Ti is látjátok nap, mint nap a Facebookon, hogy ki hány „kilit” futott éppen a színpompás erdőben, a ligetben vagy a mező szélén? Hiszen csodás idő van, irány a természetbe edzeni, futni!
Valóban?! Na már most, szoktam én előbb kelni azért, hogy egy jót fussak a kora reggeli friss levegőn. De most azért kelek korán, mert bele kell kalkulálnom a reggeli készülődésbe a tüsszögéssel és orrfújással töltött időt is. Viszont én bizony szeretek futni! Ezért sokszor próbálkozom meg vele, hogy azért is elindulok az augusztusi „friss levegőben”.
Ilyenkor a bemelegítés a következővel telik: tüsszentés, lábemelés, tüsszentés, csípőkör, orrfújás, guggolás, másik zsepi kell, bokamozgatás, folyik a könnyem, helyben futás, elegem van, gerinccsavarás, káromkodok, tüsszentek, orrfújok, elindulok!
És valahogy… ekkor jön a csoda! De komolyan! Az ötödik lépéstől minden megszépül, a orrom kitisztul, a könnyem felszárad, tüsszögésnek nyoma sincs. Sokat tűnődtem, miért lehet ez így. Ha azt nézzük, hogy alapvetően a túlérzékeny emberek nagyobb számban allergiások, mint a kevésbé érzékenyek, már csak attól múlhatnak a tünetek, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Attól, hogy olyan tevékenységet végzünk, amire büszkék vagyunk, és ez a jó érzés már csökkenti a tünetek megjelenését.
A másik ok az lehet, hogy a sport endorfint termel, amely közismerten fájdalomcsillapító és stresszoldó hormon. Természetes, hogy akkor az allergia gyulladásos, szenvedést okozó tüneteit is csökkenti. Mivel nem vagyok orvos, nem fogok tudni pontos magyarázatot adni. Mint allergiás futó viszont tudok tapasztalatból segíteni. Azt javaslom, ha szeretsz futni, a természetben bármit sportolni, akkor indulj! Az első öt perc maga lesz a gyötrelem, de utána minden rossz elmúlik, és minden megszépül! Az összes megtervezett kilométeredet le tudod futni, az összes karhajlítást le tudod nyomni.
Menj ki bátran! Mert tényleg nagyon jó lesz! Nem szeretem, mikor csak ámítják az embereket azzal, hogy milyen nagyszerű, ha követed a tanácsaimat, hiszen én, mint egy szem példa meg tudom mondani, mi jó Neked. Viszont, ha csak az allergiád tartana vissza a patak parti futástól, a kedvemért egyszer próbáld ki. Tudom, milyen szörnyű minden nap allergiásan, épp ezért extra jó élmény, mikor valamit – amit nem is gondolnál – önfeledten tudsz csinálni. Új erőt fog adni minden napodhoz!
Persze nem fogok hazudni, mikor futás után leállsz, elkezdesz nyújtani, szépen minden visszatér az eredeti állapotba. Comhajlító nyújtás, tüsszentés, combfeszítő nyújtás, orrfújás, gerincnyújtás, káromkodás, elegem van, belső comb nyújtás, mindenem folyik, nem látok, tüsszögök…
Igen. De legalább ma is jót futottam!
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások a "Futás a nyári szellőben: gondolatok egy allergiás sportoló augusztusi naplójából" című cikkhezSzuper jó cikk, végre egy allergiás írt az allergiáról valós dolgokat. Én is ugyanezeket tapasztalom.Néha viccesen arra gondolok, ha egész nap futnék, nem lennének tüneteim. Még egy dolgot hozzá tennék a tapasztalataimból, hogy minden olyan más tevékenység a futáson kívül ami jelentősebben megemeli a pulzus számot, ugyanez tapasztalható, de a lendületes futás a legjobb. Hogy miért van ez így, én se tudom, mindenesetre az orvosoknak sajnos halvány gőzük sincs az egészről.