kerestem, egy új lényt fedeztem fel magamban. Így a verseny már tényleg ünneplés volt. Két 4. helyezést sikerült elérnem, és boldog vagyok azért, amit maga az út adott.

Hogy szeretném e végigjárni újra? Igen, mert jobb embert formált belőlem, de ha a sors más kapukat nyit meg esetleg, azt is elfogadom.

Ha szeretnéd megmászni a belső Himalájádat és megtanulni az itt és most-ban élni, kitartóbbá és kicsit alázatosabbá válni, akkor feltétlenül próbálj meg egy versenydiétát. Azonban, ha valójában külső megerősítést keresel, hogy te vagy a legcsinosabb és abban bízol, hogy az a néhány perc csillogás a színpadon meggyógyítja a lelked, akkor kérlek, ne tedd, csalódást fog okozni mindez és lehet, még kritikusabbá tesz önmagaddal szemben.

Az út nehéz, kiszolgáltatottá tesz sok-sok ponton, és ha önértékelési problémáid vannak, lehet, még bizonytalanabbá válsz, és csak fokozódik ez az érzés. Most nagyon örülök, hogy nem fiatalabban és nem más indíttatásból kezdtem neki.

Szívből mondom, hogy nem javasolnám a versenyt olyan hölgyeknek, akik csak azért teszik, hogy szebbnek lássák őket az emberek és végképp nem javasolnám azoknak a fiatal lányoknak, akikben még nem alakult ki egy egészséges vagy az átlagnál egészségesebb énkép.

Ha mégis belevágsz, győződj meg kérlek róla, hogy van támogató csapatod, legalább egy tapasztalt, versenyeket megélt edző személyében, aki ugyanakkor jó ember és neked akar segíteni, nem pedig téged feláldozni, az ő céljaiért és legyen még egy igaz barátod, aki tényleg bátorít majd, ha szükség lesz rá! Én ebben is nagyon szerencsés voltam mind az edzőmmel, a párommal, édesanyámmal és barátaimmal is.

Lehetne ez inkább egy spirituális út, egy emberi átalakulás ösvénye, a testi-lelki megtisztuláshoz, aminek talán a legkülönlegesebb ünnep napja maga a verseny.

Versenyzős-lelkizős cikk még ITT!

versenydiéta

versenydiéta lelki oldala

Vidd el a BOMBABIZTOS és CUKORMENTES bejgli receptet - amit a Peak CUKRÁSZA készített.