Kitartás, állóképesség és hihetetlen teljesítmény. Ezek a tulajdonságok jellemzik a triatlonista embereket. Mindig elképedve nézem, hogy bizonyos versenyeken milyen óriási teljesítményt nyújtanak a versenyzők. Élsport, versenyek, felkészülés – hát less bele picit ebbe a világba!
Elcsíptem neked az egyik legjobb barátnőmet Nagy Katalint, aki aktív versenyző. Meghívlak egy csajos beszélgetésre a versenyzés világáról. Mehetünk?
Mióta sportolsz?
Egészen kiskoromtól volt a sport, az életem szerves része. Szerintem úgy kezdtem, mint a legtöbb gyerek. Úszás, művészi torna, majd egy véletlen folytán megismerkedtem az ökölvívás világával, és onnan nem volt visszaút. Sok-sok kemény év következett, aminek egy percét sem bántam meg, mert ez rengeteg mindenre megtanított. Érdekes, mert amikor bunyóztam, nem szerettem futni, majd amikor abbahagytam a versenyzést, nem voltam már válogatott kerettag, egyre többet futottam, egyre jobban élveztem. Kiegészítésnek jógázni kezdtem, már-már mániákus szinten, aztán egyszer csak jött a triatlon.
Mi vezetett a versenyzés világába?
Ökölvívóként egyértelmű volt, hogy versenyezni fogok/akarok, így percig sem volt kérdés, hogy futásban, majd triatlonban is rajtvonalhoz álljak.
Szeretem a kihívásokat, egy-egy verseny olyan számomra, mint egy ajándék.
Miért pont a triatlont választottad?
Egy barátom elhívott egy versenyre, ahol szükség volt egy futóra, egy váltóba. Ez volt a Nagyatádi Ironman verseny, a hazai triatlon egyik Mekkája. Számomra ez volt maga: a meglátni és megszeretni villámcsapás.
A kezdetekkor túlzásba is vittem az edzéseket, hiszen nulla kerékpár edzésmúlttal kezdtem el sokat, és gyorsan tekerni. A kapkodásom árát, az élet megfizettette: a pofont egy kialakuló gerincsérv formájában kaptam. Így beláttam, hogy ezt a sportot is meg kell tanulnom, teljesen az alapoktól.
A páromnak köszönhetem azt, – aki egyben az edzőm is – hogy megerősített a döntésemben.
Egyébként a triatlon egy fantasztikus sport, hihetetlen akaraterőt és kitartást igényel, elvégre három sportban kell helytállnod és megmutatnod mire vagy képes. Kilogisztikázni, felépíteni az edzéseket, bizony munkás. Csak ajánlani tudom pl. azoknak a szülőknek, akik sportot keresnek a gyerekeknek.
Hogyan készülsz fel egy versenyre testileg és lelkileg?
Én elég parázós versenyző vagyok, igazi gyomorideges, miközben kattog az agyam állandóan. Régen mindig pörögtem verseny előtt, mára ez csitult. Szeretek egyedül lenni, nem beszélni róla, aznap, a rajt előtt már nem bandázni, magamra figyelni. Elképzelem milyen érzés lesz tekerni/futni, mit érezhetek majd közben. Így ez sután hangzik, de működik.
Mindig a párom segítő terelgetése teszi fel az I-re a pontot. Nélküle nem működöm, legalábbis nem teljesen. Mindenben számíthatok rá, az élet bármely területén. Azóta sikerülnek jobban a versenyeim, amióta Ő lett az edzőm is. Egyensúlyban vagyok mellette.
Miben más ilyenkor az étkezésed?
Nem tér el nagyon, mert egyébként is nagyon figyelek az étkezésre. Már nagyon régen ÉLETMÓDOT váltottam. Nem hiszek a fogyókúrákban. Ebben nagy segítségemre vagy Te barátnőm (Pataki Reni, a szerző), más véleményére nem igen adok, na jó, kivéve kivéve a páromat. 🙂
A szénhidrát bevitelt emelem meg a verseny előtt 2-3 nappal, de aznap már nem tömöm tele magam vele. Nekem ez vált be. Mivel nagyon érzékeny a gyomrom, ilyenkor még jobban figyelek arra, hogy semmi intoleráns kaja ne kerüljön a szervezetembe. A folyadékot, ha lehet még jobban megemelem. Általánosságban tudom tanácsolni az olvasóknak, hogy tényleg megéri teljesen más alapokra helyezni az étkezést.
A testünk sokkal többre képes tiszta üzemanyagokkal!
Milyen táplálékkiegészítőket használsz?
Fú, most nem sok mindent mert frissen kiderült allergiáim miatt még keresem az igazit. Vitaminokat mindig szedek (B és C vitamin, kiemelten fontos ) és hónapok óta újra keresem a megfelelő fehérjét, ami nem készíti ki a gyomrom. (épp ma kaptam egy Peak-es Paleo fehérje ajánlást, úgyhogy be is szerzem a napokban). Illetve még vasat szedek.
Régen étkezési zavaraim voltak, és ezért kiemelten figyelek a tápanyagok és a vitaminok bevitelére.
Mesélj egy versenyről! Mi motivál, amíg eljutsz a célig?
Pont jókor kérdezed, mert szombaton volt egy számomra igen fontos kerékpár verseny Velencén. A párom végül nem tudott eljönni velem, mert dolgoznia kellett. Teljesen szétestem, hisztiztem, úgy viselkedtem mint egy kis fruska.
Semmi kedvem nem volt, szétesett az egész addigi fejben összerakott taktikám a versenyre. Aztán pénteken szépen elszállt a mérgem. Az izgalom keveredett a csalódottság érzésével, ilyenkor minden külső ingert 100-szoros erővel érzek 😀
Szombaton reggel orkán,40-50 km/h-s szél fogadott a versenyen, sőt átneveztek a rövid távra, olyan erős lányok, akikről azt hittem hosszún fognak versenyezni. Így plusz 1-2-3 ember versenyzett velem.
De kihívásnak tekintettem az új helyzetet, és vérszemet kaptam. Borzasztóan nehéz verseny volt, az motivált, hogy tudtam, meglesz a célidő és, hogy a páromat utána rögtön felhívhatom. Habár a lelkem mélyén tudtam, hogy kevés esély van rá, hogy most dobogós lehetek, mégis úgy mentem, mint akinek nincs holnap. Megérte.
Mik a jövőbeli terveid, mi a célod?
Az hozzátartozik a dolgokhoz, hogy úgy döntöttem, abbahagyom a triatlont, és kizárólag a bringa és futóversenyekre fogok fókuszálni. A triatlon valószínűleg tényleg nem fog visszatérni az életembe, maximum még egy augusztusi verseny erejéig, mert ott szeretnék dobogós lenni végre 🙂
Ez a nagy álmom. 🙂
Egyébként terepfutó és kerékpáros versenyeken fogok indulni, de valószínű, hogy jövőre már csak kerékpáros sportoló leszek. Jó bringás szeretnék lenni, a lehetőségekhez képest erős, amatőr versenyző.
Mennyire nehéz nőként ebben a sportágban?
Szerintem abszolút rendben van ez a kérdés. Nincsenek már ellentétek a férfi sportolókkal, vagy feszkó, hogy nő vagy. Sok pasi simán hívja a csajt edzeni, és dicséri őt, hogy milyen erős. Elég jó egyenjogúságot lehetett szerintem „kivívni”. Nyilván még mindig vannak „férfiak”, akik valahogy egyéni sértettséget éreznek amiatt, hogy ha például egy nő leelőzi őket, de úgy gondolom, ezekkel a palikkal nem éri meg foglalkozni. (kacag)
Köszönjük és további sok sikert és dobogós helyet kívánunk neked !
Pataki Renáta
Szerző: Pataki Renáta
(Megjegyzés: Reni egyszer csak úgy döntött, hogy reagálva az őt érő ingerekre, megírja, hogy Ő hogyan éli meg az egészséges életmóddal kapcsolatos változtatásokat és élményeket, és ezeket nekem is elküldi.
Írásaival másoknak akar segíteni, és én üdvözlöm Reni törekvéseit. Olvasd szeretettel szívből jövő üzeneteit. Köszönjük Reni!)
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások a "Triatlon interjú igazi csajoknak! (Reni írása)" című cikkhezNagyon tetszett ez az interjú!!Hasznos és mindig érthetően fogalmaz.
Mindig várom Reni újabb és újabb cikkjeit,témaköreit.
Szerintem nagyon sok „nőitársam” is így van vele
Wow nagyon érdekes interjú, inspiráló ! Sok sikert kívánok neked Katalin! 🙂