A Bodysport kupa több szempontból is közel áll a szívemhez:
Egyrészt mert ebben a szezonban ezen a versenyen olyan eredményt értem el, amit még magam sem igazán hiszek el…
…másrészt mert 2016-ban ez volt életem első versenye a Szakács Teammel.
A verseny előtti nap valahogy mindig lassabban telik mint a többi, így Lívivel megbeszéltük, hogy ha már „sajnos” egész napos pihenőre és fekvésre vagyunk kényszerítve, tarthatnánk egy film nézős napot, illetve hangolódhatunk együtt a másnapi versenyre.:)
A verseny előtti „étrend”…
Nekem egész héten minden étkezéshez 3 darab puffasztott rizs társult. A csirkéből 100 gramm volt étkezésenként, a zöldségeket pedig nem kellett grammozni.
A vizet sem vettük vissza, pénteken még 4 liter, szombaton – a verseny előtti nap- pedig 2-2,5 fél liter vizet ihattam, egészen az utolsó étkezésig, ami 5 kanál rizs volt. Utána már nem ihattam, hogy másnapra elkezdjek száradni.
El is értük a kívánt hatást, a verseny reggelén 43,2 kiló volt a versenysúlyom.
Fél 5-kor keltünk, mert Sanyi 5:30-kor már jött értünk, hiszen 8 órakor már regisztrálnunk kellett Budapesten.
Ébredés után rögtön 5 kanál rizs volt a menü, viszont a vizet nagyon vissza vettük, csak kortyokat szabadott fogyasztanunk. 3 óránként töltöttünk, ami azt jelentette, hogy 4 puffasztott rizst ehettem. Sajnos nekem a töltésnél vigyázni kell, mert a rizs és puffasztott rizs nagyon meg tudja terhelni a gyomromat, és nagyon el kezd görcsölni.
A verseny helyszínén!
A regisztráció után rohantam a sminkeshez, hiszen külön időpontot adnak minden versenyzőnek, azt figyelembe véve, hogy melyik kategóriában indul és mikor.
A smink után irány a barnítás, majd mentem rögtön a fodrászhoz. Őszintén megmondom, ha délután 4-kor lépek színpadra, akkor is szeretem ha délelőtt vagy kora reggel kapok időpontot, mert akkor időben elkészülök, nem kell aggódnom azon, hogy esetleg nem tudok színpadra állni mert nem tudtak időben lebarnítani, illetve van idő az esetleges hibákat korrigálni. (pl. elfolyt barnító, elkenődött smink stb.)
Én délelőtt és délután is színpadra álltam: először a Tehetség kutató kupán, ahol olyan versenyzők indulhatnak, akik Bodysport kupán nem voltak dobogósok.
25!!! lány állt színpadra velem együtt a 165 cm alatti kategóriában. Itt nincs kor határ, tehát én együtt állok színpadon olyannal, akinek esetleg már 10-15 éves edzésmúltja van, sokkal érettebb izomzattal rendelkezik.
Kicsit igazságtalan, viszont annál nagyobb a kihívás és a dicsőség, ha az ember így is jó helyezést ér el.
> Peak-tipp! Belevágnál? Te is lennél ilyen szépséges és csinos fitnesz modell? Akkor Neked állítottuk össze a Fitnesz modell leszek csomagot! Nem kell kutakodnod, válogatnod, keresgélned… minden jó és hasznos cucc egy helyen! Hajrá, lépj Áprilka nyomdokaiba 🙂
De ennél kicsit nagyobb kihívással is szembe kellett néznem, a rosszulléttel. Igen, megint szédültem, hányingerem volt. De bennem volt az a bizonyos „akkor is megmutatom mire vagyok képes” érzés.
Körülbelül 40 percet álltunk színpadon. Rengetegen voltunk… DE! Minden perce megérte, hiszen a 25 lányból az összehasonlítások során, elsőként hívott ki a főbíró, magával szembe, a színpad közepére!!!
Akkor egy hihetetlen motiváció kapott el, hiszen a legtöbb szövetségnél az első kihívásban- általában 6-7 lány- az szerepel, aki később a top 6-ban, azaz a döntőbe is tovább jut.
És nem elég, hogy az első kihívásban szerepeltem, de legelsőként hívtak ki. Ami előreláthatólag egy 1. vagy 2. hellyel egyenlő.
Összeszedtem minden erőmet, hiszen a színpad közepén, a főbíróval szemben álltam, mögötte láttam Sanyit is, aki mindig biztatott, hogy „Kitartás! Mutasd meg!”
És sikerült! 23 lányt sikerült magam mögé utasítani!
Őszintén megmondom, nagyon nehezen tudtam visszatartani a könnyeimet. Mérhetetlenül boldog voltam!
A program kábé 3 órát csúszott, így a délutáni kvalifikációs versenyek jóval később kezdődtek a vártnál.
9 óra után álltunk színpadra a lányokkal. A csapatomból Lívi és Germán Andrea is velem egy kategóriában indult.
A sors ismét úgy intézte, hogy mind a 3-an olyan sorszámot kaptunk, hogy egymás mellé kerültünk a színpadon. Pedig a számokat teljesen véletlen szerűen osztják ki. Lívivel minden szezon minden versenyén egymás mellett álltunk.
Nagyon erős mezőny volt, hiszen a kvalifikációs versenyen olyanok is indulnak, akik már bajnokok voltak Bodysport kupán, akár többször is.
Megkezdődtek a kihívások. Az első kihívás során, másodikként hívtak ki! Tudtam, hogy most oda kell tenni magam, hiszen ez ismét egy 1.-2. helyet jelenthet.
Most valamivel kevesebbet voltunk a színpadon. Idén az eredményhirdetések rögtön az összehasonlítások után következtek, így az eredményt perceken belül megtudtuk.
Sorolták a neveket és a helyezéseket, és én még mindig a színpad hátterében álltam. Míg végül ketten maradtunk hátul, Fejér Nikolettel.
És ismét egy ezüst érem! Amikor végre azt érzem, hogy a befektetett idő, a rengeteg munka megtérül, és érdemes volt kitartani, végig csinálni, és minden nehezítő körülmény ellenére odaállni.
A backstage-ben már várt a finom pizza, amit Lívivel rendeltünk. (De másnap már a „nutellás” Peak palacsinta is be volt készítve:))
Fantasztikus élmény volt ismét a csapattal egy ilyen napot együtt tölteni, velük egy színpadon állni. Sanyi a legjobbat hozza ki belőlünk. Olyat is, amit mi magunk sem gondolnánk, hogy képesek vagyunk rá. Ez a verseny hatalmas motivációt adott, így pozitívan álltam a következő versenyhez is!