Mindig keressük a tuti, instant megoldásokat arra, hogy minél jobban pörögjünk, minél inkább bírjuk az iramot és minél jobban teljesítsünk, lehetőleg az összes szerepkörünkben. Ha két végén égetjük a gyertyát, hamar kiégünk.

Ezúttal egy kínai harcművészetet, a Tai Chit próbáltuk ki, ahol nem az izmok ereje, hanem a belső erőnk fejlesztése a cél.

Biztosan nem vagyok egyedül, ha azt mondom, sokszor pokolian érzem magam attól, hogy egyre jobb akarok lenni, egyre több mindent elérni, és ez a – kicsit görcsös – akarás, agyalás és „csinálás” sokszor nemhogy lendületben tart, hanem inkább megállít.

Pedig élni JÓ dolog! Valójában pedig semmire, de tényleg semmire sincs szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A gondolatainkkal szoktuk elrontani, mikor meghatározzuk magunknak, hogy „majd csak akkor lesz nekünk jó, ha…”. 

Izmosak és erősek akarunk lenni, így nem csoda, ha merev lesz a mozgásunk is. Kontrollálni akarjuk. Ahogy az egész életünket is. Pedig nincs szükségünk izmokra, épp csak egy kevésre, mint a bicikli kormányzásánál.

Jobbá akarod tenni a világot? Sietni akarsz? Netán fejlődni? A gyorsaság mindig ott van az életünkben, és versenyre hív. Ha nem pörgünk elég gyorsan, nem vagyunk elég jók. Így működik ez a világ. Ezt a zűrzavart mi teremtjük, a gondolatainkkal, ami kimozdít a bennünk lévő természetes nyugalomból.

A kérdés, hogy ezzel mit kezdünk? Alkalmazkodunk? Megpróbálunk felpörögni? Mi is olyanok legyünk, mint a többiek? 

A testünk egy ideig kompenzál, majd betegséget hoz létre, hogy helyre tudjon állni a rend, a nyugalom bennünk. Sok esetben viszont utáljuk, hiába kiabál a testünk, tudomást sem akarunk venni a jelekről.
Amikor a természetet és az egységet választjuk, az a meditáció. Ez a természetes kapcsolat ott van bennünk.

Ha elengedett és nyitott tudattal vagy, akkor magától felbukkan a megoldás.

Ellenben, ha görcsölünk rajta, hogy „úgy legyen, ahogy én akarom”, csak feleslegesen bonyolítjuk a helyzetet. Ha ott van bennünk a tökéletes teljesség lehetősége, mégis miért kell elhagynunk ezt az eredendő egységet? Amikor megszületik bennünk az „ÉN” fogalma és elkezdünk gondolkodni. Gyakran túlzásba is visszük, ez lesz a természetes számunkra, és nem a természetes egység.

Hogy születik az „ÉN”? 

33,5% OFF mindenre a Peakshopban! Kezd az ÚJ évet, még egészségesebben, a Peakkel!

2-3 éves kor körül, az ébredő gyermeki lélekben összeáll egy kép magáról. Ez a definíció valójában a körülötte lévő emberek véleménye róla. Az életünkben ekkortájt történik egy szakadás vagy törés, amikor a szeretetünket visszautasítják, ami az első számú, legnagyobb fájdalom életünkben. Emiatt fontossá akarjuk magunkat tenni, ezzel el is szakadtunk a természetes léttől. Elkezdünk fogalmakat gyártani, és eköré építjük az egész életünket.

Védekezésből létrehozzuk az EGÓt, nehogy újra sérüljünk. Tudatosan elkezdjük védeni magunkat: falakat, páncélt, „énvédő” mechanizmusokat növesztünk magunk köré, amivel azt erősítjük, ahogyan magunkat látni és láttatni szeretnénk.

A falaink által megszületnek az elvárásaink is, így teljesen elvágjuk magunkat a természetes egységtől és egy ún. „egós” állapotot pörget az énünk, ami abszolút leköti a figyelmünket. Pedig ha el tudnánk fogadni magunkat önmagunk teljességében, nyert ügyünk lenne. Az egó szelektálni akar, a definícióink alapján, és csak a jót akarja, a rosszat nem.

Így hozzuk létre az ítéleteinket és a korlátozásainkat, iszonyú nagy poklot szabadítva magunkra.

Védekezünk, nehogy valaki szembesítsen a rossz tulajdonságainkkal. El akarjuk rejteni, így eldugjuk a tudattalanba, (hogy aztán majd onnan irányítsa az életünket). Pedig a megkülönböztetés CSAK A GONDOLATAINKBAN létezik! Ám ezzel az ítéletgyártással pont azt érjük el, hogy egyre távolabb kerülünk a sugárzó énünktől.

Az egónk a falépítésbe annyira belefeledkezik, hogy már csak ezen van a fókusz. Így egyre távolabb kerülünk egymástól és a világtól. Kirekesztjük az életet a maga teljességében, és egyedül maradunk a szokásainkkal, az ítéleteinkkel és az elvárásainkkal.

Ez egy szenvedéssel teli játék, amiben nem tud utat törni a boldogság. Emiatt megjelennek a párkapcsolati problémák, mert tudat alatt félünk attól, hogy a másik fájdalmat okoz nekünk. Egy idő után jön a „felettes én”, aki már minket bírál fentről. Így teremtjük meg a saját börtöneinket.

Ezt a fájdalmat nem sokáig bírja a szív. Mihez kezdünk ilyenkor? Jönnek a függőségek, amivel kívülről pótoljuk az örömöt, így próbálunk kibújni a bántalmazás alól. Vajon működik így az életünk? Talán nem túlzok, ha azt mondom, nem, mégis sokan ezt választják.

Van-e másik út az ÉLETHEZ? 

Gondolj csak bele, mekkora az a szeretet, ami téged körbeölel? Hogy levegőt kapsz, hogy ebben a testben élhetsz, ezt az örömöt és hálát tapasztalhatod meg a belső utazás, a meditáció által. Ahol a figyelem, ott az energia. 

Amikor meditálsz, akkor újra elkezdesz kapcsolódni a természettel, máshová helyeződik a fókuszod. Ha csak szimplán „nem csinálsz semmit”, nem gondolkodsz, nem ítélkezel, nem agyalsz, a rendszered elkezdi feltölteni önmagát. A MOST-ban lenni, lélegezni pont elég a LÉT-hez. Persze a gyakorlás fontos, de annál tisztább töltekezőhely nincs, mint a meditáció.

Ha „akarsz valamit csinálni”, azt már a fejeddel teszed. Sokszor elhagyod a valóságot, a jelen helyett a múltban vagy a jövőben vagy. Ha visszahozod a tudatodat, akkor jelen tudsz lenni. A meditációval az egységet választod, ezzel elengedsz minden bonyolultságot.

Adj neki teret! 

A felénk érkező gondolatokat, ítéleteket, elvárásokat – ha fent vannak a falaink és jól körbe vagyunk bástyázva velük, az önvédelem nevében – legtöbbször kétféle módon „fogadjuk”: erőszakkal vagy nőiesen elutasítjuk, anélkül, hogy ránéznénk, mi ez valójában.

Pedig nincs jó és rossz, csupán a nézőpontjaink teszik azzá.

A tao (ősi kínai vallás, a Tai chi filozófiai alapja) ad egy harmadik lehetőséget: Adj teret bármilyen feléd érkező energiának! Nincs jó és rossz, helyes, helytelen, minden csak energia. Ha jelen tudsz vele lenni, el tudod fogadni, akkor irányt tudsz neki adni. Ahhoz, hogy erre képessé válj, nélkülözhetetlen az a belső erő, ami akkor keletkezik, amikor „semmit nem csinálsz”, azaz meditálsz. Ha ez nincs meg, akkor marad a reflexszerű önvédelem.

Hogyan használhatod motivációként az életedben ezt a belső erőt? 

Ha nem agyból találod ki, hogy mit akarsz, hanem a szívedből, az az igazi motiváció, ami belülről mozdít. A meditáció ebben is segít, hogy meglásd a lényeget. Mersz-e arra menni, mint a szíved?
Az élet mindig egyszerű és könnyű… ha nem bonyolítjuk túl magunknak. 🙂

A belső utazás egy izgalmas kaland. Sokkal tágasabb, mint a fizikai sík. Amikor becsukjuk a szemünket, elkezdődik valami nagyszerűbb a valóság teljességével. A meditációval az egységet választod, ez a nyugalom mindig itt vár. Belül mindig minden rendben van. Ez az élet igazi ajándéka.

Kukkants be mi volt a Tai Chi Alapozó – Testi és szellemi rendrakáson!

Próbáld ki Te is a Tai chit és a meditációt, kerülj összhangba és áramlásba az életeddel! Szeretettel várunk a következő Tai chi rendezvényünkön Andrási Évával!

Jönnél legközelebb? Iratkozz fel Móni hírleveleire a Peakshop.hu oldal alján.

belső erő

belső erő tréning

Vidd el a BOMBABIZTOS és CUKORMENTES bejgli receptet - amit a Peak CUKRÁSZA készített.

Referenciák:

Andrási Éva - Tai Chi alapozó tréning, 2019.05.11., Budapest