Azt hiszem velem megtörtént az, aminek a fordítottjáról az emberek álmodozni szoktak. Illetve többen meg is valósítják persze. Arról beszélek, amikor valaki eljut arra a pontra, hogy a hobbijából meg tud élni. A hobbija lesz a hivatása, ezek szoktak az álom-sztorik lenni. Úgy látszik nem nálam…

Történt ugyanis, hogy én felsőfokú oktatási intézményben azt kezdtem el tanulni, amit imádtam. A gimi második felében jött ez a hatalmas szerelem, szenvedély, vagy megszállottság, nem is tudom, hogy minek nevezzem.

Sporttal jobbá tehetem az életem, helyes étkezéssel megváltoztathatom a súlyom, egészséges életvitellel, kialakíthatok olyan szokásokat, amelyek később már önmaguktól védik azokat a dolgokat, amelyeket én általuk elértem. Gyönyörűen hangzik amúgy, bár manapság már kicsit sem különleges ez a dolog.

Sokan azért lesznek edzők meg életmód-guruk, mert sikerült szépen lefogyniuk aztán innentől már nyilván mindenki másnak is tudnak segíteni ebben. Nem bántásnak szánom ezt, látod, nekem is a fő motivációt ez adta anno, hogy én miért ne lehetnék vékony attól még, hogy nem annak születtem?

Elképesztő lelkesen gondoltam mindig erre a témára, most is, mert hiszem azt, hogy ha valaki igazán akar valamit, megtalálja hozzá az eszközöket és el is éri azt. Nagyon sokat tanultam a különböző iskolákon és tanfolyamokon kívül is, sok történetet láttam és hallottam ahhoz, hogy meglássam, egyáltalán nincsen itt örökérvényű igazság.

33% OFF az Őszinte Visszajelzésedért! Írd meg nekünk - szeretettel: Peak

Habár, a mai napig, ha megkérdezi valaki, hogy hogyan lehet lefogyni, az első mondatom a következő: “Többet kell felhasználnod, mint amennyit beviszel.” Rém egyszerűnek hangzik és valójában persze, a képlet az tényleg ennyi, csak ez a téma sosem lesz ennyire kevés összetevős, ennyire száraz, ennyire a realitás talaján álló.

Most utalnék vissza az előző bekezdésben lévő egyik mondatomra, itt jön be az, hogy akinek viszont ez a téma sosem jelentett nehézséget, sosem értette miért több összetevős, miért nem csak annyi, hogy egyél kevesebbet, az soha nem is tud ezzel majd átéléssel foglalkozni, ebben szinte biztos vagyok.

Mindezeket írva, itt írás közben is teljes izgalomban vagyok, annyira érdekes ez az egész téma, tele miértekkel és hogyanokkal.

Mégis, eljutottam egy elhatározásra, egy fontos, komoly döntéshez.

Nem bírom ezt tovább főállásban csinálni. Annyira imádom ezt az egészet, annyira nem lehet ezt egy bizonyos hatásfok alatt csinálni, itt emberekről van szó, történetekről, fájdalmakról, sikerekről és óriási miértekről.
De én mégis vissza akarom kapni a hobbimat, a szenvedélyemet! Nekem nem megy így, hogy minden erről szól otthon is a munkában is.

Imádok sportolni és azt is, hogy tudom mi az én sportom és miért. Tudom, hogy hogyan jó táplálkoznom, hogy mikor mi tesz jót, mit engedhetek meg magamnak, és azt is, hogyan kell az életemet rendben tartanom, hogy az egészséges tengelyen belül maradjak.

Bárkinek továbbra is örömmel segítek, mindezeket megfogalmazni vagy akár megtalálni is, de azzal, ha nem foglalkozhatok mással is, ami ugyanúgy érdekel, célokat adhat és kihívásokat, akkor mindenki elveszíti azt a karaktert, aki ezt is épp írja.

Szóval én döntöttem, másfél évbe telt. Vagy beérem kevesebbel, vagy elveszítem. Az előbbit választottam. A hobbimból hivatás lett, a hivatásomból pedig utána újra hobbi, mert ilyen is van, nálam legalábbis…

Niki szerint ezzel a négy dologgal tartozol magadnak!

vállalkozás

hobbiból vállalkozás

Töltsd le INGYEN a Ketogén DIÉTÁS étrended!