Hazánkban most kezd elterjedni a külföldön már annyira népszerű triatlon verseny, az IronMan. Idén agusztus 22-én került megrendezésre a Kopaszi Gáton a II. magyarországi verseny, ahol több ezer induló között a volt Peak Man, Olivér is rajthoz állt, na és persze célba is ért! Íme Olivér rövid beszámolója a versenyről, ami téged is arra ösztökélhet, hogy jövőre rajthoz állj akkor is, ha már elmúltál 40 éves!

Szuper hangulatú verseny, „BARÁTOK közt”, hazai pályán!

Elérkezett az idei triatlonos szezonom záró versenyének tervezett „saját” szervezésű eseménye! Az IronMan 70.3 Budapest Triatlon Klub tagjaként – ahol a megalakulása óta, azaz lassan egy éve edzem – kicsit én is sajátomnak éreztem ezt a versenyt! Szuper helyszín, szuper szervező csapat, szuper esemény! Már a versenyt megelőző napok is jó hangulatban teltek, a Kopaszi Gáton lépten-nyomon ismerősökbe botlottunk, a nevezés átvételénél, a bedepózásnál, és szinte mindenhol.

Természetesen a PEAK standot is többször meglátogattuk, és feltankoltunk néhány finomsággal!

A verseny előestéje és reggele a szokásos módon, az összes szükséges eszköz előkészítésével, összerakásával telt. A verseny indítása korcsoportok szerinti bontásban lett lebonyolítva, így mi ( 45-49 évesek ) elég későn kerültünk sorra. A rajtot követően a szokásos tolongás verekedés zajlott a vízben. Az első fordító bójáig kaptam is néhány pofont és rúgást, de onnantól már kezdett széthúzódni a mezőny, így nyugodtabban lehetett úszni mindenkinek a saját ritmusában.

Vegyél 2-őt, a 3-ik INGYEN van a Peakshopban + vidd el a cukimentes ROLÓDAT IS!

Innen már viszonylag eseménytelenül zajlott a majd két kilométeres táv leúszása a Lágymányosi-öbölben. A partra érve elkezdtem megszabadulni a neoprén ruhától, hogy a depóban kevesebb idő teljen ezzel. Felkaptam a kerékpáros zsákomat és elkezdtem átöltözni, a velem szemben lévő padon éppen Kovács Kokó István készülődött.

Átöltözve próbáltam mihamarabb a kerékpáromhoz jutni, és minél előbb kijutni a depóból. A bringázás kezdetben nagyon könnyedén ment, viszonylag alacsony pulzuson jó tempóval tudtam haladni ( 33-35 km/h ), de ez nem tartott sokáig, mert a rakpartokon végig erős szélben kellett tekernünk, ami igencsak megerőltető volt, így szépen lassult a tempóm. Végül 31,5 km/h átlaggal zártam a 90 kilométeres kerékpározást.

Gyors átöltözést követően belekezdtem a félmaratoni táv lefutásába. Az első kilométereken viszonylag könnyedén forogtak a lábaim, később kicsit kezdtem lassulni, de azért nem tértem el nagyon a tervezett tempótól. Így végig kellemes és kényelmes futással értem be a célba ( 05:02/km ).

A teljes verseny teljesítése 5óra 27perc alatt sikerült, ami az elvárásaimnak megfelelő eredmény!

Nagyon különleges érzés volt, hogy szinte minden percben valaki a nevemen szólítva szurkolt, biztatott mind a versenyzők, mind a nézők soraiból! Összességében nagyon jól éreztem magam az egész verseny alatt!

Találkozunk jövőre veled is?

Vászondi Olivér

Vidd bátran, örülünk, hogy adhatunk neked!