-+=
Olvasási idő: 4 perc

Mi is az a fitnesz, mint sportág? Röviden ismertetve…:)

Gondolom, az olvasók nagy része nagyjából tudja mi is az a manapság hatalmas trendnek örvendő fitnesz, mint sportág. Sokak megfordultak már ilyen-olyan fitnesz versenyeken ám kevesek tudják, hogy a fitnesz nem egyenlő a bikini fitnesszel. Gyakran kérdezik tőlem, hogy mit sportolok és válaszul mondom, hogy fitnesz. „Á, az amikor bikiniben riszálod magad és le vagytok barnítva?” érkezett a válasz. Hát, nem egészen. 😀

A fitnesz sportág versenyzőinek végleges pontszáma és helyezése két részből tevődik össze.

Az egyik rész a gyakorlat bemutatásából áll. A prezentálásnak 90 másodpercesnek kell lennie. Jellemző rá a dinamika, hajlékonyság, akrobatikai sorok tökéletes véghez vitele, erőelemek lassítása, kitartása mindez tetszőleges zenére, és szexisnek de nem ízléstelennek mondható ruhában.

A másik összetevő a testforduló. Esetünkben 4 kötelező alappóz kitartása szemből, bal oldalról, hátulról, jobb oldalról majd megint szemből. Itt a bírák a test összetételt, arányosságot, szárazságot nézik. Lényeg a részlet gazdag sovány izomzat elegáns megléte. Fontos az esztétika, nőiesség, csinosság és báj mellett a sportos megjelenés, a magas szintű fejlett fizikum összhangja, melyet egyetlen kategória sem követel meg.

Összesítve a lényeg, lefehérjézve, szárazon 90 másodperces dinamikus, akrobatikus gyakorlatsor bájos, vidám, szórakoztató megjelenítése.

Siker a világ tetején…………..

Az őszi szezonban 4 versenyem volt, a tervezett 3 ellenére. Az október 22.i IFBB Magyar Kupával tudtam magam kvalifikálni a Világ Bajnokságra, Ecuadorba.

A verseny után, kellett pár nap míg megemésztettem, hogy tulajdonképpen hova megyek én. Dél-Amerikába világbajnokságra…hm..nem rossz, nem rossz.. 😀 Szóval végkimerülésig diétáztam, mint a kisangyal és edzettem, mint egy gorilla 😀 Ez az állapot lassan fél évet ölelt fel. Fél év alatt nem csak a testem, de már mentálisan, lelkileg is kicsit megrottyantam, hogy finoman szóljak. De nem panaszkodtam mert az eredmény magáért beszélt.

Úgy kezdtem el befogyni, mint még soha és olyan formát hoztunk össze az edzőmmel, Túros Györggyel, mint előtte soha.

Elégedett voltam. Elégedett voltam, mert fél évvel ezelőtt én voltam a tepertős szaloncukor és a mákos bejgli a szemében. És most akárhányszor belenéztem a tükörbe, azt gondoltam „Ez az!”. Valami teljesen mást láttam. Nem voltak ott már szaloncukorra utaló jelek! Ekkor volt a nógrádi sóspálcika..:) Szóval, egy olyan formát vittem én vb-re, ami tetszett.

Totálisan INGYENES a kiszállítás + a 3ik INGYEN van a Peakshopban, amíg Fotózáson vagyunk!

Nem megijedni!… 

Odaérve a helyszínre egy röpke 24 órás repülőút után… Ecuadorban, a hotelben láttam nagyjából az ellenfeleket, akik ugyanazok voltak, mint tavasszal Európa Bajnokságon. Ott tapasztaltam meg először, hogy milyen erős a nemzetközi mezőny és ekkor még csak a döntőbe sem kerültem be. Ez adta számomra az egyik legnagyobb motivációt, hogy még keményebben edzem és diétázzam. Visszatérve, megint velük versenyezhettem másnap.

Célom, „merj nagyot álmodni” alapon a döntő volt megint csak, alább nem adjuk! Az utolsó napokban jöhetett a fehérjézés, vízhajtás, forma csekkolás. A verseny ezen szakaszában, szoktam elgondolkodni, hogy minek vagyok itt? miért, nem birkózom? miért, nem erőemelek? miért, nem szumózom? miért, nem választok egy olyan sportágat,ahol eheteeeekkk!! Na, mindegy..:D

Ezek a gondolatok csak a szénhidrát hiánya miatt vannak, mindig megnyugtatom magam. Ilyenkor amúgy nagyon jól jön, hogy az egyik legjobb barátnőmmel és egyben versenytársammal vehetek részt a versenyeken, mert toljuk egymást előre..verseny után meg a finomságokat és a sajtburgereket 😛

Mondanom sem kell, hogy ilyen izgatott még sosem voltam versenyt illetően és ilyen kíváncsi sem. Kíváncsi voltam, mert most végre esélyt éreztem, hogy akár döntős is lehetek…

Most mutasd meg kicsi lány! 

Eljött a nap, rutinszerűen 6-kor kelés, a szobatársam még nagyban alszik, de a csokik és kekszek bontogatása miatt, felébredt…:D Evés,smink,öltözés, egymás buzdítása, indulás. A back stage-ben melegítettem a magyar színekben pompázó melegítőmben és ezután, kis váratva hívtak ki, hogy táncoljak 90 másodpercet, azaz gyakizzam. Hozzá tenném, 4000 méter magasban 🙂

Megcsináltam.

A színpadról lejőve, majdnem összeestem mert az én kis európai szervezetem nem volt hozzá szokva ilyen magaslatokhoz. Kapkodtam a levegőt, amit a fülemen vettem mindeközben következett a durrantás, öltözés, pózolás. Nem volt idő gondolkodni, izgulni. Megláttam az ellenfeleket bikiniben, megint azt gondoltam, hogy hinnye ez elég erős lesz. És akkor azért megijedtem, vajon hányadik tudok lenni.

A színpad mögött várakozva, visszafelé számoltam, mikor megyünk ki és most is teljesen izgalomba jövök, hogy ezeket a sorokat írom és rájövök, miért nem erőemelek, birkózom, szumózom vagy bármi más. 🙂

Kihívtak. 4 póz. 30 másodperc. Egy esély. Ilyenkor az utolsó energiatartalékokat is össze kell szedni, az utolsó ATP darabokat a szervezetben össze kell halászni és bevetni. Ez az utolsó, most mutasd meg! Utána pihensz, ehetsz! Feszííííííts!!

Minden izmom görcsben állt, de az adrenalin miatt nem éreztem. A legnagyobb természetességgel – már amennyire befeszítve állni, lehet természetes- álltam és mosolyogtam. Lejőve a színpadról elsőként ráraboltam a narancsokra, körtékre, és a VÍZRE. Mondanom sem kell, hogy eltaktikáztam, mert megvárhattam volna az eredményhirdetést, hogy ne háromszor akkora gyomorral álljak fel, de sajnos nem bírtam ki…:D

Eredményhirdetés……Dobogott a szívem. Nagyon dobogott.

Amikor az első név elhangzott és nem én voltam, már nagyon boldog voltam. Innentől már jó..gondoltam..elhangzott még pár név….Egyre izgatottabb lettem. Arra gondoltam, na jó most már megérdemlem azt a big mac menüt.

Aztán kihívtak 3.nak!!! 3.nak! 

Előre sétáltam, remegő lábakkal és a nyakamba akasztották az érmet. Örömkönnyek…örömkönnyek mindenhol!
Arra gondoltam, hogy anya és apa ugye lát?? Ugye láttok!! Ugye látjátok, hogy megéri! Ugye, büszkék vagytok rám nagyon!

Látták. Azok voltak. Nagyon is.

Akkor életemben először éreztem azt, hogy büszke vagyok magamra. Büszkeséggel töltött el ,hogy ott állhatok a dobogó harmadik fokán Magyarországot képviselve! 

Hálát éreztem, amiért eljuthattam ide és megkaptam a megfelelő felkészülést, támogatást az edzőimtől, a szövetségtől és a családomtól.
És legfőképp magamnak voltam hálás, amiért nem nyitottam kis a csokis szekrényt és bebizonyítottam, hogy igenis végig tudok csinálni egy ilyen spártai jellegű diétát és igenis nem minden a genetika! 🙂

Edzéstippek fitnesz módra ITT!

Fitnesz

Fitnesz mint sportág

Hogyan lehetsz gyönyörű, fitnesz anyuka a gyermekeid mellett? Töltsd le INGYEN a felkészítő terved!