Megjelent egy írás a napokban, hogy mennyire unja már a cikkíró, miszerint férjükkel magukat eltartató celebek mást nem csinálnak, mint edzésképeket, diétatippeket osztanak meg közösségi oldalakon, holott a valóság nem ez. A valóság az, hogy a hétköznapi embernek nincs ideje ezekre, és egyébként is, a cikk írója szerint ahogy magára öltötte ő is a fitnesz ruciját, máris lecsúszott a padlásba az IQ-ja. Nem így volt megfogalmazva, ettől jóval durvábban.
Buta nők
Én úgy gondolom, hogy a saját lustaságból fakadó frusztrációját osztotta meg ezen sorokban a cikkíró. A testedzés elsősorban nem, sőt, szinte egyáltalán nem a külsőnk formálásáról szól, hanem az egészségünkről, vitalitásunkról, a gyermekeinknek való példamutatásról. Vajon a saját gyerekeit is arra buzdítja majd, hogy egyél nyugodtan össze-vissza, nehogy eljárj edzésre, játszótérre, mert attól elbutulsz? Akkor elmondanám, hogy a Bajnokok Programban résztvevő mintegy 190 aktív tagból /mert egyébként majd 5000 körüli a követők száma/ több, mint 3/4-e diplomás, és jó részük vagy orvos, vagy jogászdoktor. És a „seggvakargatásom” /elnézést, idézet a cikkből/ közben mellesleg jogtanácsosként is dolgozom.
Teljesen mindegy a celebek vonatkozásában, hogy ki mit tett le az asztalra, de legalább egy jó dolgot próbálnak csinálni, felhívni a figyelmet a testmozgásra. Nem kell elítélni senkit, de azt érdekesnek találom, hogy a cikk írója nem az ellen emelte fel a hangját, hogy eltartatják magukat, hanem az ellen, hogy kockás a hasuk, és edzésre hívnak fel. Mint jelenségre világít rá a cikkíró, hogy mennyire hozzátartozik már a celebek image-hez ez is. Itt a fenti statisztikákon túl, amit megosztottam, még pár dologra hívnám fel a figyelmet. Csak celebeknek jár a testmozgás öröme?
Csinos buta nők
Átlagembereknek is megadatik a mozgás öröme! Nem véletlenül mottóm, hogy „legyetek bajnokok a mindennapokban!”, mert nekem célom, hogy a hétköznapi, nem élsportoló emberekkel szerettessem meg az egészséges életmódot. Egyébként zárójelben jegyzem meg, hogy a pszichológiai kutatások szerint napi (!) 20 perc kell ahhoz, hogy pszichológiailag rendben legyen az ember, mivel a mozgás elsődleges szükséglet. Ez tényadat, nem vita tárgya. Talán, ha ennyit mozogna a cikk írója, nem lenne benne ennyi felgyülemlett harag mások iránt, és magával foglalkozna. Javaslom neki, hogy mondja a Lyme-kóros edzettem szemébe, aki már szinte a billentyűt sem tudta lenyomni, most viszont teljes értékű életet él, hála saját kitartásának és a programnak.
Sok cikkeimben gyakran használom fel Szilágyiné Szeitz Mónika gyógymasszőr szaktudását, nos az ő saját sztorija, amire viszont ő használt fel engem. „Júniusba megállapították a PCOS-t. Ma voltam vizsgálaton, reméltem hogy van pozitív változás az életmódváltásnak köszönhetően, mert gyógyszert nem szedtem semmit! A vizsgálat után az orvos megerősített, teljesen normálisak a petefészkeim, a PCOS-nek jele sincs! Azt hittem, kiugrok a bőrömből!”
Ezeket is gondold át, mielőtt a kényelemnek engedve inkább hagyod lebeszélni magad az életmódváltásról. És még valami. Azt biztosan észrevetted már – a beszámolókból kiragadott mondatokból, amiket megosztok néhány cikkemben, hogy mennyire nem a külsőd megváltoztatásáról szól az egész program lényege. Az egészséged helyreállítása, az esetleges versenyeredmények, sokaknak a házasságuk megmentése csak egy hozadék. Valójában az egész élethez való hozzáállásuk változott meg. Ehhez a sikerhez sok minden kellett, új szokások kialakítása, új képességek megszerzése. Ezeket gyakorlat közben lehet megszerezni. A kitartást, önbizalmat fel kell építeni, kevesen született bajnokok, a legtöbben megtanulják, hogy válhatnak azzá. Minden a munkád minőségén, a hozzáállásodon múlik.
Tényleg „legyetek bajnokok a mindennapokban!”