Sok egészségügyi szakember úgy érzi, hogy az orvostudomány eltévedt. Ahelyett hogy a betegeket és a kiszolgáltatottakat ápolnánk, egyre inkább csak a termelékenységi mutatók, és a beteg-fogyasztói vásárlói igények számítanak.

→→★Miben reménykedhetünk az egészségügyi és táplálkozástudományi szakmákban? Milyen változásra van szükség?

Radical Hope című könyvében Jonathan Lear író, a Crow Nation népének történetét meséli el. Ez egy indián törzs, amelyet Montanában és Wyomingban 1851-ben rezervátumba kényszerítettek. Ők már szembesültek a hagyományos életmódjuk megszűnésének lehetőségével, és új életmódot találtak.

→→★ Hogyan oldotta meg egy indián nép, a kultúrájuk és szokásaik rapid átalakulását? Előttünk is állhat egy ilyen radikális változás – tanuljunk azoktól, akik már megcsinálták. 

Hogyan navigáljunk egy kulturális összeomlásban vagy inkább gyors átalakulásban? 

Jóval azelőtt, hogy ez a Crow Nation indián népcsoport, a kulturális összeomlás szélén találta volna magát, rákészültek a változásra. Arra biztatták a törzs tagjait, hogy menjenek el a vadonba és álmodjanak, meditáljanak, kapcsolódjanak a természethez. Úgy gondolták, hogy ezek a látomások és megérzések, hozzáférést biztosíthatnak az emberek belső bölcsességéhez és a hogyan tovább útmutatáshoz.

→→★Ez a közös meditáció és egyben álmodozás, pszichológiai rugalmasságot biztosított ennek a népnek ahhoz, hogy a bizonytalansággal szemben is erős maradjon, és a jövőbeli jó felé való kitartó cselekvés, szokássá válljon a törzsben.  

→→★ Nem mindenki fogadja el a spirituális gyakorlatokat. Mindazonáltal nekünk városi embereknek kritikus kérdés, hogy akkor amikor példátlan változások és kihívások küszöbén állunk, hogyan fejleszthetjük ki azokat a képességeinket, amelyek a megértésünk határait feszegetik?

A Crown Nation indián nép Életére gondolva, számos megfigyelés tűnik relevánsnak az egészségügyi szakmák számára.

Dolgozzon helyetted a Zsírégetőd! A Munka Ünnepére: 33% OFF a Peak Zsírégetőidre!

→→★1. Először is a törzs küldte tagjait a vadonba meditálni és látomásokat átélni, és néhányan egészen fiatalok vagy gyerekek voltak. Azoknak az embereknek, akik újragondolják az egészségügyet, az egészségünket képzelőerővel kell rendelkezniük.

→→★2. Másodszor, a törzs tagjai elmesélték az élményeiket, – vagyis a látomásokat a közösség kontextusában értelmezték. Azaz a túlságosan belterjes szakemberek, meglehet hogy nem látják meg az ÚJ és kreatív megoldásokat. A kórházaknak, táplálkozástudományi intézményeknek megfontoltan és nyitottan kellene befogadni nem szakmabeli emberek ötleteit és újszerű megközelítéseiket.

→→★3. Harmadszor, ez az indián törzs hajlandó volt újragondolni a kiválóság hagyományos elképzeléseit. Azaz az ősi hagyományos indián kúltúrában a lovak ellopása dicsőségnek számított, azonban a rezervátumban ez büntetendővé vált.

Ez az orvostudomány és az egészségügy számára azt jelentheti, hogy a klinikusok sem követhetik a megszokott szabályrendszereket. Ha a tudomány fejlődni akar a radikális változásokkal szemben, akkor fel kell készülniük arra, hogy el kell engedni néhány eddigi gyakorlatot.

→→★ 4. Negyedszer, ez a nép, a kiválóság új mércéjét alkotta meg ebben a radikális helyzetben –  nevezetesen a bátorságot.

Ezt az erényt művelte, és megtanulta megtestesíteni azt, és olyan politikákat alakított ki, amelyek tükrözik ezt a belső bátorságot. Azt hiszem, erre a gyakorlatra mindnyájunknak szüksége van.

→→★5. Ötödször, Arisztotelésztől kölcsönözve, a bátorság kiműveléséhez folyamatos elkötelezettségre van szükség. Ez nem puszta optimizmus, hanem a kiválóság szokásának internalizálása, amely szembesül a valósággal, azonosítja és enyhíti a bátor cselekvést fenyegető tényezőket, és a nagyobb jó felé motivál. Ez nem egyszerűen éberség, hanem egy Életfeladat, hogy bátorsághoz szokott orvosokká, tudományos szakemberekké és klinikusokká formálódjunk.

Az orvosi és tudományos szakmának sokat kell tanulnia a Crow Nation népétől. Képzeljük el, az ősi gyógyító erények kiművelését a modern, hatékony kórházakban, amelyeket a lényeg, azaz ez emberek JÓLLÉTE vezérel. Reméljük talán egyszer…..

Mi a remény szerepe a fogyókúrádban? 

Most neked írok, neked, Te picit kerekebb anyuka/lány vagy az elvártnál picit vékonyabb hölgy/nő. Mindig is ilyen voltál, nem? Azt gondolod, ezen nem lehet változtatni. Pedig Te rendszeresen lemész a terembe, többé-kevésbé, ahogy a lehetőségeid engedik az étkezést is tartod. Még sincs változás. Mert nem hiszel benne. Pedig a gondolatainknak sokkal fontosabb szerepe van, mint ahogyan eddig erről vélekedtünk.

A remény olyan vágy, amelyhez nem társul önmagunkkal szembeni elvárás, hiszen nem érezzük biztosnak vagy közelinek a célt. Mégis már van egy hajtóerő, ami húz minket hozzá. Az ilyen remény arra sarkall minket, hogy a saját határainkat feszegessük, viszont ahhoz, hogy ezt megfelelően tudjuk alkalmazni próbáljunk betartani néhány szabályt:

1. Tűzz ki olyan célokat, amelyek elméletben előbb utóbb elérhetővé válnak. Például: Kellő idő- és energia ráfordítással bárki le tudja csökkenteni a testzsírját, de nem valószínű, hogy nőni fogunk még 10 centit.

2. Egy célnak nem csak egy útja van. Állítunk új lehetőségeket. Egy átlagos nem elhízott testalkatú nő, például úgy tud javítani a testképén, hogy csökkenti a testzsír, vagy arányosabb izomzatot épít fel.

3. Mérlegeld a lehetőségeidet és mindig tartsd számon. Érdemes listát írni, milyen lépéseket és lehetőségeket kell felhasználnod, hogy elérd. Ugyanez kiterjeszthető az egészség megőrzésre is. Napról napra olvassuk a statisztikákat, ami szerint „A magyar népesség 60%-a túlsúlyos.”, „Világszerte a halálok 10%-ért a mozgásszegény életmódból származó jóléti betegség a felelős.”
Nem véletlen, ha ezek után sportoláskor azt érezzük, valamit jól csinálunk tettünk valamit az egészségünkért. És ez így van, a testmozgás elengedhetetlen, azonban önmagában még nem garantálná az egészség megőrzését. Viszont a tudat, hogy mi tettünk valamit, na az már más kérdés!

Egyes amerikai kutatók vizsgálták ezt a problémát. Átlagos fizikai aktivitást végző emberek felének (például rakodómunkás) azt mondták, hogy a munkája során végzett mozgás elég az egészsége megőrzéséhez. Ez a csoport aktívabbnak is érezte magát, de ennek fizikai tünetei is voltak. Csökkent a testzsírszázalékuk, javult a derék-csípő arányuk, holott a munka tényleges mennyisége nem, csak a tudatuk változott. Az már mindegy, hogy a módszer placebó hatással, érzelmi modulációként vagy tényleges hozzáállásban történt modulációként fejeződik ki. A lényeg, hogy hatásos.

Ezek a kutatások azt is sugallják, hogy egy problémát nem elég pusztán fizikai szinten kezelni, hanem ha mentálisan is dolgozunk a sikeren és ténylegesen hiszünk magunkban, hogy képesek vagyunk rá (márpedig mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint mások. Sőt, mivel már olvasol róla, kicsit többet is teszel náluk. Nincs valódi oka, amiért nem sikerülne, csak az, ha feladjuk mind az önmagunkba vetett hitet, mind a sokszor igen kemény utat, ami odavezetne.

fogyókúra és remény

radikális remény és sikeres fogyókúra

30 napon át minden napra jut 1 fitt recept - ami 5 perces elfoglaltságot kér CSAK Tőled!

Referenciák:

http://lydiadugdale.com/ - L.S. Dugdale, MD
https://www.amazon.com/Radical-Hope-Ethics-Cultural-Devastation/dp/0674027469
Források:

Snyder, C. (2002). TARGET ARTICLE: Hope Theory: Rainbows in the Mind. Psychological Inquiry, old.: 249-275.

Bergland, C. (2017). Stanford Researchers Identify Life-changing Power of Mindset. Psychology Today. https://www.psychologytoday.com/blog/the- athletes-way/201707/stanford- researchers-identify- life-changing- power- mindset placebo expectations influence perceived exertion during physical exercise?. PloS one, 12(6), e0180434.

Zahrt, O. H., & Crum, A. J. (2017). Perceived Physical Activity and Mortality: Evidence From Three Nationally Representative US Samples. Health psychology: official journal of the Division of Health Psychology, American
Psychological Association.