Talán nem kell különösebb bevezető… ismered a szitut… elkezdesz diétázni, kitörő lelkesedéssel – ami ugye számos megvonással jár. Nincsenek „junk food”-ok, cukrok, szénhidrátok, alkohol… és az időd egy (jónagy?) részét is az edzés és a főzés tölti ki.
Nos igen… ez önmagában elég embert próbáló, a betartáshoz vezető út eléggé rögös. A megdöbbentő, azonban az az általános tény, hogy többnyire nem önmagunk miatt, hanem a környezetünk hozzáállása keményíti meg még jobban az amúgy sem egyszerű küzdelmet.
Van, aki elsőre elfogadja azt a törekvésünket, hogy kizárjuk a ránk nézve káros anyagokat – de sajnos ez a ritkább, ha nem vagyunk egy „fitnesz” családdal, haveri körrel megáldva. A kívülállóknak „zombik” leszünk a dobozos kajáinkkal, a fehérje turmixunkkal és az edzés-mániánkkal.
Mindenki életében fontos szerepet játszanak a barátok. A véleményük, hozzáállásuk nagyban meghatároznak minket, a hangulatunkat, kedvünket, gondolatainkat. De mi van akkor, ha a környezetünk képtelen elfogadni az új szabályainkat? Mi van abban az esetben, ha folyamatos tukmálásokkal kell szembenéznünk?
Bizony ezzel előbb-utóbb mindenki szembesül, s nagyon nehéz a problémát helyesen kezelni. Azt gondolom, hogy aki szeret minket, annak el kellene tudni fogadni az elveinket, még akkor is, ha nem feltétlenül ért velük egyet. Ám, akadnak emberek, akik mindenképp megmentőként vagy „nagy okosként”bele akarnak szólni az életünkbe.
A cél érdekében mindent bevetnek, olyan szituációkat generálnak, ahol bizony az akaraterőnek, kitartásnak kulcsfontossága lesz. De ez meddig mehet el, s mennyire normális rettegni saját barátunk, barátnőnk újabb „térítő” akciójától? Természetesen semennyire sem az, s ráadásul elég messzire kisodródhat az egész, hogyha nem tartjuk a gyeplőt a kezünkben.
Ami a legfontosabb! Neked kell majd együtt élned magaddal, a testeddel, az egészségügyi problémáiddal. Szóval, ki a felelős a Te életedért? TE. CSAKIS TE.
Amit mindenképp tarts észben – és ami segíthet (tapasztalat:)):
- ahogy írtam, ez a Te életed. Ha Te nem érzed jól magad a bőrödben, nem leszek jó barát/barátnő, így mindenképp olyan testben élj, amit szeretsz, akkor fogsz másokat is szeretni.
- közhely, de igaz. Ha őszinte a barátság, akkor neki is el kell fogadni az új életed. Elsőnek ütközhetsz ellenállásba, de idővel ha jó barát, meg fogja érteni – pláne ha látja az eredményt 🙂
- próbáld meg bevonni őt is a fitnesz világba – vegyél neki cukormentes finomságokat, hogy lássa, nem is olyan elvetemült ez az egész – nálunk a wheytellás palacsinta mindenkit meggyőzött, hogy nem valami beteg aszketizmus ez 😀 – vagy épp keressetek közös sporttevékenységet 🙂
Döntenünk kell. S a barátunknak is. Mi a fontos, és ki a fontosabb? Egy elképzelés, szabály, vagy az ember? A válaszok magukkal hozzák a megoldást is, de sokszor nem könnyű szembesülni a fájdalmas tényekkel. Mert igen, néha nem az ember a lényeg, a másiknak, hanem az irigylésre méltó elképzelés a megbombázása. Így fordulhat elő, hogy a diéta nem csak lemondásokkal, hanem valódi veszteségekkel is járhat.
Ne stresszelj feleslegesen! Jó úton vagy, töltődj fel pozitív energiákkal és csak a bókokat halld meg! Te legyél az egyetlen kritikus, akire hallgatsz és akinek igazán számít a véleménye!
Most pedig, ha kellőképp lendületbe jöttél és úgy érzed, tettre kész vagy, irány a konyha, és süss magadnak valami diétás finomságot (mondjuk egy fagyit??:)) Peak Slim Secret diétás fehérjeporból, vagy irány a terem egy testi-lelki feltöltődést garantáló edzésre! 🙂