Most egy kicsit lelkizősebb témában szeretnék írni. Előre szeretném kiemelni, hogy ebben a cikkben nem általánosítok, hanem csak is a saját érzelmeimet, tapasztalataimat szeretném leírni.
Vége a verseny szezonnak.
Most jött el a lazítás és a töltődés ideje, hiszen január óta gőzerővel készültünk a versenyekre, tehát több mint 5 hónap folyamatos kemény munka áll mögöttem.
Azt gondolná az ember, hogy ez ilyenkor felüdülés. Végre jut idő lustálkodni, jut idő a családra, barátokra, és végre minőségi időt tölthetek együtt a Párommal. DE!
A legelső cikkemben már olvashattátok, hogy a verseny után 1 hetes „verseny utáni depresszió” tör rám.
Nagyon nehezen tudom elengedni ilyenkor a versenyformát, hiszen 5-6 hónapig küzdök azért, hogy a csúcsformát – és számomra álom alakot- elérjem, amit aztán 2-3 nap lazítás után enyhe túlzással, de a kukába dobhatok, hiszen ha már csak a só vissza kerül az étrendbe, a szervezetünk már megköti a vizet, a kockáknak búcsút inthetek.
> Peak-tipp: ha gyakran vizesedsz étkezési vagy hormonális problémák, női ciklus ‘hátulütője’ miatt, akkor sem kell egy számmal nagyobb pólót venned, és “hörcsög”fejjel utcára menned… :)) Ilyen problémákra tökéletes a Peak egészséges Hydrobye vízhajtója, ami a felesleges vizet kiszippantva segít abban, hogy tökéletes formát hozz. Mindenmindennap. 🙂 Pláne randi-nap! 🙂
A verseny után 1 pihenőnapot engedtem magamnak, majd visszatértem a napi 2 edzéshez, az 1 napig engedtem meg magamnak a finom falatokat, majd visszatértem a verseny diétára.
Természetesen Sanyi minden nap megdorgált, hogy lazítanom kell, kicsit engedjem el magam, rám parancsolt, hogy a kardiót engedjem el, vége a verseny szezonnak.
Bevallom őszintén, ilyenkor gyakran elég üresnek érzem magam, néha nem tudok mit kezdeni magammal.
De hétvégére beláttam, hogy tényleg szükségem van a mentális és fizikális feltöltődésre, így pénteken csak a reggeli lábedzésem volt Sanyival, délután és szombaton pedig adtam magamnak egy kis pihenőt. A Párommal rendeltünk egy pizzát, szombat reggel végre kipróbáltam – amit még életemben nem csináltam, de én sem értem miért- hogy a zabpelyhet csokival dobtam fel.
Kisütöttem néhány peak palacsintát, amit mogyoróvajjal és nutellával kentem meg, bár abból csak néhány falatot tudtam enni, többit a Párom fogyasztotta el. 😛
Természetesen teljesen elengedni nem tudom magam, a kisördög és az enyhe testképzavar – ami a fitnesz modellek körében elég gyakori – mindig a fülembe súgja, hogy ne egyek, mert elhízok. Ami tudom, hogy ilyen étrend és sport mellett nehezen menne, de a múlt még mindig kísért, hiszen majdnem 70 kiló voltam.
> Peak-tipp: csajok, szerintem Áprilka NINCS ezzel egyedül… mindenki aki volt már teltebb, és lefogyott… kicsit “betegesen” vigyáz az alakjára. Mi is. Ezért fejlesztettünk ki Neked (és magunknak :P) egy csomó olyan finom terméket, amivel lehet nassolni, élvezni az édes ízeket, kedvenc finomságokat – cukor és felesleges kalóriák nélkül!
Tudom, hogy ez csak átmeneti, még mentálisan és fizikálisan is át kell állnom egy másik rendszerre, hiszen az az étrend és edzés ami a versenyfelkészüléssel jár, hosszútávon nem tartható, és még annál is egészségtelenebb, és mint az előző cikkekből ki is derült, a szervezetemet is extrán megviselte.
De szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen támogató Párom, családom, edzőm és csapatom van, akik azért mindig észhez térítenek.
A héten 45 kg voltam (157 cm), ami kevesebb mint 1 kilóval több mint az első versenyen mért súlyom. És igen, jogosan fordul meg mindenkiben a kérdés, hogy mégis mi a bajom, ha mindössze 45 kiló vagyok?
Erre még én magam sem tudom a választ, mert annak ellenére, hogy tudom végre egészséges kinézetem van, a rosszullétek teljesen megszűntek, valamint végre tudok a tanulásra koncentrálni, van bennem egy szűnni nem akaró kényszer, hogy nekem kora reggel és délután is edzenem kell, az étrendet a versenyhez hasonlóan kell tartani…
Hiába, ha a versenyzés az élete valakinek, a szezon után eltart egy ideig, mire feltalálja magát a hétköznapokban.
A nagy versenyről ITT olvashattok!