Május 6-án, vasárnap egy nem mindennapi versenyen, a Bodysport Kupán vettem részt az Angyalföldi Sportközpontban – életemben először, nézőként. Élményeimet-érzéseimet és a megélt pillanatokat olvashatjátok.
Még nem volt egészen reggel 8, már hosszú sorok kígyóztak a regisztrációs pultnál és türelmesen várta mindenki, hogy sorra kerüljön. Tapintható volt a feszültség, laza izgalom és masszív izomszag érződött.
Az első pillanatban, ahogy beléptem a terembe, elkapott az izgalom: vajon itt most mi lesz? Komfortzónán kívüli élmény volt egy olyan rendezvényen megjelenni, ami össze sem hasonlítható mondjuk egy terem házi versenyével, ahol sok az ismerős arc. Kellett egy pár perc, mire felmértem a terepet és otthonosan mozogtam a placcon, aztán egyre inkább oldódott a hangulat.
A színpad mellett és a terem minden zegzugában táboroztak a kisebb csapatok, családok: volt, aki éppen a dobozolt kaját eszegette, volt, aki a várakozást chateléssel ütötte el, mások vártak éppen a barnításra vagy a sminkre és megint mások takaróba bújva pihengettek, várva a verseny kezdetét.
> Peak-tipp! A fitnesz modellek kemény diétáját a Peak életmentő csomagja segítette! BCAA és glutamin az a két aminosav, ami segít abban, hogy a déta „mellékhatásait” kiküszöböld! Azaz, használatával megmarad a nőies, formás izomzatod, nem lassul az anyagcsere, feltölt és energizál a kalóriamegvonás ellenére is! Életmentő tényleg, ugye? 🙂
A versenyre azért jöttem, mert űzött a kíváncsiság:
– Ezek az emberek valójában „gépek”?
– Hogy képesek egy ilyen időszakot végigcsinálni?
– Mi a titkuk?
– Megéri egyáltalán?
– Mit tesznek akkor, amikor majdnem feladják?
– És amikor fellázad a testük vagy a szellemük a túlzott kontrolltól?
– Hogyan szervezik a sport mellé az életüket?
Többek között ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat, így megszólítottam egy pár versenyző hölgytársamat: Füredi Reginát, Harasztia Lívia Amandát és Elblinger Áprilkát.
Peak: Milyen motivációkkal érkeztetek a versenyre? Először álltok színpadra?
Füredi Regina: Személyi edzőként dolgozom már 4-5 éve, így szeretném magam megmérettetni ezen a versenyen, először vagyok itt. Salamon Dia készített fel, mindent megpróbálok beleadni a színpadon, aztán meglátjuk, hogy sikerül!
Lívi: Kezdetben „csak” fogyni akartam, aztán az életem részévé vált az edzés. Olyan jó volt a csapat, hogy adódott a lehetőség, hogy kipróbáljam magam a versenyzésben. Ez volt 3 éve, akkor együtt kezdtünk Áprilkával.
Áprilka: Így van, már 3 éve együtt versenyzünk, Szakács Sanyi „szárnyai alatt”. Mondjuk én ezt is tanulom: személyi edző képzésen vagyok, így úgy érzem, akkor lehetek igazán hiteles a vendégeim számára, ha bizonyítottam és ez az a verseny, ahol lehet!
Peak: Mi volt a legnagyobb kihívás számotokra a versenyfelkészülés alatt?
Áprilka: A napi „kötelező” kardió! Unalmas, monoton… egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni. Aztán összebeszéltünk Lívivel és együtt könnyebben elcsaptuk az időt a lépcsőzőgépen. Futás közben pedig hangolódtunk a versenyre: pózolásokról néztünk videókat a Youtube-on.
Lívi: Nehéz volt a felkészülés, de egyszerűen annyira jó a csapat, hogy könnyen átlendülünk a nehezebb pillanatokon is. Ha látod a munkád eredményét, az sok mindenre megtanít. És közben életre szóló kapcsolatok születnek: kicsit olyanok vagyunk, mint egy igazi, nagy család!
Regina: Számomra az utolsó 4 nap volt a legnehezebb: 0 szénhidráttal túlélni az egész napot. Hosszú volt, kemény volt, de megcsináltuk! Az édességbevitelt is a készülés alatt már csak a finom fehérjepor adta!
Peak: Mit vártok a versenytől?
Lívi: Szeretnék minél több mindent elérni ebben a sportban, és hogy minél többen ismerjék a nevem a szakmában.
Áprilka: Az én fő célom, hogy elsősorban magamnak bizonyítsak. Maga a verseny is egy óriási élmény! Annyira megszerettem, hogy egyszerűen nem tudom abbahagyni!
Peak: Hogyan teremtitek meg az egyensúlyt a magánélet és a sport között?
Regina.: Erről szól az egész életem, nem nagyon kell mit szervezni… 🙂
Lívi: Szerencsém van, mert bár a szüleim külföldön vannak, mindenben támogatnak engem. Az ismerőseimtől is csupa jó visszajelzést kaptam. Annyi előnyöm van, hogy még tanulok, így több a szabadidőm, könnyebben szervezem magam a sportos elfoglaltságaim köré.
Áprilka: Nálam ez nehezen megy. Bár az egyetemen is ezt tanulom, a családomnak és a páromnak nem mindig tetszik, ha valamilyen családi esemény van, és én éppen versenyzek, vagy arra készülök, így nem tudok velük lenni.
Peak: És hogyan birkóztál meg velük?
Áprilka: Megértették,hogy ez mennyire fontos nekem, és elfogadták, hogy a versenyidőszak alatt kevesebb családi programon tudok részt venni…
Peak: Milyen tippet tudnátok adni azoknak, akiknek hasonló versenyambícióik vannak?
Regina: Ha valakinek van egy álma, akkor csinálja, tegyen érte!
Áprilka: Próbálja ki magát, keressen egy jó edzőt! Kell a szakmai tudás, főleg a diétában. Óriási erőt tud adni, ha végigcsinálsz egy ilyen felkészülési időszakot, szóval mindenképpen megéri.
Lívi: Hát bizony elég nagy akaraterő kell hozzá, de hatalmas élmény már maga az odavezető út is. Minden kis dolog fontos és számít, még a víz is!
Áprilka: Így van, az utolsó hetekben az ásványvizek sótartalmát is figyelnünk kellett a formaidőzítés miatt. Viccesen hangzik, hogy még egy korty vizet is figyelnünk kell, de az ördög a részletekben rejlik!
Peak: Köszönöm az interjút!
Ami számomra kiderült a lányokkal való beszélgetés során, az az, hogy nem lehetetlen elérni ezeket a célokat. (Természetesen nem kell mindenkinek fitneszmodellnek lennie, de egy fogyásnál, hízásnál, életmódváltásnál is van egy folyamat, egy kontroll, ami nélkül nem jön az eredmény.)
Biztosan hallottátok a mondást, mi szerint „a sikernek nem titka, hanem ára van!” Hát, aki itt színpadra áll, az hajlandó volt megfizetni az árat, hogy végül ott állhassanak büszkén, nyugtázva, hogy 100%-ig beleadtak mindent, hogy a legjobb önmagukká váljanak!
Megdöbbentő volt, hogy ide nem nyerni jönnek a versenyzők, mivel mindenki nyert már azzal, hogy megjelent: végigjártak egy olyan utat, ahol a saját démonaikkal is meg kellett küzdeniük, ezáltal többé váltak testben-lélekben egyaránt.
Hogy irigy voltam-e? Talán egy kicsit. A pszichológiában azt mondják, akkor vagyunk irigyek, ha valaki másnak sikerül valami, amit mi is szeretnénk elérni. Eddig nem terveztem ilyen utakra lépni, de most nagy kedvet kaptam hozzá. Nem, nem a színpad miatt. A csillogó szemük és belső erejük miatt, amit lelőhetetlenül sugároznak magukból.
Nagyon motiváló volt számomra, hogy szembesültem azzal a ténnyel, hogy ebben a sportban „nincs szerencse”: mindenki ugyanúgy bejárja a színpadhoz vezető utat, kívül-belül. Nincs rövidebb út, nincs kiskapu. Csakis maximális elkötelezettség a cél iránt!
> Peak-tipp! Ha szeretnél Te is belevágni egy új, formásabb életbe kezd ezzel! A vacsidat lecseréled egy finom, jó minőségű, lassan felszívódó fehérjére – ami telít, csökkenti az édesség vágyat… és sok-sok felesleges kalóriától kímél meg!
Köszönöm, hogy részese lehettem és töltekezhettem az energiákból! Innen merítve nagyobb lendülettel haladok a saját céljaim felé és kívánom nektek is, hogy sikerüljön!